A nagyenyedi büntetés-végrehajtási intézetben szerveztek a világon először művészeti alkotótábort.

 Sergiu Cosmin Burkaș neve évek óta a temesvári újságok címlapjain szerepel, mint a Béga menti város egyik legerőszakosabb bűnözője. A férfi gyilkosságért került rácsok mögé, huszonnégy év letöltendő büntetést róttak ki neki.

Az egykori idegenlégiós erőszakos és ismert bűnözővé vált Temesváron, a 2010-es években, miután a Torj-féle szervezett bűnözői hálózat tagjává vált, majd 2013-ban hidegvérű gyilkosságot követett el. Az áldozat egy huszonhárom éves sportoló volt, akit több késszúrással ölt meg. Temesvár mellett, egy mezőn találták meg, elvágott torokkal. Sergiu Cosmin Burkaș ellen 2016-ban, három évvel a gyilkosság után, született meg az ítélet.

Burkaș a nagyenyedi büntetés-végrehajtási intézetben fedezte fel a festészetet az Inter-Art Alapítvány projektjének részeként. A rácsok mögött készült festményeiből összeállt, A lélek tükre című tárlatot február 27-én nyitották meg. A festménysorozatban Burkaș a művészet eszközeivel reflektál arra, hogyan látja a múltat ​​és a jelent a rácsok mögül.

„Számomra Sergiu Cosmin Burkaș kiállítása, amely az Inter-Art Galériákban nyílt meg a Művészet a börtönben című projekt részeként, nagy hatású esemény és igazi művészeti sikernek számít. Két éven át lehetőségem volt kapcsolatba lépni Sergiuval és nyomon követni művészi útját. Mivel ő is az enyedi börtönben megrendezett művészeti alkotótábor egyik résztvevője volt, neves nemzetközi művészekkel dolgozhatott együtt, és sikerült elmélyítenie a művészi kifejezés bizonyos technikáit. Sergiu Burkaș egy veleszületett tehetség, rendkívüli tökéletességi vággyal, érzékeny művész, aki különleges festményein keresztül nagyon kifejezően alkot. A kiállítás címe, A lélek tükre, is sokatmondó, mert szinte minden kiállított festmény valójában valakinek a lelkére, a saját lelkére vagy egy hozzá közel álló személyre mutató tükör. Ugyanakkor vannak olyan festményei is, amelyek a börtönrezsim bizonyos aspektusait emelik ki, ahogyan az alkotó azokat érzékelte egy adott pillanatban. Figyelembe véve a kiállítás születésének helyét és körülményeit, csodálatomat fejezem ki alkotóereje és kifejezőereje iránt” – mondta Balog István, a kiállítás kurátora.

A tárlatnyitón bemutatták a 2025-ben megvalósult XI. Liter-Art keretében létrehozott alkotásokat tartalmazó kötetet, valamint a II.Prison Art művésztáborban készült munkákat bemutató albumot.

A tárlat nagy érdeklődésre tartott számot a városban, iskolai csoportok is meglátogatták az elmúlt napokban a kiállítást. Arra is volt már példa, hogy a börtön klubhelyiségében vagy épp Gyulafehérváron, az Egyesülés Múzeumában szervezett egyéni és csoportos kiállítást az Inter-Art a fogvatartottak alkotásaiból.

Világpremier a rácsok mögött

Balog István, az Inten-Art Alapítvány elnöke, a Maszolnak további részleteket árult el a projektről. Elmondása szerint huszonegy éve szerveznek művészeti foglalkozásokat a börtönben, Művészet a börtönben néven. Ezek gyakorisága attól függ, milyen tehetségeket fedeznek fel és mennyi munka van velük. A képzőművészeti foglalkozásokkal párhuzamosan irodalmi alkotások és könyvillusztrációk létrehozására is ösztönzik a fogvatartottakat. Ezen foglalkozások keretében fedezték fel Sergiu Cosmin Burkașt is, akit két évig mentorált az alapítvány elnöke.

Balog István hozzátette: a fogvatartottakkal való munkát önkéntesként végzi. Amikor valakinek egyengeti az útját, rendszeresen bejár a börtönbe. Beléphet akárhányszor akar, csak hivatalosan be kell jelentkeznie, illetve a belépéskor be kell tartania a protokollt.

A Művészet a börtönben program része művésztáborok szervezése is. Az első ilyen tábort 2008-ban szervezte az Inter-Art partnereivel, és ez akkor világpremiernek számított. A másodikra 2025-ben került sor, ebben már Burkaș is részt vett. A tavalyi rendezvényen hét ország nyolc művésze és kilenc fogvatartott alkotott együtt a börtön falai között működő iskolában. A művészek két hétre önkéntesen bevonultak a büntetés-végrehajtási intézménybe, így próbáltak belekóstolni a szabadságtól megfosztott létmódba. Balog István elmondása szerint néhányat közülük eléggé megviselt a bezártság érzése, de őt nem érintette kellemetlenül, mert az évek folyamán már hozzászokott ehhez a helyzethez az általa tartott korábbi foglalkozások révén.

Az Inter-Art elnöke azt is elárulta, hogy egy pillanatig sem volt szorongása a rabok viselkedését illetően, hiszen előzőleg nagyon jól kivizsgálták, kiválogatták őket. „Nem érdekelt, miért voltak bezárva, engem az érdekelt, mit tudok kihozni belőlük” – mondta Balog István.  Hozzátette: Burkașban is bízik, mert tehetséges és értelmes egyén, három nyelven beszél. Ez a fajta bizalom volt az, ami segítette Burkașt abban, hogy önbizalmat nyerjen az alkotótábor ideje alatt és kinyilváníthassa tehetségét. A hatóságiak viszont sokkal gyanakvóbbak voltak, alig tudta megszerezni számára az engedélyt, hogy kiengedjék a börtönből és részt vehessen a saját tárlatmegnyitóján. A különleges alakulatok emberei őrizték őt a galériában.

Balog István szerint a művészet nagyon jó hatással van a fogvatartottakra. Az ezzel kapcsolatos legnagyobb sikerélménye a 2008-as alkotótáborban született meg, amikor bejelentkezett egy félévvel korábban szabadult rab is, aki immár civilként vonult be csak azért, hogy újból részt vehessen a „börtönművészeti” foglalkozásokon. Természetesen csalódnia is kellett, például az egyik ígéretesnek tűnő tehetségnek festékeket és mindenféle kellékeket adott kiszabadulásakor és abban állapodott meg vele, hogy majd jelentkezik alkotásaival, de örökre eltűnt. Volt olyan eset is, amikor sokáig nem hallott egyik fiatal tanítványáról, később csak a halálhíre jutott el hozzá.

A kezdeményezés a leggyakrabban pozitív hatással van a fogvatartottakra, ezért Balog István továbbra is megkísérli beavatni őket a művészet katarktikus világába.