Nagyenyed környékének egyik legszebb nyári rendezvényét tartották meg vasárnap. A Miriszlói Magyar Kulturális Nap idén csak egynapos lett ugyan, de így is hozta a megszokott magas színvonalat és utánozhatatlan jó hangulatot.

A Nagyenyedtől 7 kilométerre fekvő, a szőlőtermelésről és jó borairól ismert Miriszló minden évben tágra nyitja kapuit a népzene- és néptánckedvelők előtt, hiszen a Kolozsvári Magyar Napok keretében megszervezett Szent István-napi Néptánctalálkozó fellépőit, illetve a környékről összesereglett nézőközönséget fogadja tárt karokkal.

A kulturális nap a helyi református templomban vette kezdetét. A szőlődombok aljában fekvő takaros kis templom 2018-ban ünnepelte építésének 175. évfordulóját, történetének érdekessége pedig az, hogy annak idején a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium miriszlói birtokainak jövedelméből építették fel, erre a bejárat fölötti tábla is emlékeztet: „Ezt a templomot építtette a N.Enyedi Ref. Fő Oskola MDCCCXLIII-ban”.

Volt színház és kézműves foglalkozások is

Az ünnepi istentiszteletet követően, amelyet Gábor Ferenc marosdécsei lelkipásztor tartott, a nagysármási Psalmus Hungaricus Vegyeskórus lépett fel, három miriszlói lány pedig alkalomhoz illő verseket szavalt. A szokáshoz híven, megtörtént a jubileumukat ünneplők köszöntése, idén három  ezüstlakodalmas házaspár volt, akinek átadhatták az ajándékot.

A fő látványosság, a néptánccsoportok díszfelvonulása a falun, az idén elmaradt, egyrészt azért, mert kevesebb külföldi csoport érkezett a járványügyi korlátozások miatt, másrészt pedig azért, hogy több idő maradjon a Bahorka Társulat Pletykázó asszonyok című folkszínházára, amely felejthetetlen élményt jelentett a gyerekeknek.

A hagyományápolás szellemében szervezték meg a kézműves tevékenységeket is, amelyek néhány környékbeli pedagógus számára a viszontlátás örömét is jelentette: Szabó Enikő Kövendről, Székely Beatrix Kolozsvárról és Varga Melinda Torockószentgyörgyről már nem először vállalták el, hogy besegítnek Szabó Csillának, hiszen együtt nemcsak remek foglalkozásokat tartanak, hanem egymástól is sokat ellestek.

Idén a házigazda Miriszló Gyöngye Néptánccsoport, illetve partnere, a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes, négy csoportot látott vendégül: a Napkelte Anatoli görög táncegyüttest és a Csicsörke Néptáncegyüttest Magyarországról, illetve szintén az anyaországi, román kulturális örökséget ápoló Nyisztor György Hagyományőrző Néptáncegyüttest. Erdélyt a csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes képviselte.

Az említett néptánccsoportok kivétel nélkül visszatérő fellépői a fesztiválnak, Pillich Balázs főszervező szerint ennek az a magyarázata, hogy nagyon szoros barátságok alakultak ki az évek során, hiszen már 23 éve szervezik meg a Szent István-napi Néptánctalálkozót Kolozsváron. A fesztivál színvonalát emelte, hogy mindvégig élő népzenére ropták a csoportok a táncot. A Szarkaláb kísérőzenekara, a Rezeda biztosította a jó hangulatot az esti táncházban is.

Fellélegeztek a tavalyi korlátozások után

Szabó Csilla Erzsébet főszervező elmondta: „Nagyon boldog vagyok, hogy ismét a nagyközönség előtt szervezhettük meg a fesztivált, hiszen a tavaly csak zárt kapukkal, szűk körben tudtunk ünnepelni. Annak is nagyon örvendek, hogy a járvány idején nem szakadtak félbe a táncpróbák, így bátran színpadra léphetünk, legközelebb augusztus 28-án Torockón, a Duna-napon lesz fellépésünk. A közeljövőben több táncházat szeretnénk rendezni, mert ez hihetetlenül összekovácsolja a fiatalokat”.

Szabó Csilla óvónő, a Miriszló Gyöngye Egyesület elnöke kilenc esztendeje fáradhatatlan szorgalommal és kitartással szervezi a magyar napokat és irányítja a tánccsoportot. Határozottságát és kitartását ismerve bizonyosak lehetünk, hogy kezdeményezései valóra válnak, hiszen egyik legaktívabb egyesületi elnök a környéken, felkarolta a néptáncoktatást nemcsak falujában, hanem néhány évvel ezelőtt a közeli Marosgombáson és Felenyeden is, ezen kívül sikerült majdnem teljes egészében rekonstruálnia a helyi népviseletet. Továbbá minden évben megszervezi a Miriszló Gyöngye fesztivált, a Látogatóban-találkozókat, amikor székelyföldi néptánccsoportokat látnak vendégül, de az óvodában már kétszer vendégül látta a „ Kör, kör, ki játszik?” megyei népi gyermekjáték és gyerekszínjátszó fesztivált is, és a felsorolás korántsem teljes.

A közel egy évtizedes múltra visszatekintő miriszlói rendezvény ékes példája annak, hogy a szórványban nem lehetetlen megőrizni a hagyományokat, az  anyanyelvet és az identitást, sőt aktív magyar kulturális életet is lehet teremteni, és arra is választ kapunk, mi szükséges mindezek megvalósításához.