Ismét egy szórványtelepülésre irányította Fehér megye magyarságának figyelmét az augusztus 21–22. között tartott Vajasdi Falunapok, amelyen kevésbé ismert, ám annál értékesebb népi hagyományok és gazdag történelmi múlt kincseit fedezhették fel a résztvevők.

A falu mintegy felét kitevő, közel 450 magyar lelket számláló Vajasd a legnagyobb magyar falu Gyulafehérvár körzetében. Ez az Erdélyi-Hegyalja egyetlen települése, amely megmenekült a mócok 1848–49-es mészárlásaitól és napjainkban igyekszik újrafelfedezni régi értékeit, megőrizni anyanyelvét és identitását. Egyik erős kapaszkodója épp érdekes történelmi múltja. Török nyomásra 1616-ban, amikor Bethlen Gábornak fel kellett adnia a stratégiai szempontból kulcsfontosságú Lippa várát, Vajasdra telepítette az ottani  lakosságot, a források szerint 52 családot, az itteni magyarok az ő leszármazottaik.

A szájhagyomány azonban sokkal régebbi, a Hunyadiak korába vezet vissza: valamikor Mátyás király almafái is megtalálhatóak voltak Vajasdon, a faluban pedig mai napig mindenki ismeri azt a helyet, a Király ebédlőjét, ahol Hunyadi János megpihent, lakomázott a marosszentimrei csata után, állítólag sehol sem nő olyan zölden a fű, mint ott.

Mivel a közösség igyekszik megőrizni hagyományait, a falunapok programjának összeállításában is törekedtek kiemelni a helyi jellegzetességeket. Ilyen például a környék egyetlen szász eredetű magyar néptánca, amelyet a Vajasdi Margaréta Néptánccsoport és annak utánpótláscsoportja, a Zálogos ápol, újabban pedig igyekeznek a hajdú eredethez köthető elemeket is felkutatni és népszerűsíteni, hiszen a Bethlen Gábor által betelepítettek között szép számban voltak „kék inges gyalogosok”, azaz hajdúk.

A Vajasdi Margaréta Néptánccsoport önálló népi zenekart működtet, ami ritkaság a megyében, csak Magyarlapádon van élő népzene. A zenei hangzásvilág is egyedi, hiszen a jellegzetes erdélyi hangszerek mellett megjelenik a hermonika is. Egyébként a kitartást és erőt felmutató csapat tagjai nagyrészt a Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes tagjai, muzsikusok és a táncos gyerekek szülei, élükön Farkas Attila főszervezővel, helybeli RMDSZ-es tanácsossal. A kis csapat szép eredményeket könyvelhet el: pályázatok révén sikerült felújítaniuk a helyi magyar közösségi házat, amelynek belső felszerelése épp folyamatban van, továbbá beindították a délutáni oktatást, évente számos kirándulást szerveznek Erdélybe és az anyaországba és aktívan bekapcsolódtak az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület tevékenységeibe is.

Amint az az előző falunapokon kiderült, van élet, van jövő a végeken, ha a közösség tagjai jól együtt tudnak működni, és ha soraikból kikerül olyan vezéregyéniség, aki tűzön, vízen át kivitelezi a terveket. Természetesen a román többséggel való jó együttműködés is elengedhetetlen, a mindennapokban és a közigazgatásban egyaránt, hiszen az Alsógáld községhez tartozó Vajasd magyarsága egy RMDSZ-es helyi képviselőnél többet – a lakosság számarányaiból adódóan – nem képes bejuttatni a helyi önkormányzatba.

A mennyiséget pótolja a minőség, ez pedig ha valahol, akkor Vajasdon mindenképp igaz, és ez a falunapok esetében is megtapasztalható. Mivel a helyi tanácsnál pályázni kell a 350. törvény szerint, azaz már nincs „egyenes” kiutalás, mint pár évvel ezelőtt, az intézmény a magyar egyesületet támogatja, mert ez vállalja fel a tetemes papírmunkát. A támogatásért cserébe a főszervező Vajasdi Margaréta Néptáncegyüttes Egyesület román néptáncscsoportokat is meghív az eseményre. Ha kezdetben a többségiek furcsállották is a helyzetet, az eltelt öt esztendő alatt hozzászoktak, hogy a magyar egyesület szervez csak falunapokat, amire mindenkit meghív, ezért ők is be-bekapcsolódnak a tevékenységekbe.

Az idei rendezvénysorozaton a szombati nap rövid áhitattal kezdődött, ezt az Ars Longa Kamarazenekar előadása követte (Rónai Éva – hegedű, Rónai István –orgona, Cseterki Ferenc – ének), majd a lippai, többszörösen díjazott szavaló, Czernák Ferenc tartott hazafias irodalmi összeállítást.

A templomból kijövet a falunapi díszes menet hangos muzsikaszóval a focipályára vonult, amelyet már ízlésesen feldíszítettek az előző napon a szervezők: jópofa szalmabálafigurák és szalmabálavár, kézműves sátrak és mongol jurta díszelegtek a helszínen. Itt volt felállítva a színpad is, amelyre a házigazda Vajasdi Margaréta Néptánccsoportot követően Maxa Cornelia népdalénekes, a Magyarpéterfalvi Hanga Hagyományőrző Néptánccsoport, a tövisi Dor Teiuşan Néptánccsoport, a Felvinci Létom Néptánccsoport, a nagyenyedi Doina Aiudului Néptáncegyüttes, a  Magyarlapádi Hagyományőrző Néptánccsoport, az alsógáldi folk gitáregyüttes és a diódi Codrișor néptánccsoport lépett fel.

A néptáncelőadásokkal párhuzamosan íjászbemutatót és -versenyt is tartottak, majd az úgynevezett Parasztolimpia egyéni és csoportos próbái hozták volna izgalomba a résztvevőket, a kánikula miatt azonban csak kevesen gyűrköztek neki az izzasztó feladatoknak, utólag viszont a fiatal házasok spontán focimeccset szerveztek. A kézművessátorban gyöngyfűzéssel és népi motívumokkal tarkított tányérfestéssel ismerkedhettek az érdeklődők, a kisebb gyerekek arcfestéssel szórakoztak és örvendtek a felfújható csúszdának is. A szombat délután fénypontja Marosán Csaba kolozsvári színművész előadása volt.

Az ünnepi istentisztelet vasárnap délelőtt volt, amelyet Téglás Tibor Miklós beszolgáló lelkipásztor tartott, ezután a focipályán folytatódtak az események. A községbeli együttesek zöme ismét színpadra lépett, a legnagyobb érdeklődést viszont a vajasdi gyerekek erre az alkalomra, Magyari Enikő óvónő és Boros Anna Imola tanítónő által betanított produkciója övezte. Vasárnap is volt íjászat és kézműveskedés, az igazi csemegét azonban Járai Lóránd lelkipásztor gyerekfoglalkozásai jelentették: olyan élménypedagógiai játékokat valósított meg, amelyekbe a felnőttek is szívesen bekapcsolódtak. A programból természetesen nem hiányzott az ilyenkor szokásos bográcsozás sem, a főszakács Boros Ferenc volt.

Mindkét nap remek koncertekkel ért véget. Szombaton a környék  egyik nagy népszerűségnek örvendő együttese, a keményhangzású magyarlapádi HóHányók teremtett forró hangulatot, ezután pedig egy egészen különleges élménnyel zárult a nap: a marosvásárhelyi Tűzvarázs együttes lépett fel, amelyik régizenét és népdalfeldolgozásokat adott elő. Vasárnap a kiválóan muzsikáló Glaudius és a jórészt helyi tagokból nemrég összeállt Fekete Varjak koncerteztek.