A versírás mindig tanulási folyamat számára, ekként is rendkívül izgalmas, hiszen új összefüggések, jelentések mutatkoznak meg alkotás közben a témákról – mondja André Ferenc költő, irodalomszervező, a Látó szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője.

André Ferenc ebben az évben két kötettel is jelentkezik. E hónap végén lát napvilágot a Prae kiadónál egy fordításkötete: az egyik legnépszerűbb kortárs román író, Radu Vancu Kaddis című kötetét ültette át magyarra. A könyv azért is igen különleges, mert a román szerző Radnóti Miklós halál utáni verseit írja, „és tudja ezt úgy csinálni, hogy nem a szenvedésről és a kiszolgáltatottságról szólnak csak, hanem a szeretetről és a reményről is.  Voltaképpen az a legizgalmasabb benne, hogy nem hagyja, hogy az áldozatokat megfosszák az utolsó szó lehetőségétől” – mutat rá a fordító.

Emellett szintén idén jelenik meg a Gutenberg kiadónál saját új verskötete, amelyben különböző alkotók hangjai mögé bújva keresi azt, hogy hogyan lehet újra és újra megidézni József Attilát és párbeszédbe lépni vele.

André Ferenc 1992-ben született Csíkszeredában, jelenleg Marosvásárhelyen él. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett egyetemi és doktori diplomát. Több mint száz irodalmi és slam poetry rendezvény szervezésében vett részt, és rendszeres fellépője kulturális eseményeknek Erdély- és Kárpát-medence-szerte.

2013-tól publikál verseket, 2014-től műfordításokat a kortárs román irodalomból. Mindeddig három önálló kötete jelent meg. Beszélgetésünkben ezekről is szó esik, és többek közt arról is, hogy hogyan nem lett rocksztár a költő, miért izgalmas perspektíva számára az erdélyiség, miért jó Marosvásárhelyen élni, és mi jellemzi a fiatal erdélyi költők líráját.