Isten éltesse Ferenczes Istvánt! A Csíkpálfalván született Kossuth- és József Attila-díjas író, költő és újságíró január 1-én töltötte be 80. életévét, mi pedig ezzel a beszélgetéssel köszöntjük őt eme jeles évforduló alkalmából.

Ha valakinek akad mesélnivalója az erdélyi kortárs magyar irodalom elmúlt évtizedeiről, akkor Ferenczes István igencsak előkelő helyet foglal el ebben a társaságban. Életműve önmagáért beszél, hisz nevéhez több tucat vers- és prózakötet, esszék és publicisztikák, szociográfiai riportok fűződnek, így nagyon nehéz kiválasztani azt az egy könyvet, amit egy ilyen találkozáskor fókuszba lehet helyezni. A választás végül a 2018-ban – és azóta már újra kiadott – Veszedelmekről álmodom című önéletrajzi műre esett, de ez korántsem jelenti az életmű megfelelő mértékű elemzését, amelyre itt már csak terjedelmi okokól sem kerülhetett sor.

A beszélgetésből viszont sok mindenre fény derül, hisz Ferenczes István élete során rengeteg tapasztalatot halmozott fel, ezek közül pedig nem mindegyik tartozik a szívderítő kategóriába. A nehézségeken ellenben mindig sikerült felülkerekedni, nem utolsósorban mind a mai napig meglevő sajátos és humorral átszőtt szemléletmódjának köszönhetően, amiből mi is sokat tanulhatunk.

Nem mellékes az irodalom- és művelődésszervezés terén kifejtett munkássága sem, hisz neki köszönhető, hogy az erdélyi magyarság egy olyan szellemi és szakmai műhellyel lett gazdagabb a kilencvenes évek második felétől, mint a Székelyföld folyóirat. Ha már itt tartunk, akkor feltétlenül meg kell említeni a Székely Könyvtár égisze alatt megjelent száz kötetet, ami szintén az ő ötlete nyomán valósult meg. Erről és még sok másról is szó van a Ferenczes Istvánnal készült beszélgetésben, akinek még hosszú és tartalmas alkotói éveket kívánunk!