A második könyvről nagyon sokat tud, éppen ezért képtelen beszélni róla a nyilvánosság előtt – mondja Visky András Kossuth-díjas író, dramaturg, egyetemi tanár. Örömmel tölti el, hogy olyan időszakban van, amikor intenzíven tudja írni nagysikerű regénye, a Kitelepítés folytatását, az írás ugyanakkor önmagában nem célkitűzés számára, hanem a mindennapjai ritmusának a része. Amikor a következő nap ránéz az előző nap munkájára, nem biztos, hogy használhatónak tartja, de abban biztos, hogy azt a munkát el kellett végezni, mert az mutatja meg azt, amire korábban nem volt rálátása.

Visky Andrással többek közt írói pályájáról, a sokműfajúságról, a sikerek megéléséről és az elbukások jelentőségéről, a nyolcvanas évek sötétjéről, kiszolgáltatottságról és ellenzékiségről, a rendszerváltás utáni kollektív megtisztulás nehézségeiről beszélgettünk. „Én azt hiszem, hogy azt tudhattuk, hogy ha mi magunkat – minthogy ez történt a kilencvenes években, a kilencvenes évek legelején – kizárólag áldozatoknak tekintjük, és nem a diktatúra fenntartóinak is, akkor ebből nem fogunk tudni jól kijönni. És mi kizárólag áldozatoknak tekintettük önmagunkat” – mondja.

Visky András 1957-ben született Marosvásárhelyen. Mindössze kétéves volt, amikor édesanyjával, Visky Júliával és hat testvérével kitelepítették a Bărăgan egyik lágerébe, miután a református lelkész édesapját, Visky Ferencet az ’56 utáni politikai tisztogatás idején bebörtönözték. A család meghurcolásának történetét dolgozza fel az író rendkívüli sikerű regénye, a 2022-ben a Jelenkor kiadásában megjelent Kitelepítés. Visky András Kolozsváron él, írói munkássága mellett 1990 óta dramaturgként dolgozik a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, emellett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékén egyetemi professzor.