Kiss Judit Ágnes író és költő volt a vendégünk, akivel tavaly megjelent regénye, az Egy nőalak szürke kontúrja kapcsán beszélgettünk bántalmazó kapcsoltokról, szélsőséges vallási gyülekezetekről, a kimondás fontosságáról és az irodalom szerepéről ezekben a helyzetekben.

Kiss Judit Ágnes azt vallja, hogy az ő irodalmi nyelve a líra, ám időről-időre megszületnek benne történetek, amelyek már nem férnek bele ennek a műnemnek a kereteibe. Ilyenkor lép színre a próza, és így született meg az Egy nőalak szürke kontúrja című regénye, amelynek alaptörténetét, miszerint egy kislányt a nevelőapja súlyosan bántalmaz, 13 éves kora óta hordozza magában. Tanú volt, az eset egy barátnőjével történt.

A bántalmazott kislány, majd a későbbi felnőtt nő, aki szintén egy bántalmazó kapcsolatból próbál kikerülni: ez adja a történet gerincét, a helyzetet pedig nem enyhíti egy szélsőséges, erősen patriarchális vallási gyülekezet sem, amely a nőt a férfi alárendeltjének tartja. Itt pedig már bejönnek a személyes tapasztalatok is, hiszen néhány évig maga az írónő is egy ilyen csoporthoz tartozott.

Hogy miként sikerült kiszállni ebből, és hogy talált vissza végül ahhoz az Istenhez, akivel máig szoros kapcsolatban áll, hogy hívőként miért tiltakozik a könyvfóliázás ellen, mit gondol a gyermekvédelemről, valamint hogy a gyerekkönyvei hogy előlegezik meg a felnőtteknek szólókat.