A gyulafehérvári székesegyház nemcsak a múltról regél, hanem a jelenben is a megmaradást jelképezi – fogalmazott Marton József, a gyulafehérvári székesegyház nagyprépostja azt követően, hogy a Magyar Örökség és Európai Egyesület elnöksége a gyulafehérvári székesegyházat Magyar Örökség-díjban részesítette.

A díjátadó ünnepséget Budapesten tartották, ahol dr. Kovács Gergely érsek megbízásából Marton József, mint a székesegyház nagyprépostja és László Szabolcs kanonok, plébános vette át a díjat.

A Maszol megkeresésére Marton József, a gyulafehérvári székesegyház nagyprépostja elmondta, nagyon örül, hogy végre felfigyeltek arra, mennyire értékes ez a templom, ami a Kárpát-medencének az egyetlen középkori székesegyháza, amely eredeti formájában fennmaradt. „Az egész erdélyi múltunkat a székesegyház megjeleníti. A templom nemcsak a múltról regél, hanem a jelenben is még mindig a maradást, a megmaradást jelképezi” – jelentette ki.

A gyulafehérvári székesegyház nagyprépostja elmondta, „azért is különleges a templom, mert itt van az erdélyi magyarság számos kiemelkedő személyiségének síremléke, kezdve Hunyadi Jánostól, ugyanezt a nevet viselő öccséig, valamint fiáig, Lászlóig. Ugyanakkor itt található többek között Báthory Endre, Bethlen Gábor, Bethlen István és I. Rákóczi György fejedelem sírhelye is. Marton József rávilágított, a fejedelmek mellett évszázadok óta ide temetik a püspököket is. Hozzátette, a székesegyház egy örökséget is képvisel, és az ezeréves kövek mind a történelemről tanúskodnak. „A dél-erdélyi területeken lakó népeknek, függetlenül attól, hogy milyen vallásúak, ez a templom egy nagy szimbólum” – jelentette ki.

Marton József elmondta, amióta felújították a gyulafehérvári várat, a turizmus erősen megnövekedett a városban, nemcsak Magyarországról érkeznek látogatók, hanem francia és német turisták is megfordulnak itt.

A Szent István király által alapított erdélyi püspökség széktemploma számos kincset rejt magában. Pár évvel ezelőtt a Maszol munkatársait Hegedűs Enikő művészettörténész vezette körbe a több száz éves épületben. A székesegyház több kornak a lenyomatát viseli magán, mai alakja a 13. században kialakított állapotot őrzi, és ehhez kapcsolódtak még részek, és főként díszítések a későbbi korokból. A román stílusú katedrálist két súlyos pusztítás sújtotta. Az elsőről Rogerius nagyváradi kanonok Siralmas énekében tudósít, 1241-ben elborzadva ír a tatár hordák kártételeiről, a második 1277 nagyböjt második vasárnapján történt, amikor a vízaknai és szebeni szászok betörtek a templomba és felégették, kincstárát kirabolták.

A székesegyházat tulajdonképpen kéttornyosnak tervezték, ám a 13. században abbamaradt az északinak az építése, így csak a délit egészítették ki. A párkányt Bethlen Gábor fejezte be, az építkezést egészen a 16. század elejéig folytatták.

A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében.