1825. február 18-án született Ásvai Jókay Móric, avagy Jókai Mór író, a márciusi ifjak egyike, országgyűlési képviselő, a sort pedig folytathatnánk, hiszen személye majdhogynem egy „intézmény” volt a 19. században. 1867-ben egyszerre négy lap szerkesztője volt, de ennél jóval többnek is írt, éppen ezért kiélezett harc ment a folyóiratok közt egy-egy szövegéért. Azon kevesek egyike, aki már a maga korában is „szupersztárnak” számított, munkássága pedig meghatározta az akkori olvasók Erdélyről alkotott képét. De milyen kapcsolat fűzte Jókait, a komáromi születésű polihisztort ehhez a térséghez? Születésének 200. évfordulója alkalmából erre a kérdésre keressük a választ T. Szabó Levente egyetemi docenssel, a kolozsvári Hungarológia Doktori Iskola igazgatójával, a klasszikus magyar irodalom szakértőjével.

Jókai Mór Erdéllyel való kapcsolata révén szét lehet szálazni gyakorlatilag a teljes életművét. Óriási szerepe volt abban, hogy a 19. század közepétől létrejött egyfajta „mitologizált” Erdély-kép: a térség újszerű megjelenítése által ismerte meg sok korabeli olvasó ezt a régiót, és mivel művei széles közönséghez eljutottak, legtöbben az ő szemén keresztül látták ezt az ismeretlen világot. Közvetítő volt. Azon kevesek egyike, akinek szövegeiért kapkodtak a lapszerkesztők, ezáltal lehetősége volt azt láttatni az olvasókkal, amit csak akart. Esetében Erdélyt, egy idealizált, misztikus, „valódi magyar” világot.

Kíváncsiságát az 1850-es évek elején keltette fel a régió, amikor is Erdély és története sokak számára hirtelen nagyon fontos lett. Egyrészt az 1848-as unió, másrészt a 49’-es dél-erdélyi hadiesemények nyomán, de nem utolsó sorban amiatt is, mert egyre több innen származó szerző bukkan fel, akik nosztalgikusan kezdtek írni szeretett szülőföldjükről. Jósika Miklós, Kemény Zsigmond és Gyulai Pál mellett még számos olyan szerzőnk van, akik az 1850-es években történelmi, társadalmi és filozófiai kérdések felvetésével beszélnek Erdélyről.

Jókai részben ezeknek a nyomán, vagy ez a korabeli hangulat által ösztönözve már azelőtt „felfedezi” Erdélyt, hogy valóban ellátogatott volna oda. Szövegeinek helyszínei és szereplői – gondoljunk csak Az arany emberre – által vonult be először a köztudatba az Erdély aranykora- képzet, amely magát az írót is arra ösztönözte, hogy meglátogassa ezt a rejtélyes világot, szembenézzen azokkal a helyekkel, amelyekről már oly sokszor idealizálva írt.

Kapcsolódó

Költészet 21. századi köntösben – Kedden indul az AndréVajna zenés irodalmi turné

Március 5. és 14. között hét erdélyi városba látogatnak el: Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csíkszeredába, Kovásznára, Székelyudvarhelyre, Kézdivásárhelyre és Sepsiszentgyörgyre.

turné zene irodalom Erdély költészet slam poetry Hip-Hop

Forradalmi és csataképek, Erdély aranykora… a nagy népszerűségnek örvendő művei után Jókai 1853-ban látogatott először Erdélybe, majd rendszeres visszatérő lett. Utazásainak hátterében igencsak változatos okok álltak, de talán leggyakrabban felesége, Laborfalvi Róza színésznő oldalán találkozhatott vele a helyi közönség.  A nőt gyakran hívták játszani Kolozsvárra, útjaira pedig elkísérte őt férje, aki bár nem „fő meghívottként” érkezett, sokat elárul, miként fogadták őket. Olyanok voltak, mint a celebek: gyakorlatilag az első olyan magyar értelmiségi pár, akinek mindkét tagjáért rajongtak az emberek. A szakmai életük is gyakran összefonódott, hiszen Jókai nem egyszer írt darabot tudatosan a feleségére formázva a karaktert, így egymást erősítve, egymás hírnevére építkezve, együtt fürdőztek a rivaldafényben úgy Magyarországon, mint Erdélyben.

Voltak családjától független látogatásai is. Egyik legjelentősebb az 1858-as mócvidéki útja, amelyet egyfajta intellektuális kíváncsiság hajtott. Jókai megpróbálta megérteni a helyi a román közösségeket, látni, hogy miként is élnek ezek az emberek a mindennapokban. Érdekelte ennek a társadalmi rétegnek a kiszolgáltatottsága, az egyenlőtlenség, és hogy ez miként befolyásolja a magyarokkal szembeni viszonyukat. Ezért is különösen jelképes az, hogy a Mócvidéken nem úgy jár, mint legtöbb erdélyi útján, hanem úgy, ahogy a helyi emberek. Úti leveleiből kiderül, hogy sokszor gyalogosan vagy lóháton tette meg a távokat, éjszaka utazott, nem ritkán veszélybe sodorva magát, és nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy valóban megismerje a térség lakóit.

Habár ezeken az utakon kerülte a nyilvánosságot, sok helyen mégis úgy fogadták, mint egy szupersztárt. Például amikor a Detonátákhoz látogatott, egy csúcsot neveznek el róla, ez pedig igencsak ritkaságnak számított a 19. században, hiszen a helyszínek és utcák híres értelmiségiekről való elnevezése csak jóval később vált „divattá”.

Jókai élete végéig írt Erdélyhez kapcsolódó szövegeket. Tulajdonképpen ő volt az, aki megteremtette ennek a tájnak, valamint a benne élőknek, a székelységnek a mítoszát. Mindez nagyban hozzájárult egy azokra az évtizedekre jellemző feszültség elsimításához: mire is helyezzék rá a nemzeti táj toposzát? Az Erdélyből elszármazott íróknak, valamint Jókainak köszönhetően Erdély lett ez a szimbolikusan ősi, egzotikus, tiszta magyar hely, amelyet akár egy korai transzilvanista képzetként is értelmezhetünk.

Példának okáért ott van Jókai Mór Egy az Isten című regénye, amelynek első kötetében Rómát, az intrikáktól, a véres konfliktusoktól, néha értelmetlennek tűnő társadalmi béklyóktól uralt helyet, mint a nyugati világ középpontját látjuk. A második kötetben ott van Torockó. Kiderül, hogy a világ egyszerűbb is lehet. Ott van az ősi, tiszta magyar táj, ahol újra meg lehet lelni az élet értelmét, a szép nyelvet és az érintetlenséget.

Az, hogy Erdély Jókai szemében ilyen, valamint az, hogy ezeket az értékeket akarja közvetíteni az olvasók felé, nem véletlen. A 19. században a vidékről Magyarország központjába kerülő értelmiségiek egy nagyvárosiasodó, felgyorsult világban találták magukat, így pedig érthető, miért idealizálják túl a mesebeli szülőföldet, vagy Jókai esetében a még természetközelinek, érintetlennek vélt vidéket. Gondoljunk csak bele, mit jelenhetett a tömegturizmusnak ebben az időszakában meglátogatni a parajdi sóbányát, a Szent Anna-tó környékét vagy Bálványost, ahogy ezt Jókai is tette.

Hogy pontosan miként is jelent meg Erdély Jókai legnépszerűbb műveiben, illetve milyen útóélete van nálunk a korabeli szupersztárnak, kiderül a sorozat következő részeiből.