Zsidó Ferenc elmondása szerint, ha nagyon muszáj, kaszálni és szénásszekeret is tud rakni, de azért inkább írni szeret róla. Tavaly megjelent nagysikerű regénye, A fák magukhoz húzzák az esőt témája remek lehetőséget adott neki, hogy írjon a székely városról, ahonnan a főszereplő elindul, illetve a változóban lévő székely faluról is beszéljen, ahová megérkezik.

Zsidó Ferencnek mind a város, mind a falu természetes közeg: gyerekkora nyarait szülei nyikó-menti szülőfaluiban töltötte, és később is folyamatosan kapcsolatban állt a falusi emberekkel. Ezek az életek, ezek a benyomások, de a szerző néprajzi érdeklődése is beleszűrődik – fikcióról lévén szó, nyilván áttételesen – a Keresztúr-környéki ö-ző nyelvjárásban íródott regénybe.

Emellett persze a székely kisváros, a blokkos környezet is teljesen otthonos számára, hiszen általános iskolás kora óta blokkban lakik. Szerinte „blokkernek” lenni jó buli, ám gyakran nagy nyűg is – ezek a tapasztalatok köszönnek vissza korábbi, Huszonnégy című blokkregényében.

A székelykeresztúri íróval, magyartanárral, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjével többek között ezekről az élményekről beszélgettünk, emellett olvasásról, írásról, tanításról, felnőtté válásról, lázadásról és a városszéli szőlőbe betérő medvékről is szó esett.