Meglepő lehet a magyarok számára, de Petőfi Sándor a legismertebb külföldi költő Kínában. A Kolozsvári Magyar Napok keretében Li Zhen Árpád műfordító beszélt Petőfi és versei népszerűségének okairól, kínai irodalmi köztudatban való elterjedéséről, diplomáciai és kulturális kapcsolatokról vasárnap, augusztus 25-én az MCC Lounge-ban.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívására Li Zhen Árpád kínai Magyarország- kutató tartott előadást Kolozsváron Petőfi Sándor verseinek kínai elterjedéséről, a fordítások történetéről és jelenlegi projektekről. A beszélgetésen Maksay Ágnes szerkesztő-rendező kérdezte a szakembert. Kiderült többek között, hogy 1880 áprilisában született az első Petőfi-fordítás kínaira, a keleti országban három városban is vannak Petőfi-szobrok, és a magyaron kívül a kínai az egyetlen nyelv, amelyen megjelent Petőfi összes költeménye.

A szakember a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén végzett magyar szakon, 2000-ben költözött Magyarországra, majd 2021-ben elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja címet. Irodalmi tevékenysége mellett a Magyarországon élő kínaiaknak szóló újságot, a Kínai Idők hetilapot is vezeti. 2019-ben kétnyelvű kötetet adott ki Petőfi Sándor szerelmes versei címmel, és idén jelenik meg a 200 saját és 75 korábbi fordítást, valamint több tanulmányt is tartalmazó könyve.

Petőfi verseinek első kínai változata 1880 áprilisában született Kolozsváron: Wilhelm Schott fordította le a Reszket a bokor, mert… költeményt, majd Tsen Ki-tong kínai tiszt, aki az 1870-es években diplomataként szolgált Európában, finomította a verset. A költő hírnevét Baj Mang költő és műfordító, illetve Lu Hszün, a 20. századi kínai irodalom megújulásának vezetője alapozta meg Kína-szerte. Lu Hszün a nyugati könyveken át találkozott Petőfivel. Egy 1908-as cikkében írt részletesen róla, majd tovább kutatta, végül saját lapot alapított Kínában, és egyre több Petőfi-verset fordított, publikált. „Én tulajdonképpen mindig is szerettem Petőfi Sándor személyiségét és költészetét…” – írja a János vitéz kínai kiadásának, lektori utószavában, 1931-ben.

Néhány évvel később Sanghajban Baj Mang egy német nyelvű Petőfi-köteten át ismerte meg a költőt, lefordította az életrajzát, 1929-ben találkozott is Lu Hszünnel, és közösen folytatták a munkát az Áradat című irodalmi lapban. A következő évtizedekben számos vers megjelent a kínai irodalmi lapokban, önálló kiadás pedig 1940-ben látott napvilágot 25 verssel, amelyeket Tan Ce-hao fordított le japán nyelvről. A János vitéz 1931-ben jelent meg, eszperantóból fordította le Szun Jung. Ezután már egyre több kínai ösztöndíjas tanult Magyarországon, és már magyarról fordították a Petőfi-verseket. Hszi Van-seng például egész életében Petőfivel foglalkozott, az összes művét kiadta hat kötetben.

A Szabadság, szerelem népszerűségét Lu Hszün Az elfeledettek emlékére című írása hozta meg, amelyben a vers is szerepelt, és általa 1949-ben bekerült a kínai tankönyvekbe. A művel a szerző fordítótársa, Baj Mang elméke előtt tiszteleg, akit a Kuomintang-kormány elleni tevékenység miatt végeztek ki. A kínaiak azonosulni tudtak a vers forradalmi szellemiségével, és generációról generációra adták tovább.

További sikert hozott az 1980-as években Sen Zsung írónő Az élet derekán című kisregénye, amelynek magyar fordítása is van, és filmet is készítettek belőle. A főhős ebben a Lennék én folyóvíz verset szavalta, a mozik népszerűségének idején pedig sokaknak emlékezetes maradt a költemény, „nevezhetjük akár a második legismertebbnek” – jegyezte meg Li Zhen Árpád.

Az előadó érdekességként megjegyezte, hogy Petőfinek több szobra is van Kína három városában, de a kínaiakat is megtalálhatjuk Magyarországon: Lu Hszün szobra a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban van, Baj Mangnak pedig idén állítottak emléktáblát és domborművet Kiskunfélegyházán.

Li Zhen Árpád egyetértett Maksay Ágnes megjegyzésével, miszerint Petőfi jó márkanév a keleti nyitáshoz a kulturális kapcsolatokban. Hozzátette: minden Kínában avatott Petőfi-szobor átadása diplomáciai célokkal is járt. A szakember elmondta, jelenleg csak Petőfit forgatják az olvasók Kínában, de igyekszenek másokat is népszerűsíteni, például minden híres magyar költőt szeretne egy kötetbe foglalni Balassitól a modern alkotókig. A műfordító elmondta, kihívás megtalálni azt a kínai írásjelet, ami a tartalomnak és rímnek is megfelel, és ha változna is egy-egy szó, a mondanivaló, a mű szépsége mindig megmarad.