Ünnepi előadással tiszteleg a marosvásárhelyi Spectrum Színház a 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor író emléke előtt. A „Hinni az igaziban” című produkciót Tatai Sándor színművész válogatta és szerkesztette az író gazdag irodalmi hagyatékából, színpadra alkalmazta és rendezte Török Viola.

Április 26-án, szombaton este 7 órától a Spectrum Színház ünnepi bemutatót tart Márai Sándor születésének százhuszonötödik évfordulója alkalmából – írja közleményében az intézmény.

A bemutató fő motívumaként Márai hivatástudata és erkölcsi hitvallása kerül előtérbe. A felhasznált naplórészletekben Márai Sándor erkölcsi és művészi mércét állít fel, amely szerint a kompromisszum méltatlan a szépírói küldetéshez:

„Magyar vagy, európai vagy és író vagy; egyetlen osztály sem szolgálhatsz, mert az emberek ügyét kell szolgálnod. Egyetlen osztály van, melynek szószólója lehetsz, a szenvedők osztálya, egyetlen párt, melynek szolgálatára jogod van felesküdni, az értelem és a részvét pártja. Minden más alkalmi és mulandó.”

A társulat közleménye szerint az előadás első részében az író magánéletének meghatározó eseményei elevenednek meg: megismerkedése Matzner Ilonával (Lolával), későbbi élettársával, házasságuk kezdeti nehézségei, a kölcsönös megismerés és egymás jellemének felfedezése.

Sorsszerű volt találkozása Judittal, de súlyos magánéleti és alkotói válságából ez a kapcsolat sem tudta kilendíteni. Az író az események mögött meghúzódó lelki és érzelmi motivációról nem árul el semmit, mert, „az igazságot keressük, de az igazságból megtartunk magunknak valamit, amit nem adunk oda senkinek.”

Márai szerint az alkotói és magánéleti magány alapfeltétele a művészi kiteljesedésnek: „Az embert csak akkor tudom megalkotni, ha távol maradok az emberektől… ez a magány nem ’gőg’, hanem a végső, az utolsó alázat” – idézi naplóját a közlemény.

Az előadás következő szerkezeti egységében Márai sajátos, örökérvényű értelmezésében a férfi-nő kapcsolat örök motívuma kerül előtérbe. Két regényében, „Az igazi” és „Egy polgár vallomásai” című műveiben az író a férfi-nő kapcsolatokban fellelhető ok-okozati összefüggéseket és mélylélektani vonatkozásokat elemzi a végsőkig.

Bár Márai tagadja, hogy ezek önéletrajzi írások lennének, a művekben nyilvánvaló átfedések, hasonlóságok találhatók az író magánélete és a művekben felvázolt események között. Éppen ezért a regényben megalkotott Péter és Ilona vallomásait Márai és Lola életének szublimált művészi ábrázolásaként értelmezzük.

A következő motívum a II. világháború és annak szörnyűségei és következményei. Márai véleménye a háborús bűnösökről kemény és kiábrándult, írja: „Nevelni akartunk, s a fütyköst vígan és röhögve vágták a nevelők fejébe... ezeket minden eszközzel kényszeríteni kell, hogy eltűnjenek a világból...”

Az előadás befejezése szimmetrikus szerkesztési elvet követ. Márai Sándor és Lola kezdeti házastársi viszonyának bemutatása után a cselekmény visszakanyarodik a két ember kapcsolatához, de immár az öregedés, az egymásrautaltság és az elmúlás kerül a középpontba. Az író, erejét meghaladó módon ápolja, gondozza beteg feleségét: „Megmaradni, segíteni az utolsó pillanatig, amíg bírjuk, ő vagy én...”

Lola és fogadott fiuk, János halála után, hogy elkerülje a „tehetetlenséget, a kerekes széket, az etetést, a nursing home minden tortúráját és gyalázatát…”, Márai az öngyilkosságot választja.

Az igazság keresése, az „igazi” felkutatása az író számára nem illuzórikus művészi póz, hanem életvitelének mindennapi gyakorlata. Márai egész életében arra törekedett, hogy elérje a tökéletességet és az igazit a társadalmi kapcsolataiban, írói hivatásában és magánéletében egyaránt „Mindig él(létezik) valahol az igazi…” - írja ajánlójában a társulat.

Az előadást április 27-én, vasárnap délután 5 órától megismétlik. Helyfoglalás a 0744 301 875-ös telefonszámon. Jegyek elővételben a Spectrum Színházban.