Több mint 320 évig rejtve voltak a nagyközönség elől azok a térképek, amelyeket Bartos-Elekes Zsombor dolgozott fel a Mappae Comitatuum Transylvaniae (Az erdélyi vármegyék térképe – szerk. megj.) című kötetben. A kolozsvári Iskola Alapítvány kiadásában megjelent, rendkívül igényes könyvet a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten mutatták be a Vallásszabadság Házában.

A könyvbemutatót Nagy Zoltán Levente, az Iskola Alapítvány elnöke vezette fel, majd a szerző beszélgetőpartnere, Tamás Sándor vette át a szót. „Egy olyan korszakot mutat meg ez a kötet, amikor épp kiűztük a törököt, de nyakunkba vettünk egy másik birodalmat, a Habsburgokat” – kezdte mondandóját Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

A lelkes térképgyűjtő hírében álló RMDSZ-es politikus hozzátette, Bartos-Elekes Zsombor Mappae Comitatuum Transylvaniae című kiadványa az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában eseménysorozat keretében került publikálásra és Peteley Klára Descriptio Transylvaniae című kötete, valamint Szalay Béla Iconographia Locorum Transsylvaniae című kötete után harmadik részét képezi ennek a sorozatnak.

A szerző érdeme – magyarázta Tamás Sándor –, hogy nem csupán egymás mellé rakta és publikálta a térképeket, hanem egyfajta forrásfeldolgozást is elvégzett, történelmi és térképészet-történeti kontextusba helyezte az eredeti lapokat. Hozzátette: a kötet mérföldkőnek számít ebben a műfajban, ugyanis csak Erdélyről ilyen munka még nem jelent meg, korábban vagy Magyarországgal, vagy Romániával együtt mutatták be az erdélyi térképeket.

A kötetet jegyző Bartos-Elekes Zsombor megerősítette Tamás Sándor felvetését, a Mappae Comitatuum Transylvaniae valóban csak az erdélyi vármegyéket tartalmazó lapokat mutatja be a Hevenesi Gábor jezsuita tudós hatalmas kéziratgyűjteményéből előkerült térképek közül.

A könyv szerkezetét ismertetve Bartos-Elekes történelmi kontextusba helyezte a Hevenesi-gyűjteményt. „Az 1600-as évek végén óriási fejlődés történt ezen a területen, Bécs számára hirtelen fontos lett, hogy a Karlócai béke (1699) után térképek készüljenek Erdélyről” – fogalmazott a szerző. A Hevenesi-hagyaték 91. kötete a Mappae Comitatuum Regni Hungariae (A magyar királyság vármegyéinek térképe – szerk. megj.) címet viseli, itt jelenik az erdélyi vármegyéket és székely székeket bemutató 18 térképlap.

A szerző előadásából megtudhatta a közönség, hogy két korabeli térkép, a bajor Müller, valamint a holland Visscher munkái álltak még rendelkezésre ebben az időszakban. Bartos-Elekes Zsombor és munkatársai a térképek egymásra rakásával „ellenőrizte” a térképek forrását, hitelességét.

A kötet második felében az erdélyi 18 térképlap jelenik meg nagyon jó minőségű feldolgozásban, amelyekhez leírást, helységnévjegyzéket is csatoltak, hogy el lehessen igazodni a térképeken. A kötethez digitális melléklet is tartozik.

A térképek pontossága „hagy maga után kívánnivalót”, ennek a magyarázata elsősorban az eredeti forrásként szolgáló térkép elkészülésében keresendő. „Végigjárták a területet, az idő alapján mérték a távolságot, becsülték meg a települések helyét” – magyarázta Bartos- Elekes, hozzátéve, hogy emiatt kerülhettek települések akár 30-40 kilométerrel is távolabb eredeti helyüktől.

A tulajdonképpeni terepmunkát nem mindegyik térképkészítő végezte el, nagyon gyakran egymásról másoltak, bővítették ki vagy egyszerűsítették le a korábbi térképeket. A bajor Müller volt a legpontosabb, az ő munkássága nagyon sok térképen visszaköszön.

A szerző érdekességként említette meg, hogy az Erdélyt ábrázoló térképlapok legalább kétszer olyan részletesek, mint a magyarországiak. A 18 térképen több mint 2000 település tűnik fel, amelyek írásmódja arra enged következtetni, hogy a Hevenesi-térképek szerzői ismerték a magyar és a német nyelvet, a román települések neve is magyar nyelvű megfelelővel, vagy magyar írásmóddal jelennek meg.

Elkészülte után a Hevenesi-féle kéziratgyűjtemény térképeit egyfajta „államtitokként” kezelték, a Pozsonyi Kamara rátette a kezét, és sokáig nem volt nyilvános a gyűjtemény, zárt anyagként nem tanulmányozhatta senki. Jelenleg a Budapesti Egyetemi Könyvtárban találhatóak a térképek, és kutatók számára elérhetőek.

A Maszol kérdésére Bartos-Elekes Zsombor elmondta, mai napig kerülhetnek még elő korabeli térképek, a kolozsvári egyetemi könyvtárban például Bethlen Gábor atlasza is megtalálható, amelyben a fejedelem saját kezű beírásait, széljegyzeteit is látni lehet. „A Babeș-Bolyai Tudományegyetem földrajz karán gyakorlatilag a szemétbe dobás elől mentettünk meg egy komoly gyűjteményt, amelynek feldolgozása, digitalizálása azóta is folyik” – mondta el Bartos-Elekes Zsombor.