A 10. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét záró rendezvényén ismerkedhettek meg az érdeklődők először az Elmúlt jelen című kötettel, amely az azonos címú projektből és vándorkiállításának anyagából született. Molnár Beáta szerkesztő szerint ez a könyv nem egy tanulmánykötet, és egy olyan szakmai nyelven van megfogalmazva, ami közérthető, emiatt is lehet érdekes akár a fiatalabb generáció számára is.

A könyvhét záró rendezvényének meghívottja Molnár Beáta, az Elmúlt jelen című kötet szerkesztője volt, akit Novák Csaba Zoltán kérdezett. A kötet amúgy az Elmúlt jelen című projektből született, amely arra vállalkozik, hogy a rendszerváltást a romániai magyarok szemszögéből mutassa be, és tartozik hozzá egy online felület és egy utazó kiállítás is, amelynek kolozsvári állomásáról itt számoltunk be.

A projekt első meghatározó mérföldköve az Elmúlt jelen weboldalának létrehozása volt, amely átfedő és részletes összképet nyújt az 1944–1990 közötti periódusról, ebből az anyagból született a könyv első fejezete, a kötet második egységében a történelmi eseményeket megélő emberek impresszióival ismerkedhetünk meg, míg a harmadik egység az utazó kiállítás dokumentációja – írják a projekt weboldalán.

Molnár Beáta a bemutatón a kötet megszületésének munkafolyamatairól beszélt, és mint fogalmazott, a közös gondolkozás első állomása az online platform volt, ez volt a kiindulópontjuk, ide töltötték fel a kutatási eredményeket, ám közben már azon gondolkoztak, hogy fizikai térben ezt hogyan tudják berendezni. A munkafázis legutolsó állomása volt a kötetnek a megszerkesztése, amely szerinte sűríti az elmúlt másfél évet, de az emlékezés folyamata és az ő munkafolyamatuk sem zárul le ezzel teljesen – magyarázta.

Az Elmúlt jelenben fontos szerepe van a történelmi kronológiának, amikor bizonyos dátumokhoz kötött eseményeket mutatnak be, és céljuk az egész korszakot egy jelenségként bemutatni. A rendezvényen szó esett a kötetben lévő fontosabb témák kiválasztásának módjáról is, és arról, hogy milyen kiemelkedő témák köré építve jelenítették meg a múltat. A kötetszerkesztő szerint itt az általánostól haladtak az egyedi fele, így megjelenik az urbanizáció, de az ellenállás formái is, ami már specifikusabb téma. Összesen húsz témát érint a könyv, aminek fele általános, fele pedig specifikus – tudtuk meg.

A kötetet nagyon gazdag képanyag is színesíti

Novák Csaba Zoltán arról is kérdezte a kötet szerkesztőjét, hogy mennyire volt fontos szempont a könyv kialakításánál, hogy az az erdélyi magyarok történetét dolgozza fel. Molnár Beáta szerint például a hatalom megnyilvánulásai, a felvonulások nem specifikusan magyar közelítések, ám az, hogy ők kiket szólítottak meg a kötetben, kiknek a történetét mesélték el, már egy sajátosabb szempont. „A témák inkább ’kommunisták’, és nem ’magyarok’. Vannak magyar történetek, például a Kriterion Kiadó esete, a vele megtörtént események, ám az egész kontextus nem specifikusan magyar, szerintem élvezettel olvasnák a román anyanyelvűek is, ha lefordítanák” – jegyezte meg.

A kötetet gazdag képanyag színesíti, mivel a szerkesztő szerint a korszak fölmutatásában nagyon fontosak a vizuális elemek is, így közel kétezer fotóból válogattak ki több mint négyszázat, ami végül bekerült a könyvbe. A vizuális anyagok között vannak intim képek családi archívumokból, propagandaképek és dokumentumok is, amit sok interjúrészlet egészít ki, és a személyes reflexiókat próbálják egy tágabb kontextusba helyezni. „Én azt szeretném, hogyha egy román ember kezébe kerül, akkor is legyen érthető, hogy mi az a korszak, amit bemutattunk, és úgy gondolom, hogy ez úgy is sikerül, ha szöveg nélkül nézzük a könyvet. A képanyag is nagyon jó, Ciprian Isac grafikus-dizájner, akivel dolgoztam, úgy mozaikozta össze a darabkákat, hogy a szöveg olvasása nélkül is legyen egy érthető, vizuális narratíva benne” – mesélte a szerkesztő.

Molnár Beáta a Maszol kérdésére elárulta, hogy miért volt fontos a kötetbe való tömörítés, miért nem volt elég a weboldal és a vándorkiállítás. Mint fogalmazott, a vándorkiállítást elvitték több helyre, még a jövőben is bemutatják néhányszor, ám „egyszer vége lesz, a projektet el fogják felejteni az emberek, de a könyv megmarad”, és az így egy hosszabb távú lenyomata a projektnek. Ez sűrűsíti az összes témát, a munkafolyamatot, és szerinte a könyvben van a legösszetettebb módon bemutatva az, amin az elmúlt másfél évben dolgoztak.