Május 23-án hivatalosan is átvette a Csiky Gergely Állami Magyar Színház vezetését Horváth Hunor. A Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának éléről távozó rendező egyelőre decemberig tölti be az ideiglenes igazgatói posztot. A temesvári társulattal való közös munka kezdeteiről, jövőbeli terveiről és céljairól beszélgettünk.

Új igazgató került a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház élére. Horváth Hunor rendező május 23-án vette át az intézmény vezetését, miután a teátrum korábbi igazgatója, Balázs Attila távozott a színház éléről.

Horváth Hunort Dominic Fritz polgármester bízta meg az intézmény vezetésével. A sepsiszentgyörgyi születésű rendező, drámaíró és kulturális menedzser Németországban, Ausztriában és Svájcban is tanult, 2019 óta pedig a Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatát vezette. Irányítása alatt a színház nemzetközi szinten is elismerést szerzett magának, a nézőszám pedig megháromszorozódott. Most azonban mind szakmai-, mind magánélete Temesvár felé terelte őt.

– Mit érzett, mikor megtudta, hogy önt jelölték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójának?

– Húsvét körül tudtam meg. Jelentkeztem erre a tisztségre, hiszen a magánéletem is ez a város felé húzott. A sors úgy hozta, hogy el akartam jönni Szebenből, és konkrétan Temesvár volt a cél. Nagyon szerettem volna magyar közösségben és magyar nyelven dolgozni, hiszen erre eddig nem volt lehetőségem. Egy ismerősöm elmondása szerint ő meg is álmodta az én idejövetelemet. Amikor a polgármester megkeresett és volt egy komoly beszélgetésünk, kiemelte, hogy számukra nagyon fontos, hogy egy felkészült, kompetens, magyar anyanyelvű, vezetési tapasztalattal rendelkező embert nevezzenek ki ideiglenes igazgatónak erre az átmeneti időszakra, így én megfelelőnek bizonyultam.

Kapcsolódó

Magyar művészeket díjaztak az UNITER-gálán

A legjobb előadás díja a Harag György Társulathoz került, a legjobb rendezésé Albu Istváné lett, a Tamási Áron Színházból Baumgartner Sándor munkáját ismerték el, a legjobb video dizájn kategóriában egy Horváth Hunor előadás nyert.  

színház UNITER-gála UNITER-díj színművészet Albu István

– Hivatalosan május 23-án vette át az intézmény vezetését. Mi történ azóta?

– Éppen aznap volt az UNITER-gála, így csak másnap tudtam megérkezni Temesvárra. Azóta minden alkalmazottal leültem beszélgetni, ez egyenként negyed és egy óra közötti párbeszédet jelent, mert nekem nagyon fontos volt, hogy mindenkivel személyesen állhassak szóba, megismerjem őket, felmérjem az itt dolgozók lelki, emocionális helyzetét és a színház strukturális hiányosságait. Most már úgy érzem, elég jól összeállt a kép, látom, hogy mire van itt szükség, hol tudok segíteni, és milyen irányba tudunk haladni együtt. Úgy érzem, hogy bár idő lesz, míg összeszokunk, ez a társulattal jól fogunk tudni közösen dolgozni.

– Balázs Attila igazgató úr távozása váratlanul ért mindenkit. Milyen a hangulat jelenleg az intézményben?

– Ma volt az első nagy társulati gyűlésünk, de most úgy érzem, a hangulat nagyon pozitív. Balázs Attilával is jól megértettük egymást, segít, ahol tud. Próbáljuk ebből a helyzetből a legjobbat kihozni, hiszen emberek, művészek vagyunk, tudjuk kezelni a dolgokat. Egy váltás soha nem könnyű, de igyekszünk jól menedzselni, és bár voltak az elején olyanok, akik kételkedtek, most mégis azt érzem, a legtöbben örülnek annak, hogy új szelek fújnak a társulatnál.

Hogy mi a helyzet most Balázs Attila ügye körül, arról én nem tudok nyilatkozni, és nem is érzem úgy, hogy nekem a dolgom lenne a múlttal. Számomra ő egy színész, számára pedig én egy intézményvezető és rendező vagyok, ebből kifolyólag a mi kapcsolatunk rendezett. 

– A temesvári színház idén számos programot indított útnak, például a különböző fogyatékkal élő gyerekek számára való hozzáférést az előadásokhoz. Mi lesz a sorsuk ezeknek a kezdeményezéseknek?

– Mindenképpen továbbvisszük a kezdeményezést. Most már az állam is feladatának érzi, hogy megfelelően visznyuljon a sajátos igényű emberekhez, támogatja is az ilyen jellegű kezdeményezéseket. Hamarosan kezdődik egy infrastrukturális beruházás is, amely megkönnyíti a mozgáskorlátozott nézők számára az előadótér megközelítését, emellett továbbra is kiemelt figyelmet fordítunk a látás- és hallássérült nézők igényeire. Külön részlegünk is lesz, ahol kizárólag ezekkel a programokkal foglalkoznak majd a kollégák. Pályázunk, tervezünk, mert valóban fontos ez számunkra.

Úgy vélem, kisebbségi színházként nemcsak a kulturális, etnikai kisebbségekre fontos figyelni, hanem a szociális, társadalmi és a szexuális kisebbségekre is. Számomra fontos, hogy mindenki megtalálja a helyét és otthon érezze magát ebben az intézményben.

Kapcsolódó

A fogyatékkal élő gyerekek számára is elérhetővé vált a színház Temesváron

Az első, a siket és nagyothalló gyerekek igényeire formált bábelőadás hatalmas sikert aratott, ennek apropóján kérdeztük Balázs Attila igazgatót a kezdeményezésről.

újítás temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház támogatás fogyatékkal élők színház

– Mik a tervek a következő évadra?

– Most jön egy kis nyári szünet, de már összeállítottam az év végéig a tervezetet – addig tart az ideiglenes kinevezésem. Szeretném, ha a versenyvizsga kiírása után véglegesen elfoglalhatnám a színházigazgatói tisztséget, hiszen feladtam valamit ezért. Az igazság az, hogy Szebenben egy nagyon jól kiépített, működő struktúrát hagytam. Egy szakmailag és társadalmilag is elismert helyzetből jöttem ide, szóval nagy rizikót vállaltam, de bízom a saját képességeimben.

A féléves évadtervem a Szétszakadások címet kapta, ez tükrözi egy kicsit az érzelmi világunkat. Úgy érzem, a színház szerepe, hogy tükröt tartson, fontos a közös reflexió. Ehhez kapcsolódnak tehát a betervezett előadásaink is: elsőként Örkény Tótékját mutatjuk be, amely szerintem szépen tükrözi a bomló világunkat. Ezt egy Ödön von Horváth előadás követi, a Kasimir és Karoline. Születik egy gyerekeknek szánt bábelőadásunk, a Hurkabárka, és természetesen bemutatjuk a Chicago-t, amelyen már javában dolgozik a társulat.

– Mi az Ön célja igazgatóként? Milyen színházat szeretne éltetni Temesváron?

– A művészi, egzisztenciális, előremutató színházban hiszek, ami személyesen szól minden emberhez etnikumtól és nyelvtől függetlenül. Egy összehozó, békítő, akár szakrális színház az én álmom. Sepsiszentgyörgyön Bocsárdi színházának hatása alatt nevelkedtem, nála pedig mindig a gondolkodás, a reflexió, az intellektuális közösség, az emocionális gazdagság és a mélység állt a központban – a szórakoztatás mellett. Persze a szórakoztatás is nagyon fontos, egy új generáció gyermeke vagyok, tudjuk, hogy 2025-ben a világ, amelyben élünk, igencsak vizuális. Én ezzel a hozzáállással lettem sikeres.

– És úgy érzi, hogy Temesváron partnerekre talált?

– A nézők mindenképpen partnerek, mert róluk szól minden, amit csinálok. Az előadásaim a nyelvi határokat lebontják, meg tudnak szólítani bárkit, különösen a fiatalokat. Így nőtt meg a szebeni közönség is: amikor én odamentem 30 néző volt a bemutatón, most, amikor eljöttem, 560 ember ült a nézőtéren, pedig ott német nyelvű színházat csináltunk.

A színészek kapcsán az az érzésem, hogy nagyon jól passzolunk. A temesvári színház amúgy is egy kísérletező színház, kivételesen jók a mozgásban, az énekben, mindenben, ami nekem fontos. Én korábban sosem dolgoztam az anyanyelvemen, a közönség sem beszélte mindig az előadás nyelvét, így ezek azok az eszközök, amelyeken keresztül el tudtam érni a nézőket. Ezekben az adottságokban nincs hiány a temesvári társulatnál. Ez egy nagy egymásra találás lehet.