Színház mindenkinek címmel indult útjára a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új programja, amelynek keretében különböző fogyatékkal élők számára igyekeznek elérhetővé tenni előadásaikat. Az első, a siket és nagyothalló gyerekek igényeire formált bábelőadás hatalmas sikert aratott, ennek apropóján kérdeztük Balázs Attila igazgatót a kezdeményezésről.

Már rég felvetődött az ötlet, hogy a hátrányos helyzetű nézőket aktívan bevonják a színházi életbe – tudtuk meg Balázs Attilától, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatójától. Végül idén öltött testet az elképzelés, és egy következetes munka eredményeként útjára indult a Színház mindenkinek nevet viselő program, amelynek célja, hogy a különböző fogyatékkal élők is részesüljenek a színház nyújtotta élményekből.

Már létre is jött az első előadás, A hattyútündér című bábprodukció, amelyet január 29-én mutattak be jeltolmács segítségével, így megnyitva a lehetőséget a siket és nagyothalló gyerekek számára is. Balázs Attila elmondta, hogy mindez közel sem azt jelenti, hogy ezek a speciális produkciók kizárólag ezeknek a gyerekeknek szólnak, sőt. A valódi cél az, hogy ne legyen sem kizárás, sem kizárólagosság a színház tekintetében, hiszen minden gyereknek jót tesz, ha megfelelő közegben találkozhatnak a „mássággal”.

Mint megtudtuk, hamarosan a látássérültek, a mozgáskorlátozottak és a szellemi fogyatékkal élők előtt is megnyílnak az intézmény kapui, teljes színházi élményt biztosítva ezeknek a személyeknek. Kérdésünkre, hogy milyen nehézségekkel jár ezeknek a specifikus előadásoknak a létrehozása, Balázs Attila elmondta: „felkészülést igényel, de ez nem nehéz, csak akarat kell hozzá”. Mint kifejtette, ha az ember megteszi a szükséges lépéseket az előkészület során, akkor rájön, hogy ez az egész helyzet nem más, hanem teljesen normális, és egyáltalán nem igényel nagy erőfeszítést, csupán egy picivel több munkát.

A program elején a színház vezetősége keresi fel a különböző partnereket: iskolákat, alapítványokat, akik fogyatékkal élő gyerekekkel dolgoznak, ám Balázs Attila bízik benne, hogy ha a kezdeményezés megfelelő nyilvánosságot kap, akkor „visszafelé is beindulnak a dolgok” – azaz remélik, hogy egy idő után ezek az intézmények fogják keresni a színházat, ők pedig igyekeznek eleget tenni majd a kéréseiknek.

Mint megtudtuk, a segítőszakemberek, a nézők és az alkotók is végtelenül pozitívan állnak a kezdeményezéshez. Az igazgató elmondása szerint olyan ritka helyzetről an szó, hogy gyakorlatilag semmilyen gátba nem ütköztek. Természetesen igényel egy részletesebb, komplexebb szervezést egy-egy ilyen előadás kivitelezése, gondolva például ezeknek a gyerekeknek a szállítására, illetve arra, hogy véletlenül se hozzák őket olyan helyzetbe, ami esetleg megijeszti őket, vagy nehézséget okoz nekik, de Balázs Attila hangsúlyozta: nem kell égbekiáltó dolgokra gondolni. „Ez egy teljesen normális dolog, éppen ezért a normalitás szintjén kell kezelni. Nem akarunk különbséget tenni, nem akarjuk a gyerekeket külön csoportokra osztani, nem kizárással akarjuk őket megközelíteni. Azt akarjuk, hogy mindenki ugyanúgy élvezhesse az előadásokat” – fogalmazott.

Kérdésünkre, hogy az első előadás bemutatója után milyen visszajelzéseket kaptak, Balázs Attila elmondta: különleges alkalom volt ez, hiszen nem lejátszották, aztán napokig várták a kritikákat és véleményeket, hanem már a darab közben bebizonyosodott: a siker megszületett. „Már ott helyben megvolt a reakció. Látni a szemeket, látni az arcukon az örömöt, látni a halló gyerekek érdeklődését a jelbeszéd iránt, és látni, ahogy a hallássérültek felvették a ritmust az előadás végi ütemes tapsnál… Mit is mondhatnék? Nagyon megható volt” – fogalmazott.

A későbbiekben a látássérültek, mozgáskorlátozottak, és értelmi sérültek igényeire is adaptálják az előadásokat Temesváron, és mint megtudtuk: a terv az, hogy ez ne csak a gyerekeknek szánt produkciókra korlátozódjon. Balázs Attila bízik abban, hogy más színházak is átveszik tőlük az ötletet, ők pedig szívesen osztják meg a tapasztalataikat.