Hosszú évek óta szövetségi támogatás nélkül kell készülniük Romániában a gyors-és műkorcsolyázóknak. Ma már a klubok is egyre inkább magukra vannak utalva, versenyzőiknek nehezen tudnak fényes jövőt biztosítani az országban. A csíkszeredai Barta Nóra nemrég élete első felnőtt Európa-bajnokságán vehetett részt, viszont a kanadai ifjúsági vb-n való szereplése a költségek miatt bizonytalan. A helyzet miatt sokan abbahagyták a sportolást vagy országot váltottak, de ő úgy érzi, ide húzza a szíve. Edzője, Kalamár Zsolt nem lát reális esélyt a javulásra, szerinte az elmúlt évtized megbeszéléseit eddig még egyszer sem követték konkrét tettek.

Nem volt könnyű az elmúlt években Romániában versenyszintű korcsolyázónak lenni. Ha a csapatsportnak számító jégkorongot nem vesszük figyelembe, és kizárólag az egyéni korcsolyasportokra fókuszálunk, akkor egyértelmű, hogy az országban tapasztalható helyzet rendkívül nehéz és aggasztó a sportolók számára. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogyan jutottak el idáig a sokak által itthon is kedvelt sportágak, és milyen okai voltak az összeomlásnak, ami a fiatalok jövőképét is egyértelműen befolyásolja.

Törekvés helyett korrupció

A romániai korcsolyasport viszonylag régóta van kilátástalan helyzetben. Igazán nagy bajba a 2010-es évek elején került, amikor a sportág szövetségi támogatása lényegében megszűnt. A korcsolyázók országos szövetségének korábbi elnöke, Cornel Gheorghe volt vezetőségi társaival együtt Adrian Ciobanut vádolta a kialakult helyzetért, aki 2010 és 2014 között irányította a szervezetet.

Gheorghe még 2023 novemberében adott részletes interjút a Sport Total FM-nek a történtekkel kapcsolatban. Akkor azt állította, Ciobanu politikai segítséggel és a szavazásra jogosult klubok befolyásolásával került a vezetői székbe, majd hatalmával visszaélve eltávolította azokat a szakembereket a szövetségből, akik nem értettek vele egyet. 2011-ben bizalmatlansági indítvánnyal próbálták őt eltávolítani kritikusai, de 15-en voltak 15 ellen, úgyhogy folytatódott a kaotikus időszak.

A botrányos periódus után a szövetség már nem kapott állami támogatást a minisztériumtól, így a szakadék szélére került, ahonnan mai napig nem sikerült visszatáncolnia. Jelenleg főleg papíron létezik, de a gyakorlatban nagy szerepe nincs, nehezen ellenőrizhető a sportágban dolgozó szakemberek munkája is. Bár többségük a megpróbáltatások ellenére is tanítványai fejlődéséért dolgozott, olyan eset is előfordult az elmúlt években, hogy valaki befektetett munka nélkül vett fel különböző támogatásokat.

„A probléma kiindulópontja a hazai 2013-as ifjúsági európai olimpia volt, utána szakadt meg a kapcsolat a sportminisztériummal és az Olimpiai Bizottsággal. Mindkettejük felé komoly tartozásokat halmozott fel a korcsolyaszövetség, a 2015-ös perek után pedig teljesen megszűnt a támogatás” –mondta el a Maszolnak a Csíkszeredai ISK gyorskorcsolyázóinak egyik edzője, Kalamár Zsolt, aki tizenegy éve van a pályán, éppen akkortól, amikor a legnagyobb problémák kezdődtek.

Magukra utalt sportolók és edzők

Nemrég a kilencéves, nemzetközi sikereket elérő műkorcsolyázó, Nagy-Rozsnyai Lotti édesapja, Nagy-Rozsnyai István beszélt nekünk arról, hogy soha nem kereste meg őt olyan szövetségi szakember, aki bármilyen szintű segítséget tudna nyújtani a lányának felkészülésében. Klubja sem tudja őt anyagilag támogatni, ezért a költségeket a szülőknek kell felvállalniuk, némi szponzori segítséggel kiegészítve.

Hasonló a helyzet a gyorskorcsolyasportban is. A sportág korábbi legnagyobb hazai tehetségének tartott, kolozsvári Füzesy Ilka 2021-ben döntött úgy, hogy magyar színekre vált, többek között a rendkívül rossz körülmények miatt nem akarta tovább Romániában folytatni.

Jelenleg a csíkszeredai Barta Nóra a hazai mezőny egyik nagy reménysége, aki nemrég élete első Európa-bajnokságán vett részt. A Maszolnak elmondta, térd-és bokasérülései után sikerült eljutnia a tornára, ami számára nagyon sokat jelent. Kiutazását elsősorban szülei finanszírozták, de kapott némi támogatást az Amigo cégcsoporttól is.

„A szövetség az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra sem segít semmivel, a klubom sem tud már a továbbiakban pénzügyileg támogatni. Magyarországon lenne lehetőség, de a szívem mégiscsak itt tart, nem igazán szeretnék kimenni. Ezzel együtt a további felkészülés a Ferencvárosnál fog folytatódni számomra. Azt is fizetni kell, de legalább lesz, akivel napi szinten edzzek” – árulta el a helyzettel kapcsolatban Barta Nóra, aki továbbra is román színekben akar versenyezni, ezért a magyar szövetség nem tudja támogatni.

A fiatal lány szeretne ugyan részt venni a kanadai ifjúsági világbajnokságon is, az említett okok miatt viszont bizonytalan a szereplése, hiszen az utazási költség ebben az esetben különösen magas lenne, a fedezés pedig akadályt jelenthet.

„Amikor kisebb voltam, teljesen más volt minden, sokkal többen voltak a csapatban, támogatást is kaptunk. Abban az időben a nagyok háromhetes edzőtáborokba jártak Dél-Koreába, az országos verseny és tulajdonképpen a sportág helyzete is teljesen más volt, mint most, a sportolók működőképes szövetségtől kapott segítséget” – emlékezett vissza a szebb időkre a gyorskorcsolyázó.

Edzője, Kalamár Zsolt hozzátette, a helyzet miatt létrehozott egy olyan sportegyesületet, amely által tud pályázati pénzeket szerezni, mert Nóra szintjén az éves felszerelés már rendkívül drága, több ezer eurós költségekről beszélhetünk. Leginkább a megyei-és a városi önkormányzattól tudnak támogatást szerezni, hiszen a környéken sokan tudják, milyen problémákkal küszködnek.  A Csíkszeredai Sportiskola szintén olyan állami intézmény, amelyet nem támogat az állam, a költségvetéseket évről évre lefelezik, ezért több havi jégbérrel tartozik már, amit jelen állás szerint nem tud rendezni.

Mi lesz a jövővel?

A helyzet reménytelennek tűnik, de vannak még tehetséges versenyzők a téli sportágakban, akik kitartóak. Ha a korcsolyázás népszerűsítését nézzük, akkor Székelyföldön találunk olyan programokat és kezdeményezéseket, amelynek köszönhetően a gyerekek az iskola keretein belül próbálhatják ki a korcsolyázást, mint mozgásformát.

Ezeknek köszönhetően vélhetően többen fognak a jövőben kedvet kapni hozzá, a kérdés nyilvánvalóan az ő esetükben is az, milyen körülményeket tudnak számukra biztosítani a sportoláshoz. A helyzet nehézségét megmutatja a marosvásárhelyi műjégpálya esete is. Tizennyolc éve várják a helyiek, hogy elkészüljön és használatba vehessék, úgy tűnik, idén végre elkészül.

Ami a sportág országos helyzetét illeti, Csíkszeredában az ISK-nál és a Sportklubnál is vannak gyorskorcsolyázók, érdemes továbbá megemlíteni a brassói csapatokat és a felcsíkit is. Barta Nóra elmondása szerint az országos versenyeken minden korosztályt figyelembe véve kb. 150-en szoktak indulni. Ami a felnőtt korosztályt illeti, általában mindössze 8-10 személy küzd meg egymással a helyezésekért, ami a magyarországihoz viszonyítva kevésnek számít.

Összeségében rendkívül nehéz azoknak a fiataloknak a helyzete, akik mostanában kezdenek el versenyszerűen gyorskorcsolyázni. A gyerekek egy kilátástalannak tűnő közegbe cseppennek bele, arra pedig jelen állás szerint kevés esély van, hogy a közeljövőben jó irányba változnak a dolgok.

„Tapasztalataimból kiindulva nem igazán fognak javulni a körülmények. Korábban is voltak, jelenleg is vannak megbeszélések ezzel az áldatlan helyzettel kapcsolatban, mert 2027-ben újra ifjúsági olimpiát fog rendezni Románia és az lenne a cél, hogy minél több sportágban tudjunk eredményeket elérni. Ezek az egyeztetések viszont az elmúlt években nem váltak tetteké és nem értek célba” – fejtette ki véleményét Kalamár Zsolt.

Nem sokkal könnyebb természetesen a műkorcsolyázók helyzete sem, a Kézdivásárhelyi SE mellett jelenleg a Sepsiszentgyörgyi Királypingvineknek vannak jó eredményeket elérő, tehetséges gyerekei, de a gyorskorisok esetében említett problémák nagy része rájuk is vonatkozik.