Csíkszeredában, a Petőfi utcában található Új Kriterion Galériában nyitják meg Veress Gábor Hunor szobrászművész kiállítását április 9-én, csütörtökön 18 órától. Az alkotó művészetét pályatársa, Berze Imre foglalta össze és értelmezte számunkra.

Veress Gábor Hunor szobrászatában a szándékos felnagyítás és hangsúlyozás tudatos esztétikai és kommunikációs döntés. Az alkotó ezzel az eszközzel a kifejezőerő fokozására, valamint az érzelmi és pszichológiai hatás erősítésére törekszik. Plasztikai retorikájában olyan drámai gesztusokkal él, amelyek az emlékezetességre és a lényegi tartalom kiemelésére irányulnak.

Veress elsősorban gondolati állásfoglalással reagál környezetére: a társadalmi jelenségekre, a hatalmi struktúrákra és a kulturális normákra. Kritikus szemlélete humorral és önreflexióval egyaránt átitatott. Munkái sok esetben erősen kontextusfüggők; értelmezésükhöz az alkotó kultúrközegének ismerete, s ideális esetben magának a művésznek a személyes megismerése is közelebb vihet.

Az alkotó tudatosan igyekszik külső szemlélődő pozícióban maradni, miközben szobrászi eszközeivel a propaganda közvéleményt befolyásoló ideológiai mechanizmusait leplezi le. Anyaghasználatában – a klasszikus bronz alkalmazása mellett – témaválasztásaihoz illeszkedően provokatív.

A magát „pszeudó alkotóként” definiáló művész gyakran használ az iparból könnyen beszerezhető szintetikus anyagokat: hungarocellt, műgyantát, üvegszálat, autógittet vagy OSB-lemezt. E matériák kvalitatív karakterével is a kortárs társadalomra jellemző felszínességre reflektál, egyfajta művészetkritikai attitűdöt képviselve.

A kulturális ipar és a tömegkultúra gyakran sekélyes és standardizált vizuális formákat hoz létre. Ezek a formák felerősítik az „ezt én is meg tudom csinálni” és az „én is lehetek hős” érzését. Ehhez társul az érzelmi manipuláció különböző piaci orientációk irányába, amely végül megalkotja a globális médiaképet – és máris kirajzolódik az aggasztó jelen.

Ebben a térben olyan dichotómiák válnak meghatározóvá, mint a túlfogyasztás és újratermelődés, a nyersanyaghasználat és fenntarthatóság, vagy a hulladék és ökoszisztéma kérdéskörei. Felvetődik a kérdés: talán túlzásba estünk?

A jó kérdésfelvetéshez intelligencia szükséges, de az aktuálisan érvényes válasz megtalálásához a humor hozzáadott minősége is elengedhetetlen. A világ természetére vonatkozó végső kérdések ugyanis aligha válaszolhatók meg egyértelműen. Az ész érvei felsorakoztathatók, logikai bizonyítások felállíthatók, ám ezek érvényessége gyakran feltételezi más tételek kizárását.

Veress ezt a feszültséget pimasz tömörséggel foglalja össze a Nem mered…! (You do not dare…!) aka FEROX című munkájában. Ebben a kibékíthetetlen állapotban talán nem marad más, mint Szent József simára gyalult attribútumai: azok az erkölcsi és morális koordináták, amelyek a mindenkori embert önnön meghasonlásával szemben védelmezik.

A történetileg változó társadalmi konstrukciókban az erkölcs elavultságának kérdése időről időre ismét felszínre kerül. Az aktuális normákkal együtt alakul, miközben az értékek átértékelődnek: az igen olykor nemet jelent, és a „like” sem feltétlenül az őszinte rajongás jele… vagy talán mégis?

A technológiai fejlődés új etikai kérdések felvetésére késztet. De vajon hol húzódnak az erkölcs határai a művészetben? Van-e határa a művészi szabadságnak? Lehet-e erkölcstelen egy műalkotás? Szabad-e bármilyen témát művészetben megfogalmazni?

Bizonyára balgaság lenne e kérdésekre zsigeri válaszokat adni. Mindenesetre jó, ha az embernél mindig van egy Esc-gomb: a forma felülete és ergonómiája nyugalmat sugall, de menekülni már nincs hová, viszont az „Ujjra-tervezés” lehetséges.

Mindenki őrizze meg a pánikját. Nyugalomra semmi ok. A művésznél van a NAGY PIROS GOMB… még.

(A szerző székelyudvarhelyi szobrászművész, oktató)