Március 27-én ünnepeljük a színház világnapját. De mi is a színház? És mit jelent azoknak, akik úgy döntöttek, központi szereplővé teszik az életükben?

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet kezdeményezésére 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Nemes Levente színművész

„Hogy mit is jelent számomra a színház, az az idők során rengeteget változott. Nem állandóan és nem alapvetően, hanem inkább bővült, pontosabbá vált. Ez egy izgalmas folyamat volt, amely nem nélkülözte a szándékosságot sem: tudatosan kerestem a választ, mert hát hogyan tudnék szolgálni valamit, ha nem tudom, hogy mi is az, amit szolgálok? Most: a színház számomra szenvedély és átok, öröm és keserűség, játék és komolyság, szárnyalás és összeomlás, szerelem és gyötrelem, megalázás és emelkedettség, meggyőzés, hit és kétely, hitvallás, munkahely és hivatás, és még mi minden... Egy szóval: az életem.”

Szenteczki Zita rendező

„Nekem a színház egy fórum. Egy fórum a gondolatébresztésre, gondolatcserére. Egy sarkallás a pozitív változásokra. A színpad az elképzelt ideák tere, mert ott bármi megvalósulhat, ami példaként tud szolgálni a jelenben, de akár a jövőre mutatóan is.”

Székely Csaba drámaíró

„A színház az a furcsa hely, ahol megnézzük, hogy másoknak rossz, és különös módon ettől nekünk jó lesz. Nekem pedig az a dolgom, hogy ezt a jó érzést >szolgáltassam<. A színházhoz való viszonyomat tehát eléggé meghatározza a szakmai része. Állandóan figyelem mások munkáiban, hogy mi miért működik vagy nem működik, és próbálok tanulni belőle. De van egy lelki-szellemi része is ennek a viszonynak, amit nagyon szeretek, nevesül azt, hogy egy közös munka és egy kollektív élmény eredményeképpen mindnyájan, akik benne vagyunk, alkotók és közönség egyaránt, közelebb kerülünk valamiféle igazsághoz. És ahogy egy bölcs tanító mondja János evangéliumában: az igazság szabaddá tesz.”

Kapcsolódó

„Engem az igazság jobban érdekel, mint a valóság” – Interjú Székely Csaba drámaíróval

Szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját, megemlékezve Az ember tragédiája című drámai költemény ősbemutatójáról, amelyet a Nemzeti Színház társulatával állított színpadra Paulay Ede 1883-ban. Ezalkalomból Székely Csabával, Az igazság gyertyái című dráma szerzőjével beszélgettünk, aki szövegéért elnyerte a Színikritikusok Céhének díját a legjobb új magyar dráma kategóriában.

interjú magyar dráma napja Székely Csaba Tompa Miklós Társulat

Tarjányi Krisztina Irma színművész

„Úgy vélem, a színházat, a játékot ajándékba kaptam. Egy lehetőség a történetek, az emberek, és az őket mozgató erők megértésére. Azt gondolom, hogy a lényegi színházi folyamatokból sok mindent lehet(ne) tanulni: egymásra figyelést, lényeglátást, türelmet, alázatot, komoly munkát, a humor fontosságát, könnyedséget, a Múzsa nélkülözhetetlenségét. Csupa jót. Fájdalmas valósága a színháznak, hogy a szakrális erőteret gyakran elhagyja, vagy egyenesen kiűzik onnan. Ezekben az állapotokban sérülnek a lényegi folyamatok. Színészként keresem a visszautat, és ez néha megmosolyogtatóan ciki, máskor vállalhatóan szép eredményeket szül.”

Kapcsolódó

„Ez az én tanúságtételem” – Nagyszabású jótékonysági produkció készül a csíksomlyói búcsú napjára

Különleges jótékonysági előadás előkészületei zajlanak Csíkszeredában. Péter Beáta Búcsújárás című drámáját a Role zenekar, a Csíki Játékszín, valamint számos helyi születésű művész közreműködésével állítják színpadra.

interjú előadás Csíkszereda csíksomlyói búcsú színház

Fülöp Zoltán színművész

„Számomra a színház az az életet jelentette – és jelenti a mai napig is. Nem hiszem, hogy tudnék létezni nélküle. És hogy mi a színház? A színház egy varázslat. Egy varázslat, ami téged, nézőt, elöpít egy világba, felemel, elemel a valóságtól, de aztán a végén szépen visszahelyez a székedbe a gondolataiddal, hogy aztán hazavidd őket. Ez a színház.”

(Nyitókép: Pexels)