Keresztény hitünkhöz számos szokás kapcsolódik, amelyeknek jelentősége az évszázadok alatt nem csorbult. Szentjeink tiszteletére templomokat építettek, máig vannak a közösségért munkálkodó szerzetesek, és készültek olyan alkotások, amelyeknek közelében az ember szíve kicsit talán megnyugodhat. Erdély számos pontján megtalálhatók a hithez kapcsolódó, kézzel fogható emlékek, az évnek pedig minden szakaszához tartoznak Istent dicsőítő hagyományok. Ezeket válogattuk egy csokorba.

A csíksomlyói búcsú

A magyar ajkú keresztények szívében a pünkösd szinte elválaszthatatlan Csíksomlyótól: a szentlélek eljövetelének ünnepén zarándokok százezrei tartanak fogadalmi búcsújárást a Kissomlyó-hegy és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben. Zarándokvonattal, autóval, biciklivel, gyalogszerrel vagy lóháton tesznek meg többszáz kilométert, hogy az út végére, ami „inkább kiindulópont, semmint végállomás” teljes búcsút nyerhessenek.

A búcsújárás hagyományát legenda is övezi: a közhiedelem szerint 1567-ben Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszék népét János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakkal próbálta unitárius hitre téríteni. A fejedelem pünkösd szombatján hatalmas sereggel vonult Csíkba, hogy szándékát rákényszerítse a katolikus hívekre, akik Csíksomlyón gyűltek össze István nevezetű gyergyóalfalvi plébánosuk vezetésével. Az istenszolga tüzes szónoklatainak hatására rögtönzött fegyverekkel szálltak harcba a székelyek, akik a Hargita tolvajos-tetői átjárójánál, az úgynevezett Lónyugtató helyen megütköztek az ellenséggel. Ravasz taktikájuknak köszönhetően szétverték és megfutamították János Zsigmond hadát, ezt követően diadalittasan vonultak vissza Csíksomlyóra a templom elé, hogy hálát adjanak győzelmükért a Szűzanyának, ám fegyvereik hegyére nyírfaágat tűztek.

A hargitafürdői pálos kolostor

A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, amelyet 1250-ben alapított Boldog Özséb esztergomi kanonok. Úgy tartják, álmában sok kicsi lángot látott, amelyek végül egy naggyá olvadtak össze, ebből pedig megértette: feladata, hogy az elszigetelten, szétszórtan élő remetéket és szerzeteseket egyesítse.

A pálos rendnek nagy múltja van Erdélyben, hiszen már a középkorban több mint húsz kolostort tartottak nyilván. Az évszázadok viszontagságai őket sem kímélték, ám 200 év távollét után újra visszatelepedtek ide. A kolostor – bár nem ez volt az eredeti terv – Hargitafürdőn épült meg. Kezdetben sokan kételkedtek abban, hogy a betonépület valóban be tud majd illeszkedni a környezetbe, ám a hivatalos átadás után sokak szíve megnyugodott. A Média Építészeti Díj győztes munkájáról egy valami biztosan megállapítható: egyszer mindenkinek el kell mennie oda és ott tölteni egy kis időt, erre pedig a szerzetesek lehetőséget is biztosítanak.

A Jézus Szíve Kilátó

A Gordon-tetőről égbe magasló Jézus-szobor a maga 22 méterével Közép-Kelet-Európa legmagasabb Jézust ábrázoló alkotása, amely nem csupán a helybéli katolikusok emlékhelye és zarándokhelye, hanem a turisták közkedvelt kilátóhelye is. „Rendeltetése szerint kilátó, lelki értelemben pedig egy hely, ahová, ha feltekint a látogató, elmondhat egy Jézus köszöntést” – olvashatjuk a talapzaton.

A szobor megálmodói nem a keresztre feszített, hanem a kezeit áldásra táró Krisztust akarták a Nyikó-mente falvai fölé emelni – Farkaslaka, Székelyszentlélek és Bogárfalva határába – hálából, hogy megóvta őket a pusztulástól: 2005 augusztusában a településeken emberemlékezet óta nem látott árvíz söpört végig, oltalomért kiáltott a lakosság.

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház

Számos kincset őriz a Szent István király által alapított erdélyi püspökség széktemploma. A székesegyház mindig a püspöknek, illetve később az érseknek volt a székhelye, egy szimbólum, egyrészt a katolikus egyházé, ugyanakkor Erdélyé is, hiszen híres uralkodóink temetkezési helye is volt.

A székesegyház több kornak a lenyomatát őrzi, mai alakja a 13. században kialakított állapotot őrzi, és ehhez kapcsolódtak még részek, és főként díszítések a későbbi korokból. A 16. század közepétől 150 éven keresztül kisebb megszakítással protestáns kézben volt a székesegyház, akkor az erdélyi fejedelmek használták udvari templomként, valamint fejedelmi temetkezési helyül. Bethlen Gábornak, Károlyi Zsuzsannának, Rákóczi Györgynek, Rákóczi Zsigmondnak, illetve előtte még az idősebb és ifjabb Bethlen Istvánnak is készült krakkói műhelyből rendelt síremléke, amelyeket ott helyeztek el. Végül a 18. századra már romossá vált síremlékekből készítenek mellékoltárokat, felhasználva azok anyagát, így az oltárokban megtalálható vörös, fekete márvány, illetve alabástrom rész is.

A roráté, vagyis az „angyali mise”

Az adventi időszak egyik különlegessége a hajnali szentmisék hagyománya. A másképpen roráténak vagy „angyali misének” nevezett templomi szertartáson a Jézus eljövetele utáni vágy, az adventi várakozás fejeződik ki. A hajnali misét a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig, minden nap pirkadat előtt tartják.

A hajnali mise hangulatában van egyfajta sietség, ugyanakkor megvan a mélysége is. Abban különbözik a szokványos miséktől, hogy nincs világítás, csak az oltáron álló gyertyák adnak némi fényt. Jelenleg Magyarországon és Erdélyen kívül Ausztriában, Horvátországban, Csehországban és Lengyelországban él még ez a szokás.