A kolozsvári Szent Mihály-templom régi levéltárában történt elképesztő felfedezésről számolt be egy román portál. Ennek alapján egy elveszettnek hitt középkori dokumentumot azonosítottak, melyről gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár oldalán számoltak be Adrian Papahagi kutatásai nyomán. Bár a dokumentum valóban nagyértékű ritkaság, kiderült, a történet valójában nem annyira szencáziós, mint ahogyan azt tálalták. László Attila, a Szent Mihály-templom főesperese el is magyarázta, miért. 

A clujulcultural.ro portál beszámolója szerint a kolozsvári Szent Mihály templom felújítása során kerültek elő azok a levéltári dokumentumok, amelyeket a késő-középkortól a templom rejtett tornyában tároltak. Az ott őrzött csaknem kétezer könyv a Római Katolikus Egyház újonnan létrehozott archívumába került, és egészen a közelmúltig szinte semmit nem lehetett tudni róluk, hiszen nem létezett róluk naprakész katalógus. László Attila főesperes a hír megjelenése után közölte, nem egy új felfedezésről van szó, ugyanis a könyv létezéséről tudtak, a plébánián őrizték és nem valamiféle titkos toronyban. Ő maga adta át a  levéltárnak megőrzésre.

Adrian Papahagi filológus, a BBTE Bölcsészettudományi Karának professzora vizsgálja a Kolozsvárról nemrég átkerült kéziratot. Beszámolójában azt írta, hogy egykor a Szent Mihály-templom rejtett tornyában őrzött gyűjtemény az 1963-as leltár szerint, amelynek elkészítését Baráth Béla akkori plébános rendelte el, összesen 1838 nyomtatott könyvet és 52 kéziratot tartalmaz. A gyűjtemény egyetlen középkori kéziratát, Lyrai Miklós evangéliumokhoz írt kommentárjainak (és Paul de Burgos hozzá fűzött kiegészítéseinek), a Postilla super Evangelianak a másolatát mindezidáig elveszettnek hitték, ám Nagy Emőke levéltáros kutatásai nyomán nemrégiben előkerült a kézirat.

A kézirat mérete 405x290 mm és 275 lapja van. A könyvtár több ősnyomtatványához hasonlóan ez is egy „láncoskönyv”, amelynek tökéletesen megmaradt a gótikus kötése. A kötet kolofonja alapján (Expliciunt addiciones ad postillam Magistri Nicolay de lira super quatuor ewangelistas. Anno domini 1470.) pontosan azonosítható, hogy 1470-ben készült, és a Márk evangéliumához írt kommentár alapján pedig arra következtetnek a kutatók, hogy egy németül beszélő szerzetes másolatáról lehet szó. Adrian Papahagi azt is megállapította, hogy ennek a műnek a „folytatását” a gyulafehérvári könyvtárban őrzik, ez a 1471-ben keltezett gyulafehérvári kézirat Lyrai Miklós az Újszövetség többi könyvéhez (Apostolok cselekedetei, levelek és Jelenések könyve) írt kommentárjait és Paul de Burgos hozzá fűzött kommentárjait tartalmazza, mely szintén másolatként maradt fenn.

A két kötet összehasonlításából az derült ki, hogy bár más személyek másolták őket, a két kézirat minden bizonnyal összetartozott. A könyvek azonos méretűek, valószínűleg együtt rendelték meg, és ugyanabban a műhelyben kötötték őket a kolozsvári plébánia vagy ferences kolostor megrendelésére. Ugyanazokkal a szerszámokkal díszítették, mint a Szent Mihály-templom gyűjteményének különböző ősnyomatatványait, ami Papahagi szerint azt bizonyítja, hogy Kolozsvárról vitték Gyulafehérvárra a kéziratot, de hogy pontosan mikor, azt még nem sikerült meghatározni.

Adrian Papahagi tanulmánya szerint azt nem sikerült pontosan azonosítani, hogy hol is készült a kötet, de a gyűjtemény más darabjainak díszítésével összevetve feltételezhető, hogy a könyveket Kolozsváron kötötték. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy helyi volt a könyvkötő, mert abban az időben nem volt ritka jelenség, hogy a mesterek határokon túlra utaztak dolgozni.

A felfedezéssel kapcsolatban felkerestük dr. Nagy Emőke levéltárost, aki kérdéseinkre azt felelte, hogy egyelőre nem nyilatkozhat a témában. László Attila főesperes is ugyanezt a választ adta, mint mondta, először meg kell jelennie egy egyházi közleménynek, majd utána számolhatnak be a sajtónak is.

László Attila főesperes: a dokumentumot nem most találták meg

Bár korábban is kerestük, László Attila főesperes cikkünk megjelenése után nyilatkozott a Maszolnak. Mint mondta, ez a „felfedezés” közel sem akkor szenzáció, mint ahogy azt elferdített információkkal tálalták. „A dokumentumot ott őrizték a plébánián. Én két hónapja átadtam, átvitték a levéltárba, ahol meglátta ez a kutató és azonosította, hogy ez a testvére a másiknak (a gyulafehérvárinak – szerk. megj.), és ennyiről van szó. Semmilyen titkos tornya nincs most a templomunknak. Az, hogy régen ott volt berendezve a levéltár, az egy dolog. Hogy mikor került onnan le a plébániára, azt nem tudom, én már itt találtam, amikor nekem három és fél éve átadták a helyet, már itt egy külön szekrénybe őrződött ez a könyv. Én átküldtem a testvéreihez túl a levéltárba a többi értékes iratunkhoz, hogy ha már van szakember és megfelelő körülmény, akkor ott őrizzék. Nem igaz, hogy rejtett toronyban, és nem igaz, hogy most találtuk meg” – fogalmazott a Maszolnak László Attila főesperes.

Nagy Emőke levéltáros nyilatkozata a RomKat oldalán jelent meg. „A Gyulafehérvári Főegyházmagye Levéltárának Kolozsvári Gyűjtőlevéltára igen értékes és nagyszámú könyvtárat őriz, még rendezés alatt áll, mivel 2018 augusztusában került végleges helyére, korábban a Szent Mihály-templom nyugati homlokzatán elhelyezkedő karzatról nyíló szobában volt tárolva (ahol eredetileg a levéltári anyagot is tárolták, ám azt már korábban a szakszerűen kialakított levéltárban helyezték el).” – kezdte Nagy Emőke levéltáros. Mint fogalmazott, a kódexrl egy 1963-ban, Bartha Béla kanonok által készített, a Szent Mihály-plébánia könyvállományát áttekintő katalógus tesz először említést.

,,A kódexet a Szent Mihály-plébánia levéltárosaként azonosítottam a kötet végén található kolofon alapján. Mint azt a szakmai körökben tudjuk, az ősnyomtatványoknak és kézzel írott kódexeknek nem voltak címlapjai, hanem a könyv végén lévő kolofon ismertet a kötet adataira (név, cím, kiadás) vonatkozóan. Nicolaus de Lyra könyve az egyetlen kézzel írott középkori kódex, ami a Szent Mihály-plébánia könyvtárából fennmaradt. Nicolaus de Lyra (1270-1349) francia ferences szerzetes, főműve az egész Szentíráshoz írt magyarázatos könyve (Postilla litteralis super totam Bibliam), amit 1322-1331 között írt. Műve igen elterjedt volt a középkorban és sokan használták fel prédikációjukhoz kiegészítésként, magyarázatként. Ebből a célból sok kéziratos másolat készült a középkorban. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő könyv a négy evangélista műveinek a kommentárjait tartalmazza, kiegészítésekkel Paulus (1351-1435), Burgos püspöke munkájából. A kódexet 1470-ben másolták. Sajnos az első oldalak rossz állapotban maradtak fenn, valamikor nedvesség érhette a kódexet, emiatt restaurálásra szorul. A gótikus kötés azonban jó állapotban van.”

Nagy Emőke elmondta, hogy a Adrian Papahagi kutató vizsgálata nyomán rámutatott arra, hogy a Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő kódex az első (1470), a Batthyaneumban őrzött kódex a második kötet (1471). Adrian Papahagi további észrevétele az, hogy a két kéziratot ugyanabban a műhelyben kötötték be. Erre utalnak a két kódex kötéseinek az azonos stílusú vaspántjai és azonos motívumok a bőrfelületbe préselve. Az írás alapján megállapítható, hogy német nyelvterületen másolták mindkét kódexet és két különböző kéznek az írását mutatja (nem azonos a másoló). A két kódexnek a papírba préselt vízjele is eltérő, más műhelyből származó papír. Mindkét kötet, értékéből fakadóan, lánccal volt rögzítve a polchoz. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában őrzött kódexen szépen megőrzödött a lánc. A kutató feltételezése, hogy egyszerre rendelték meg a kétkötetes munkát (a Szent Mihály-plébánia, vagy a ferences rend) és Erdélyben (Kolozsváron?) kötötték be őket, ugyanabban a könyvkötő műhelyben. A második kötet (ami eredetileg a Szent Mihály-plébánia tulajdonát képezte) feltehetően Majláth Gusztáv püspöksége alatt került Gyulafehérvárra, amikor az igen értékes könyveknek külön tárolóhelyet, szobát rendeztek ott be, megfelelő körülményeket biztosítva nekik. Nagy valószínűséggel több kötet is átkerült ekkor Gyulafehérvárra, ami aztán később a Batthyaneum tulajdonában maradt.”

(Nyitókép: Biblioteca Batthyaneum)