Különleges díszvendége lesz az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhétnek a norvég Bjørn Andreas Bull-Hansen személyében. A szerző regényeiben a viking korba kalauzolja olvasóit, de igazi különlegessége nem abban rejlik, hogy történelmi regényeket ír, hisz ezt rajta kívül sokan teszik, viszont a munkamódszere némileg eltérő a pályatársaitól.

Bjørn Andreas Bull-Hansen 1972-ben született Osloban és saját bevallása szerint nagyon korán a történelem és az irodalom keltette fel érdeklődését. Ebben egy szerencsétlen baleset is szerepet játszott, amely derékba törte biztatóan induló súlyemelői karrierjét. Mivel a profi sportolói karrierről kénytelen volt lemondani, több ideje maradt egyéb dolgokkal foglalkozni, ezek közül pedig rövidesen az írás vette át a főszerepet. Ahogy maga a szerző fogalmaz saját tevékenységéről: „Egész életemben írtam, ez egy olyan szenvedély, amivel minden nap foglalkoznom kell.”

Bjørn Andreas Bull-Hansen neve a Jomsviking-sorozat kapcsán vált ismertté, amelynek első kötete 2017-ben jelent meg és azóta hatalmas érdeklődésnek örvend az olvasók körében. Műveit tíz nyelvre fordították le, köztük magyarra is. Az Animus/Central kiadó gondozásában eddig a történelmi saga három darabja, A viking, a Vinland és A dán horda jelent meg, június elején pedig érkezik a negyedik rész, amely A dán tartomány címet viseli. Norvégiában május elején jelent meg a sorozat hetedik könyve, amely azóta a skandináv ország könyveladási listáinak első helyén áll, ami bizonyítja, hogy Bull-Hansen hazájában a legnépszerűbb szerzők közé tartozik. A sorozat maga valós történelmi eseményeket dolgoz fel, az olvasó Hajóács Thorstein szemszögéből nyer betekintést a viking kor legizgalmasabb eseményeibe, egészen pontosan 993-tól az első ezred fordulója utáni időszakig, ami olyan fontos történelmi mérföldköveket foglal magában, mint a svolderi ütközet vagy épp Amerika (Vinland) felfedezése az akkoriban rettegett viking harcosok által. A sorozat darabjai, bár összefüggő történetet alkotnak, külön is olvashatók, mivel Thorstein életének egyes szakaszaiban olyan események szemtanúja, amelyek nagy hatással voltak a korai középkor skandináv társadalmainak történelmi evolúciójára.

Nem szeretnék itt a regényfolyam tulajdonképpeni cselekményével bővebben foglalkozni, elöljáróban legyen elég annyi, hogy magával ragadóan olvasmányos, ugyanakkor a történelmi tények vonatkozásában nagyon pontosan dokumentált és részletgazdag leírásokban bővelkedő regényekről van szó, amelyek révén különleges élményben részesül az olvasó, és nem mellékesen rengeteg új információval lesz gazdagabb az európai történelem egyik legérdekesebb korszakáról. Mindezen információk birtokában nagyon kíváncsi lettem az író személyére, ennek érdekében pedig fel is vettem vele a kapcsolatot egy interjú reményében. Mivel amúgy is esedékes volt egy norvégiai utazás, gondoltam, egybekötöm a kellemeset a hasznossal és valamilyen módon szert ejtek a személyes találkozásra. Az előzetes elképzeléseimhez képest ez a találkozás az elvártnál még jobban is sikerült, hisz ahelyett, hogy egy kávézó teraszán ültünk volna le, Bjørn felvetette, hogy mi lenne, ha otthonában látogatnám meg és ott beszélgetnénk. Az író egyébként autóval Oslotól másfél órás távolságra lakik, a megadott cím felé közeledve pedig megértettem, hogy miért döntött a fővárosból való elköltözés mellett. Erdők, tavak, folyók alkotják az útmenti tájat, a helyszínen pedig kiderült, hogy az erdős telekkel szembeni domb mögött ott a tenger, ami egy mindössze tízperces, kényelmes sétával közelíthető meg. Röviden, az a tipikus skandináv táj, amely az emberek többségének képzeletében él, azzal a különbséggel, hogy élőben mindez még szebb, a természet közelsége pedig nyugalmat inspiráló.

Ha pedig már inspiráció, akkor az üdvözlést követő rövid időn belül kiderült, hogy könyvei megírásakor a szerző is innen merít ihletet, mégpedig nem is akármilyen módon, hisz a modern norvég lakóháztól nem messze egy másik ház is áll, amely jóval kisebb ugyan, viszont azt Bjørn saját kezűleg építette, különlegessége pedig abban áll, hogy a viking kor idején használatos technikával dolgozott mindvégig. A faházban, valamint a mellette felhúzott sátorban kardok, pajzsok, nyílvesszők és a kora középkorban használt egyéb eszközök hevertek, amelyek az író elmondása szerint szintén az akkori gyártási módszerekkel készültek. Ott álltam tehát egy kisebb viking tanyán, miközben Bjørn tüzet csiholt, és kezdett derengeni, hogy ez az ember nagyon komolyan veszi írásainak tárgyát, és az alkotói folyamat során nem csak a levéltári anyagokat tanulmányozza, hanem igyekszik a lehető legautentikusabb módon belehelyezkedni a több, mint ezer évvel ezelőtt élt emberek életmódjába. Első látásra tűnhet akár egyfajta fanatikusnak, de gyorsan kiderült, hogy korántsem erről van szó.

Első kérdésem nyilván arra vonatkozott, hogy mióta foglalkoztatja ennyire behatóan Bjørn Andreas Bull-Hansent a viking kor, ami miatt a háza tőszomszédságában létrehozott egy viking tanyát is.

„Mindig is foglalkoztatott valamilyen szinten ez a történelmi korszak, ezt a viking tanyát pedig azért hoztam létre, hogy első kézből tapasztaljam meg az akkori emberek életmódját. Időm nagy részét itt töltöm, épp annak érdekében, hogy megfelelő tapasztalatokat gyűjtsek azért, hogy a regényeim szereplőinek a lehető legautentikusabb jellemrajzát nyújtsam az olvasóknak. Például amit itt most látsz, valamilyen formában megtalálod a könyveimben is, kezdve a legalapvetőbb tevékenységtől, a tűz csiholásától, egészen addig, hogy milyen eszközöket használtak a vikingek, és nem utolsósorban hogyan készítették azokat a fegyvereket, amelyeket használtak a csaták során. Ahhoz, hogy a legapróbb részletekig terjedő leírást kapjon ezekről az olvasó, rendkívül fontos, hogy saját kezűleg is elkészítsem, vagy legalábbis megpróbáljam létrehozni ezeket.

– Az szabad szemmel is látható, hogy a korszak iránti érdeklődésed csak mélyült az idők során, annak alapján pedig, amit itt most látok, muszáj megkérdeznem, hogy tekinthetünk-e téged egy 21. századi vikingnek?

– Nyilván nagyon sokan ugratnak az ismerőseim közül ezzel, egyesek egyenesen azt a következtést vonták le, hogy személyemben immár egy teljes munkaidős vikinget ismerhettek meg. Ez technikailag akár igaz is lehet, hisz valóban sok időt töltök a korabeli vikingek „bőrébe” bújva és ilyenkor igyekszem hűen követni azt az életmódot, amit az utókor a különböző történelmi forrásokból ismerhetett meg.

– Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy könyveket is írj a kora középkori skandináv társadalmakról?

– Az írás az esetemben elég messzire nyúlik vissza, hisz 19 évesen jelent meg az első könyvem, ezután pedig megjelent még néhány regényem, mielőtt eldöntöttem volna, hogy történelmi regényt, ezen a műfajon belül pedig a viking korról fogok írni. Az elhatározást követően szembesültem azzal, hogy ez nem is annyira könnyű dolog, mint ahogy én azt elsőre elképzeltem. Miután elkezdtem kutatni ezt a történelmi korszakot, rájöttem, hogy a megszokott sztereotípiákon túl egy igencsak sokrétű és szövevényes társadalmi berendezkedés volt jellemző a korabeli skandináv társadalmakra, amikor pedig a viking korról akarunk érdemben beszélni, akkor sokkal többről van szó, mint arról, hogy megtermett szakállas harcosok felpattantak egy hajóra és elindultak fosztogatni.

Nagyon megterhelő feladatnak bizonyult elkezdeni a Jomsviking-sorozatot, emlékszem, hogy nagyon hosszú idő telt el addig, amíg sikerült eljutni a kutatások során arra a pontra, amikor már elegendő önbizalmat éreztem ahhoz, hogy elkezdjem a tulajdonképpeni írást. Egyúttal ekkor vált világossá az is, hogy az eredetileg tervezett egy regény nem lesz elég ahhoz, hogy leírjam mindazokat a folyamatokat, amelyek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy történelmi kontextusban értelmezhessük a vikingek tevékenységének a világtörténelem egészére gyakorolt hatását. Van itt amúgy még egy csavar a történetben, mégpedig az, hogy én azt gondolom, hogy egy adott történelmi esemény kapcsán érdemes megismerni az abban érintett felek nézőpontját.

A Jomsviking-regények cselekményét Hajóács Thorstein szemszögéből látjuk, aki egyes szám első személyben meséli el saját életét. Azért választottam épp őt a főhős szerepére, mert egy valós történelmi karakterről van szó, akinek neve fennmaradt a sagákban, viszont külön érdekesség, hogy a későbbi történetírás fényében Thorstein egy „rossz fiú” volt, azaz nem a jó oldalon harcolt, hisz II. Olaf király ellen ragadott fegyvert. Természetesen világos mindenki számára, hogy a történelmet általában a győztesek írják, és az utókor II. Olaf királyt ma már Norvégia egyik legjelentősebb uralkodójaként tartja számon, viszont számomra épp emiatt volt érdekes a másik oldal cselekedeteinek motivációját is bemutatni, mert csak így kerülhetünk közelebb az ún. teljes képhez. 

– Említetted, hogy nagyon hosszas volt a kutatási fázis, viszont most már a sorozat hetedik darabjánál tartasz. Megkérdezném, hogy mennyi időt vesz igénybe az egyes könyvek megírását megelőző kutatás?

– A legnagyobb fejtörést egyértelműen az első rész előkészületei okozták, egyben ennek megírásával töltöttem el a leghosszabb időt. A következő részek esetében mondhatom, hogy valamivel könnyebb dolgom volt, mert a levéltári és könyvtári anyagok rendszerezésének jelentős részével már elkészültem az első könyv megjelenése előtt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben teljes mértékben leálltam volna ezzel, hisz a régészek és a történészek folyamatosan teszik közzé az újabb kutatások eredményeit, amiket folyamatosan követek és elmondhatom, hogy nagyon sok új ismerettel gazdagodom nap mint nap.

Ezek hatására néha hajlamos vagyok újra meg újra nagyon elmélyülni a tudományos kutatásokban, de ezt most már a kiadóm se nézi tétlenül, mert néha igen hangsúlyosan emlékeztetnek, hogy alapvetően a fikciós irodalom az, amely területen alkotok, ezért legyek szíves kissé alábbhagyni a tudományos vonallal és haladjak az írással, mert az óra ketyeg. Nem mindig könnyű alkalmazkodni, de igyekszem most már az egészséges egyensúlyt megtartani az alkotási folyamat során.