Az egyperceseket hozza újra a köztudatba a szatmári rajzfilmkészítő (INTERJÚ)
Először láthatta a közönség szombaton a Szatmárnémeti TIFF Karaván műsorában nagyvásznon a szatmári Takács Ádám rajzfilmjeit. A vetítés után készítettünk interjút a tehetséges szatmári animációs filmessel, aki Örkény István műveinek feldolgozásával lett ismert a Youtube-on.
– Milyen érzés volt tévé-, mobiltelefon- és táblagép-képernyő után 7x4 méteres mozivásznon viszontlátni a rövidfilmjeit?
– Hogy röviden válaszoljak: nagyon-nagyon jó érzés volt. Örülök, hogy van a rajzfilmjeimre érdeklődés, alakulnak nagyvásznas vetítések annak ellenére, hogy én soha nem kilincseltem ilyenekért. Úgy tűnik, sikerült megfogni egy vékony értelmiségi réteget, aki nagyra értékeli az irodalmi művek ilyen stílusú feldolgozását. Most jó érzés volt látni a nézők reakcióit, hiszen mivel leginkább mobiltelefonon nézik az emberek a rövidfilmjeimet, nem kapok sok konkrét visszajelzést, legfeljebb csak a nézettségi adatok beszélnek.
– Hogyan jött az ötlet, hogy Örkény István egyperceseit dolgozza fel rajzfilmben?
– A mesteri tanulmányaim ideje alatt, a budapesti Metropolitan Egyetemen hívták fel a figyelmemet a tanáraim az egypercesekre. A 2017-es diplomázásom óta elég sok idő eltelt, hiszen az első ilyen rajzfimet 2025-ben töltöttem fel a Youtube-ra. Mondhatom: az ötlet volt raktározva a fejemben, egy epizódot terveztem próbaként elkészíteni. Láttam benne fantáziát, imádom Örkény István humorát. A mesteris évek ideje alatt ismerkedtem meg az azóta már néhai Scherer Péterrel, aki a diplomafilmemhez adta a hangját. Megvolt a telefonszáma is, és kicsit félve őt kerestem fel, hogy ha tetszik neki az ötlet, mondja fel a szöveget. Nagyon örült a megkeresésnek, Budapesten fogadott az otthonában, ahol megbeszéltük a részleteket.

– Manapság Szamost lehet rekeszteni grafikus-dizájnerekkel, de animációs filmest ritkán látni. Pedig a közösségi médiás trendek is a mozgóképet részesítik előnyben. Hogy lett Önből rajzfilmes?
– Jó a meglátás, valóban sokan tartják magukat grafikusnak, nekem is az a fő foglalkozásom egy országos jelentőségű autóalkatrészeket forgalmazó cégnél, ahol animációs filmeket is készítek. Hogy hogyan lettem rajzfilmkészítő? Valahogy nagyon korán megfogalmazódott bennem, hogy ezzel akarok foglalkozni. Az Aurel Popp Zene és Képzőművészeti Líceumban érettségiztem, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen diplomáztam, majd Szatmárnémetiben dolgoztam két évet, mielőtt Budapesten kezdtem animációt tanulni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a szakma nagy öregjeitől tanulhattam, egyebek mellett a Gusztáv vagy a Vuk rajzfilmek készítőitől. Ma is hálás vagyon nekik.
– Ha már nagy magyar klasszikusnak számító rajzfilmeket említett, melyik rajzfilm volt az, amire elsőként visszaemlékszik? Van ilyen konkrét emléke?
– Öt éves korom körül látott rajzfilmek élnek élénken az emlékeimben, a Cartoon Networkon látott Hanna-Barbera produkciók. Ötvenes-hatvanas években készült rajzfilmek, melyek stílusa nagyon megfogott, és ez észrevehető saját alkotásokban is.

– Említette Scherer Pétert, aki az első népszerűvé vált alkotásban „vendégszerepelt”. Azóta több magyar sztárszínész is közreműködött. Hogyan alakultak ki ezek a munkakapcsolatok?
– Miután az első rész, A színész halála című film szélesebb körben is ismertebb lett, mindenki azt kérdezte, hogy mikor jön a folytatás? Némi gondolkodás és bátorság-gyűjtés után felvettem a kapcsolatot Koltai Róberttel, aki szintén nagyon nyitott volt, így vele készült el a második és a harmadik rész. Aztán a jó referencia könnyen hozta a folytatásban részt vevőket, mint mondjuk Kern Andrást, Gálvölgyi Jánost vagy Dolák-Saly Róbertet.
– Ha már megvan a hang és az ötlet, hogyan készül el egy-egy epizód?
– Gyakorlatilag az összes Örkény-egypercest elolvastam, van a fejemben egy lista, amit mindenképp szeretnék feldolgozni. Aztán elkészítem a storyboardot, ami egy vázlatos, képregény-szerű forgatókönyv, figuratervekkel. Aztán következik az animálás képkockáról képkockára. Mindent én magam rajzolok meg, ezért időbe telik akár egy percnyi film elkészítése is.
– Most is dolgozik valamin? Mik a tervei a következő hónapokra?
– Igen, most is dolgozom, bár a rajzfilmkészítés igazából a hobbim, amit a munka mellett csinálok. Készül a hetedik rész Gálvölgyi Jánossal, ami most kicsit hosszabb lesz a megszokottnál: A rossz álom című művet nagyjából hat percben dolgozzuk fel. A nyolcadik rész előkészítése is folyamatban van, ezzel kapcsolatban Vitray Tamással egyeztetek. Közben az eddig elkészült epizódokat augusztus 28-án Szentendrén, a P’Art Moziban fogják vetíteni, melyre meghívást is kaptam.
CSAK SAJÁT