November 30-tól 24 napon keresztül mindennap találkoznak a falu központjában, a székelykapunál felállított óriás adventi koszorúnál, rövid ima után pedig elindulnak, hogy megkeressék azt a családi házat, ahol aznap felgyúl az adventi fény. Bár eredetileg ez nem volt része a tervnek, a család behívja és megvendégeli az ablakvadászokat.

Mindez Székelyhodoson történik immár harmadik éve, abban a Maros megyei faluban, ahol a kisiskolás gyerekek szülei keresték meg Kémenes Hajnal tanítónőt, hogy „találjon ki valamit”, valami olyasmit, ami összekovácsolja őket, igazi közösség jön létre a faluban, ahol együtt gondolkodnak és cselekednek. Az adventi ablakvadászatot magyarországi mintára előbb a Kulcs Egyesület szervezte meg Marosvásárhelyen, innen jött az ötlet, hogy Székelyhodoson is lehetne kezdeményezni, megszervezni – árulta el Kémenes Hajnal, akinek javaslatára már harmadik éve hozzák létre a községközpontban az adventi időszakban az élő adventi kalendáriumot.

Közösségformáló erő

A résztvevők a családok, akiknek iskolás vagy óvodás korú gyermekeik vannak, vagy voltak, illetve olyanok is, akiknek nincs közük az iskolához, a tanítónőnél jelentkeztek, aki összeállította az „adventi naptárat”, azt, hogy hol, melyik nap gyúl fel a fény az ablakban. Ez természetesen titkos, a jelentkezőkön és a pedagóguson kívül nem tudja, nem tudhatja senki, hiszen az a lényeg, hogy közösen induljanak el, és keressék az aznapi ablakot. „A gyerekek már ősztől nagyon készültek, kérdezgették, hogy ugye idén is lesz ablakvadászat” – magyarázta Kémenes Hajnal, aki igazi közösségformáló ötletet valósított meg, hiszen a gyerekekkel a szülők is készülnek, ha idejük engedi el-eljönnek, vagy az adventi gyertya meggyújtásakor az idős emberek is kimozdulnak, közösen imádkoznak, majd beszélgetnek, együtt töltenek egy kis időt.

Nyitás más falvak felé

Újdonság, hogy idén kiléptek a községközpont határain kívül, és bevontak két másik falut, Iszlót és Jobbágytelkét is. „Nyitottunk és azt tapasztaltuk, hogy a szülők részéről is van nyitás” – mondta a tanítónő. Iszlóból két család jelentkezett, hogy szeretne bekapcsolódni az élő adventi naptár készítésébe, míg Jobbágytelkén négy család jelezte ugyanezt. Jövőre már többen lesznek – bizakodik a tanítónő, ugyanis most így, az elején az emberek egy kicsit tartanak, de ha jobban megismerik a kezdeményezés lényegét, mások is bekapcsolódnak majd. Nagyon szépen szerveződik, és azt mindenképpen pozitívumként élik meg, hogy kiléptek a faluból. Hiszen közösen tervezik meglátogatni, megkeresni a jobbágytelki, illetve iszlói kivilágított adventi ablakokat is.

Vendéglátás, meglepetés Mikulás

„Azt szeretném, ha jobban összekovácsolódna a falu közössége” – árulta el Kémenes Hajnal, hozzátéve, hogy a kezdetekkor ő csak egy „egyszerű” ablakvadászatra gondolt, arra nem, hogy a vállalkozó család behívja a „vadászokat”, és megvendégeli őket. Ellenben azok, akik vállalták, hogy feldíszítik, kivilágítják az ablakukat, úgy gondolták, vendégül látják az őket felkereső gyerekeket, megkínálják egy forró teával, kakaóval, kaláccsal, süteménnyel. Idén a családok mellett még három intézmény is bekapcsolódott az ablakvadászatba, többek közt a polgármesteri hivatal is. Azt, hogy mennyi idős ember él Székelyhodoson, addig nem is tűnt fel Kémenes Hajnalnak, amíg nem kezdett komolyabban foglalkozni a közösségépítéssel. „Most döbbentem meg attól, hogy a faluban milyen sok az idős személy. A lakosságnak a többsége idős. Ezért egy meglepetéssel készültünk, a Mikulás-várást tettük egyedivé” – számolt be a tanítónő, akinek a tanítványai örömmel kapcsolódtak be, apró, kis, kézzel készült ajándékokkal, idézettel szereztek igazi meglepetést, úgy másztak, surrantak meg egy-egy udvarra, hogy ne lássa őket senki, akárcsak a Mikulás, hogy örömet okozzanak. De nemcsak mikulásos meglepetésben volt részük a hodosi idős embereknek, hanem az idősek napját is megünnepelték közösen – hívja fel a figyelmet a tanítónő, aki elégedetten látja, hogy szombatonként kijönnek az adventi koszorúhoz, és jól érzik magukat, örülnek az eseménynek, amely újszerűséget hozott a falu életébe.

Hagyományok felelevenítése

A székelyhodosi tanítónő azt szeretné, ha a tanítványai és általuk a családok és az egész közösség újból felelevenítenék a népszokásokat, megismerkednének a neves napokkal, azok jelentésével, illetve az azokhoz szorosan kapcsolódó szokásokkal. Például, amikor az ablakvadászoknak minden napra egy-egy feladatot ad, akkor ezeket a jeles napokat is megpróbálja beleszőni. Borbála-napkor  egy gyümölcsfa ágát vízbe kell tenni, hogy az karácsonyig kihajtson – mondta. Ha karácsonyig kivirág­zik, akkor jó termésre lehet számítani a következő évben. „Imádkozunk Szent Borbála tiszteletére, hogy minket a tűztől, víztől és hirtelen haláltól megoltalmazzon, és halálunk óráján Krisztus vérével megváltott nagy szentségben részesülhessünk” – így imádkoztak a bányászok, mielőtt leindultak volna a tárnába.

A Borbála-nap hiedelmei és szokásai sok tekintetben rokonok a Luca-napéhoz (december 13.), de a magyar nyelv­­területen csak szórványosan terjedtek el. Jellemzőek erre a napra is a női munkatilalmak. Nem szabad varrni, mert bevarrnánk vele a tyúkok fenekét. Nem szabad söpörni, mert elsepernénk a szerencsét. Az ajándékozás, kölcsönzés is elvinné a szerencsét a háztól.

Ne legyenek haragosok az ünnepen

Mikulás napja előtt a cipőpucolás a feladat, de van, hogy a család kedvenc vacsoráját kell közösen elkészíteni, vagy mesélni kell közös részvétellel. Idén még egy tennivalóval bővült a feladatok sora: az ablakvadászok minden estére egy rajzot készítenek, és arra egy gondolatot, kívánságot is írnak, és azt annak a családnak adják ajándékba, akihez aznap este mennek, így köszönve meg a vendéglátást. Nagyon szép gondolatok születnek, például egy kislány, anélkül, hogy tudta volna, kinek készíti az ajándékát, azt a gondolatot mellékelte a rajza mellé, hogy ha úgy gondolják, hogy van haragosuk, akkor béküljenek ki azzal, ugyanis közeledik a karácsony, és sokkal szebb az ünnep, ha nem haragszunk egymásra.

Alakuló rituálé

A gyerekek, óvodás korútól a hetedik osztályosig, a 3 évestől a 13 évesig, nagy lelkesedéssel vesznek részt az ablakvadászatban, olyannyira, hogy vannak, akik kosárlabdaedzésre járnak, de most azt is lemondják, csakhogy részesei lehessenek a rituálénak. Mert évről évre alakul, egyre jobban kitalálják, hogy mit hogyan csináljanak. A stabil létszám, akik szinte minden este részt vesznek az ablakvadászatban 15-20 gyerek, hétvégén pedig szinte mindenki jön, még a szülők is – számolt be a tanítónő. Érdeklődésünkre, hogy hogyan, mi alapján látnak hozzá a kereséshez, elárulta, hogy miután az adventi koszorúnál találkoznak és imádkoznak, elindulnak. „A gyerekek több irányból érkeznek és már figyelik az ablakokat. Nem nagy falu Székelyhodos, nem kell sokat keresgélni, de azért megvan a varázsa annak, hogy titok, mikor melyik nap, melyik házban gyúlnak fel az adventi fények. Persze azért a gyerekek próbálják kitalálni, kilogikázni, hogy hogyan rakom össze a programot, ezért is óvatosnak kell lenni. A szülők is próbálják titokban tartani, ha nem is sikerül mindig” – magyarázta Kémenes Hajnal.

Működik a közösség

Kérdésünkre, hogy elégtételt jelent-e számára, hogy harmadik éve sikerült megmozgatni a közösséget, elárulta, hogy állandó munkát és energia-átadást jelent ez a tevékenység, ahol nem lehet hátradőlni, mert akkor lehet, hogy egy idő után összedőlne, amit évek alatt sikerült felépítenie. „Ezekben a napokban együtt vannak, és működik a közösség. Ez nagyon fontos” – tette hozzá a Székelyhodosra „gyökerezett” tanítónő, aki bár marosvásárhelyi, most már jobban érzi magát a faluban, mint a nagyvárosban. „Tavasztól őszig kint vagyok Hodoson, télen bent a városban. De most már egyre nehezebb elhagyni a falut, ha nem alszom itt, akkor hiányzik a csend, a nyugalom. Így inkább elvégzem a városban a teendőimet, és ide jövök haza” – árulta el a közösségépítő pedagógus a Székelyhodoshoz való kötődését és ragaszkodását.