Négy napon át a könyveket ünneplik Kolozsváron: tizenharmadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, melynek idén is a Bánffy-palota ad otthont. Idén újra változatos irodalmi élményekkel gazdagodhatunk, s bár ezúttal is a kortárs magyar irodalom van a központban, a kínálat ezúttal egy különleges „ráadással” is bővült: megérkeztek a vikingek a kincses városba.

Az ünnepi megnyitón a köszöntőbeszédek sorát Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere indította. Mint fogalmazott, a Könyvhét nem más, mint egy kulturális párbeszéd. Időről-időre felmerül a kérdés, hogy miként lehet a könyveken keresztül megszólítani a fiatalságot most, amikor mindenhol a képernyő az úr. Az internetes böngészések eredményei túl tárgyilagosak, ezáltal pedig csorbul a kreativitás is, mondta, hozzátéve: a Könyvhét tényleg egy párbeszédnek ad teret, hiszen a könyveken keresztül nem csupán a világgal, hanem önmagunkkal is kapcsolatba lépünk.

Markó Béla költő ünnepi beszédében kiemelte, hogy bár csak fele telt még el ennek az évnek, máris számos könyves, irodalmi rendezvényt tudhatunk magunk mögött. Úgy látja, évről-évre nagyobb az igény ezekre a találkozásokra, s ezeken minden alkalommal szóba kerül ennek felszabadító ereje. Csakhogy valamiről akkor beszélünk sokat, ha hiányát érezzük, s így van ez a szabadsággal is. Az írók nem mások, mint szabaduló és felszabadító művészek, írásaik pedig tankönyvek az élethez. Hiába próbáljuk csorbítani az olvasás demokráciáját „ártalmas” és „nem ártalmas” könyvek kategorizálásával, hiszen az értékválságban mindenkinek el kell döntenie, hogy ő mit szeretne olvasni. Mint Markó Béla mondta, Kolozsvár egy könyves város, számtalan nagy gondolkodó kötődik ide, éppen ezért itt is meg kell mutatnunk azt, hogy a könyveket nem tiltani, még csak nem is pusztán megtűrni, hanem támogatni kell, hiszen a jövő nem a lövészárkokban fog eldőlni, hanem a könyvtárakban.

Brendus Réka, a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője kiemelte: öröm látni azt, milyen sokan kíváncsiak erre a rendezvényre, hiszen ha ennyi embert érdekel, akkor még ennél is többekre hagyományozódik majd át az olvasás szeretete. Hangsúlyozta: bárki bármit mond, a könyvek világának nincs vége, ám a könyv sajátos örökléte rajtunk, írókon és olvasókon múlik. Fontos, hogy ne elektronikus félisteneket kérdezgessük a világról, hanem olvassunk, hiszen a valódi tudás abban van.

H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke egy 95 évvel ezelőtt megfogalmazódott vágyat idézett, mely szerint fontos lenne, hogy minden évben egy nap a könyveknek, az írók és az olvasók találkozásának szentelődjön. Most itt vagyunk, tizenharmadik alkalommal, és nem csupán egy, hanem egyenesen négy nap épül minderre. Mint fogalmazott, gyakran emlegetik mostanában, hogy az olvasás igénye azért csappan, mert a digitális világ rövid, tömör információinak köszönhetően aligha tudjuk hosszabb ideig a figyelmünket egy dologra irányítani, mégis: időről-időre bebizonyosodik, hogy olvasni kell, hiszen ez az elmélyült tájékozódás egyetlen kulcsa.

A megnyitón ünnepi köszöntőt mondott Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Közgyűjteményi Központ elnöke is. Beszédében Platónnal „lépett párbeszédbe”, s „közös diskurzusuk” következtetése, hogy hiába temetik a könyveket és az olvasást, mindig lesznek olyan „mániákusok”, írók és olvasók, akik találkozni, beszélgetni akarnak. Mint fogalmazott, a könyv nem halott, csupán kapaszkodnunk kell emlékeztető erejébe ahhoz, hogy valakik maradhassunk.

A 13. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóját díjátadó zárta. A Kolozsvár Társaság Kolozsvár büszkesége-díjjal tüntette ki Maier-Orosz Judith senior úszót, aki éppen azért nem lehetett jelen, mert épp „a vízzel harcol” a nándorfehérvári úszóbajnokságon. Szintén Kolozsvár büszkesége lett Tóthfalussyné Veress Éva, aki bár nem kolozsvári születésű, az elmúlt évtizedekben sokat tett ezért a közösségért. Öt kiadvány kötődik a nevéhez, melyek a környezetvédelem, a kertek, a mezőgazdaság és a boldog ember kapcsolataira épülnek. A biológia-földrajz szakos tanár ígérete szerint ezután is folytatja majd a munkát.

Az ünnepi megnyitót és a díjátadót az Emlékkövek – az Erdélyi Szépmíves Céh 100 éve című kiállítás megnyitója követte.