Különleges kiállítás nyílt Kolozsváron az észak-erdélyi holokauszt 80. évfordulójára. A Hiány címet viselő tárlatot május 22-én, szerdán nyitották meg a Quadro Galériában.

„Az idei évforduló minden korábbitól különbözik. Az utolsó túlélők is elmennek” – áll a Hiány – Az észak-erdélyi holokauszt 80. évfdordulója címet viselő kiállítás leírásában. Mint a szervezők fogalmaztak, tudomásuk szerint Kolozsváron már csupán egy túlélője van a haláltáboroknak, mi több, ebben a városban, ahol a deportálások előtt a lakosság mintegy 17%-a számított zsidónak, most már csak nagyon kevesen vannak, akiknek a családját közvetlenül érintette a holokauszt.

Hogyan és milyen indítékkal ápolják a szörnyűségek emlékezetét azok, akik nem rendelkeznek zsidó felmenőkkel? „Mit jelent számunkra a hiány? Hiányzik az, amit elvesztettünk. Siratjuk a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink mellől elvitt zsidó testvéreink elvesztését, akiket idegen testként vetett ki magából a társadalom és zavartalanul pusztított el a hatalom. A társadalmunk visszafordíthatatlanul szegényebb lett ezáltal. Hiányoznak a zsidó öregek, a férfiak és a nők. Hiányoznak a gyerekek, és elvesztésük által hiányzik a jövő ígérete is. A veszteség érzetét tovább fokozza annak tudata, hogy igazából nem is tudjuk felmérni, hiszen mi, akik itt vagyunk, jobbára nem is tudjuk, melyik házban laktak zsidók, hol voltak az iskoláik, hogyan tanultak és énekeltek, hogyan köszöntek egymásnak szüleinkkel, nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel. Így az emlékezet hiánya is fáj, mert az ő múltjuk a mi múltunk is” – írták a kiállítás szervezői.

A Hiány címet viselő tárlaton olyan művészek alkotásai láthatók, akik közül egyesek elvesztek a holokausztban, olyanoké, akik túlélték azt, vagy akik a szörnyűségek utáni második generációhoz tartoznak, de olyanoké is, akik nem zsidók.

Kapcsolódó

Erdély legjei: a kolozsvári zsidóság története

A második világháború előtt több mint 16 ezer személy alkotta a zsidó hitközség tagját, legtöbbjük a Malomároktól a Szamosig húzódó régi zsidó negyedben, valamint a mai Horea út környékén lakott.

kolozsvári zsidók holokauszt emlékhely építészeti örökség

Belu-Simion Făinarunak erre a kiállításra készített házát a belőle eltűnt zsidó élet lenyomataként értelmezhetjük. A mű kiindulópontja egy Szatmár vidéki, máig megőrzött zsidó falusi ház. Csutak Magda évtizedekkel ezelőtt, gyönyörűen faragott sírkővek átsatírozásával törekedett a Galíciából menekülő zsidók leszármazottjainak rejtélyes kultúrájához közeledni egy olyan korban, amelyben vallásról és a holokausztról sem nagyon lehetett beszélni. Rajk László ugyancsak a frottázs technikáját alkalmazta, hogy az auschwitzi barakkok téglafalairól és vakolatáról átmenekítse a bekarcolt neveket, amelyeket a foglyok utolsó dacos gesztusként hagyhattak az utókorra. Kerezsi Nemere és Nagy Csilla egy hatalmas pecséthengert készített egy első világháborús, testvérgyilkosságot ábrázoló dombormű alapján. Ezen mindkét alak kezében tőr látható miközben egymással küzdenek. Dan Beudean a mai valóságot másolta le – a halak szelektálásának technológiai megoldásait bemutató reklámfilmet –, hogy ezáltal felhívja a figyelmet arra, az elme számára milyen könnyen elfogadható az elfogadhatatlan. Lövith Egon Marc Az első éjszaka című képe annak az 1980-as évek végén született sorozatnak a része, amelyben a művész felidézte a dachaui lágerélményeit.

Frigyes Marcell 1934-ben kiadott, Grünbaum Ernő által illusztrált verseskötete és Leon Alex Bokszolók című, 1942 előtt festett képe félelmetesen szemléltetik azt, hogy milyen egyértelmű képekben vetítették előre egyes festők, grafikusok és költők azokat a szörnyűségeket, amelyek megtörténhetnek, amennyiben a viszonyok nem változnak. Ezeket a képeket akkoriban őrült képzelgésnek lehetett tekinteni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni, azonban néhány év alatt a legszörnyűbb elképzelést is fölülmúlta a történelem. Mindhárman a holokausztban vesztették életüket.

„A holokauszt leckéje legyen útmutatónk abban, hogy tisztán lássuk a múltat s eligazodjunk a jelenben. Az emlékezet ne engedje, hogy bámészkodók legyünk. Figyelmeztessen arra, hogy az emberségünk csorbul, ha nemtörődömök maradunk” – fogalmaztak a szervezők. Mint írták, a helyzet sohasem olyan bonyolult. A helyzet tulajdonképpen roppant egyszerű: ne ölj! Ne hagyd, hogy a másik háza kiürüljön. A másikat védve magunkat védelmezzük.