Király Kinga Júlia a Törzsasztalon: nincs neme az írásnak
Könyveiről, műfordításairól, életéről is kendőzetlen őszinteséggel beszélt Király Kinga Júlia, a nagyváradi Törzsasztal meghívottja péntek este, az Illyés Gyula könyvesboltban.
A marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő író, műfordító beszélgetőtársa Kőrössi P. József volt. Megtudtuk, hogy édesapja, Káli Király István a matematika felé terelgette lányát, ám ő intenzív olasz-angol osztályba iratkoott át, bölcsészet helyett dramaturgiát végzett. Később egyetemi adjunktus lett a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen, majd egy radikális váltással elkezdett Egyiptomban kitelepített idegenvezetőként dolgozni. Innen szinte kicsempészte nagynénje, miután fekete sárgaságot kapott, és kiderült, hogy nem rendezték a társadalombiztosítását.
„Dühből kezdtem írni szépirodalmat” – fogalmazott a szerző, aki az egyiptomi esetet megelőzően mindössze tanulmányokat írt és szövegeket dramatizált. P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak a címe az egyiptomi élményei nyomán született kötetének, második saját könyve, A test hangjai – ledérkönyv egy elbeszélésfüzér, melyben „az étek és vétek” témáját járta körül. Az érdekelte, lehet-e pusztító a szeretet vagy a szerelem, átörökített mintákat viszünk-e tovább, amiktől szabadulni akarunk.
„Egy szexista társadalomban (...) ha a nő az anya, és az anyát tiszteltjük, akkor tiszteljük-e azt testet, ami az anyaság hordozója? Akkor válunk-e a társadalom szemben nővé, ha gyermekünk születik?” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ könyvéében Király Kinga Júlia, aki elmondta: nem híve például a női antológiáknak, hiszen hogyan akarhat valaki párbeszédet, ha szegregálódik. „ Nincs neme az írásnak, van jó szöveg és rossz szöveg” – összegezte.
Műfordítóként Basile Giambattista A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása című, nápolyi nyelven íródott mesegyűjteményt jegyzi (a nápolyi nyelvet 2010-ben ismerte el az UNESCO önálló regionális nyelvként). „Az egész európai mesekincs itt kezdődik” – mondta a műfordító, aki A megnyúzott banya című meséből olvasott fel részletet.
Másik nagy sikerű fordítása Antonia Arslan Pacsirtavár című regénye, amely az 1915-ös örmény népirtásról szól, és a szerző családjának a története. Arslan meginterjúvolta saját családtagjait, az általuk elmondottak alapján született a könyv. Van egy idillinek tűnő világ, ahol egy polgári család él, majd azt látjuk, hogy a két éves gyermeket falhoz vágják, pusztán azért, aminek született – hangzott le a könyv kapcsán, amely, mint Kőrössi P. József megjegyezte, A Musza Dagh negyven napja után az egyik legjelentősebb, örmény genocídiummal foglalkozó könyv.
Az est zárásaként késülő, Apa Szarajevóba ment című könyvéből olvasott fel a szerző, aki dedikálta is a köteteket. A Törzsasztal évadzáró kiadása június 3-án lesz, ennek meghívottja Schein Gábor, ősszel pedig Tolnai Ottóval és Péterfy Gergellyel folytatódik majd rendezvénysorozat.