„Nincs erre szó, nincs ennek az érzésnek neve” – mondta Györe Balázs író Nagyváradon, mikor Kőrössi P. József, a Törzsasztal házigazdája arról kérdezte pénteken: mit érzett, mikor legjobb barátja felhívta, és elomndta neki, hogy besúgó volt és rendszeresen jelentett róla.

A budapesti író, költő, irodalomszervező az Illyés Gyula könyvesboltban összegyűlt közönségnek beszélt Barátaim, akik besúgóim voltak illetve Halálom után eltüzelni könyveiről. Szó esett azokról az irodalmi kezdeményezésekről, amelyeknek részese volt, ilyen a Fölöspéldány, a Lélegzet-csoport, az Örley-kör az Újhold-Évkönyvek, vagy a ’84-es kijárat című folyóirat, és beszélt Ottlik Gézához fűződő viszonyáról, akit „szellemi édesapjának” tekint. Ottlikkal úgy ismerkedtek meg, hogy kéziratot kért tőle, azt nem kapott, de jó emberi viszony alakult ki közöttük.

Kegyetlenül őszinték és részletesek Györe Balázs könyvei, aki azokban minden szereplőt nevén nevez. „A besúgós könyv az íróvá válásom könyve” – fogalmazott a szerző, aki elmondta: azzal hívták fel magukra 1975-ben a belügyiek figyelmét, hogy verseket, prózát, esszéket írtak, s folyóiratot akartak alapítani. A szóban forgó barát egyébként Andor Csaba Madách-kutató, aki akkor mondta el Györe Balásznak, hogy jelentett róla, mikor felmerült annak a lehetősége, hogy az ügynöklistákat a sajtóban nyilvánosságra hozzák Magyarországon. Kikérte saját dossziéját is, talált benne többek között úgynevezett „hatos kartont” – ez az a papír, amelyen szerepel az ügynök valódi neve is, felesége egyetemi dolgozatának másolatát, követési jegyzőkönyveit, az ő követéséről szóló jelentések ellenben nem kerültek elő. Az élet minden területén figyelték őket csak azért, mert irodalmat akarta csinálni, hangzott el. Akkor fel sem tűnt neki, hogy figyelhetik, például az sem, hogy miért is kaptak telefont olyan időkben, amikor az nagyon nehézkes volt, de „utólag minden érthető” – mondta a szerző.

„Az apa szerelmét deportálták, az anya szerelmét elvitték katonának és eltűnt, ez a két ember összeházasodik, az apa naplót ír, melyet halála után megtalál az anya, és megtudja, hogy az apa sosem szerette (...) de nem is itt a dráma, a dráma a fiú élete, akinek ezt fel kell dolgoznia. Ez a fiú Balázs” – ismertette Kőrössi P. József a Halálom után eltüzelni című könyv alaphelyzetét.

.„Ez én vagyok, ezt vállalom” – válaszolta Györe Balázs arra a kérdésre, hogy azonos-e regény egyes szám első személyben fogalmazó elbeszélőjével. Kegyetlen őszinteséggel ír a könyvben dühről, gyászról, családról. „Bármit leírok, ha úgy érzem, le kell írnom” –  fogalmazott a szerző., aki azt is megvallotta: a megjelent könyvet még nem olvasta el, csak a  róla szóló recenziókat, kritikákat.