A juhágazat számára összességében eredményesnek bizonyult az idei esztendő Hargita megyében – értékelte az évet Bajkó Zoltán, gyergyóditrói állattenyésztő mérnök, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének (SZGE) falugazdásza. Elmondása szerint a szaporulat jól sikerült, a bárányelhullás alacsony szinten maradt, és a legtöbb gazda időben, megfelelően felkészült az ellési időszakra. Ugyanakkor a pásztorhiány és a növekvő takarmányköltségek továbbra is komoly kihívást jelentenek az ágazat számára.

A juhos gazdáknak a tavaszi, különösen a húsvéti időszak kiemelkedően sikeres volt, hiszen Székelyföldön a bárányvásárlás és -vágás ma is szorosan hozzátartozik az ünnepi hagyományokhoz. Az élő bárány ára emelkedett, a kereslet stabil maradt, így a tenyésztők jó bevételre tehettek szert – mondta el érdeklődésünkre a falugazdász. Tavasszal a húsvéti időszakban a bárány élősúlyban történő felvásárlási ára 17–18 lej körül mozgott kilogrammonként, jelenleg pedig 16–17 lej az átlagár. A 12–20 kilogrammos vágott bárányt kilónként 45 lejes áron lehetett értékesíteni, míg a juhhús általában 25–30 lej között mozgott. A tavaszi csúcs után az árakban érezhető volt egy enyhe csökkenés, amit részben a piaci és exportkorlátozások okoztak, de az év második felében az értékesítés kiegyensúlyozott maradt, bár a takarmányköltségek növekedése és a gyapjú alacsony ára továbbra is kihívást jelentett, azonban a jól szervezett, felkészült gazdaságok számára az idei esztendő egyértelműen pozitív volt, különösen a bárány- és tejtermelés terén – összegzett a szakember.

Megtudtuk, a helyi vásárlók körében egyre keresettebbek a juhtejből készült termékek, bár évről évre egyre nagyobb mértékben csökken azoknak a nyájaknak a létszáma, ahol fejik az állatokat. A juhsajt kilója 45–50 lej, az ordáé pedig 35–40 lej, a kecsketej literje pedig 8–10 lej között van. A fogyasztók a háztáji, hagyományos termékeket keresik, ami biztató jövőt vetít előre a kézműves tejtermékek előállítóinak.

A juhos gazdák számára két fő értékesítési irány létezik: a belföldi, helyi piac és az export. A kisebb állománnyal rendelkező gazdaságok jellemzően háztól, közvetlenül értékesítik az állatokat, ami megbízható minőséget, gyors kifizetést, jobb árat és közvetlen kapcsolatot jelent a vevővel, ami különösen fontos az ünnepek előtt. A nagyobb gazdaságok számára pedig kiváló lehetőség az export, így több száz állatot tudnak egyszerre értékesíteni. Közismert, hogy a romániai juh és bárány jelentős része főleg az arab országokban talál piacra. A legnagyobb felvásárlók közé Jordánia tartozik, ahová az élő juh- és kecskeexport mintegy 35 százaléka irányul, de Szaúd-Arábia, Görögország és Olaszország is fontos partnerek.

Az ágazat egyik legsúlyosabb problémája ugyanakkor továbbra is a munkaerőhiány, amely az elmúlt időszakban tovább súlyosbodott. Sok gazda emiatt kénytelen volt csökkenteni az állatállományát, mert egyre nehezebb megbízható pásztort találni. „A megoldás az, hogy annyi állatot tartsunk, amennyit családi keretek között el lehet látni, és amennyire csak lehet, gépesíteni kell a munkát. A fejőgépek, fejőrámpák, takarmánykeverők használata jelentősen könnyítheti a mindennapi teendőket és hatékonyabbá teszi a gazdálkodást” – hangsúlyozta Bajkó Zoltán.

A legtöbb gazda az idén elegendő takarmányt tudott biztosítani állatainak, aki időben kaszált, annak megfelelő mennyiségű szénát sikerült begyűjtenie. Ugyanakkor a takarmányköltségek 10–20 százalékkal nőttek az előző évhez képest. Érdekesség, hogy idén a bárányok egy hónappal korábban, már október közepén kezdtek megszületni, ami azt jelenti, hogy jövő húsvétra nagyobb súlyú állatok fognak piacra kerülni.

A nehézségek és kihívások ellenére Bajkó Zoltán bizakodó a jövőt illetően, mert mint mondta, bárányhúsra és juhtejből készült termékekre mindig lesz kereslet. „Optimistának kell maradni, hisz a bárányhúst minden évben igénylik, van és lesz rá kereslet, ugyanakkor a juh- valamint a kecsketejből készült termékek iránt is folyamatos az érdeklődés. A gazdák eddig is bebizonyították, hogy képesek alkalmazkodni a kor kihívásaihoz, mindig feltalálják magukat, ezért az ágazat jövője nem kerülhet veszélybe.”