Az idei méhészeti szezon összességében közepesnek mondható. Tavasszal a szokatlanul hideg, esős időjárás teljesen tönkretette az akácvirágzást, viszont a napraforgó jól sikerült, ami némiképp kompenzálta a veszteségeket. A kevesebb méztermés következtében az árak felfelé mozdultak, így a kereslet is élénkülni kezdett – foglalta össze érdeklődésünkre az évet Lajos Ferenc csíkpálfalvi bioméhész, aki mintegy 240 méhcsaláddal dolgozik, fele részben álló-, fele részben vándorméhészetben.

A méztermelést idén rendkívül megnehezítették a szélsőséges időjárási viszonyok, különösen a késő tavaszi fagyok, amelyek szinte teljesen tönkretették az akácvirágzást. „Ennek ellenére az év összességében közepesnek mondható. Az akác sajnos egyáltalán nem sikerült, két helyen is próbálkoztunk Dél-Romániában, de sajnos eredménytelenül. Az olténiai és munténiai vándorlások során a hordás szinte teljesen elmaradt” – magyarázta Lajos Ferenc.

Megjegyezte: a szezon végére azonban a napraforgó- és a havasi mézek hozama némileg javították az összképet, így a méhészek bizakodóbban tekintenek a jövő felé. A méhész szerint „a felmelegedés hatására több a havasi és a fenyőméz, hisz a magasabban fekvő helyeken is melegebb van, és bujábban virágzik a növényzet.”

Megtudtuk, az akácot megelőzően, ami teljesen elmaradt, a repce hozama átlagban családonként 15 kilogramm körül alakult. A hársméz 8–10 kilót hozott, a napraforgó viszont „kihozta a bajból” a méhészeket, mert a hozam és a minőség is elfogadható lett: 15 kilogramm fölötti átlagot hoztak a méhcsaládok. Az állóméhészetekben a mézharmat, fenyő- és havasi mézek szintén jól sikerültek – 10 kilogramm kaptáranként –, sőt a virágporgyűjtés is kedvezően alakult: családonként 10–12 kilogramm virágport sikerült összegyűjteniük. Érdekességként a szakember megjegyezte, hogy az álló méhészetekben a virágport július végéig lehet gyűjteni, de a zömét tavasszal a gyermekláncfű, a gyümölcsvirágzás és a fűzfa adja, ezek a legfinomabbak.

Összegezve: „az álló és a vándorméhészetek eredménye nagyjából egyforma lett az idén. Általában a vándorlás több hozamot szokott hozni, de most az akác hiánya miatt nem sok különbség volt” – magyarázta Lajos Ferenc.

Az elmúlt évhez képest a szezon alatt kevesebb volt az elhullás, és a telelés is jól sikerült. A méhcsaládok állapota a beteleléskor – ami szeptember környékén fejeződött be, és célja a méhcsaládok elegendő téli élelemmel való ellátása – biztató volt, de a végső eredmény csak tavasszal lesz látható. Ugyanakkor a méhészeket továbbra is aggasztja az a jelenség, amikor a méhek „nyomtalanul eltűnnek” a kaptárból.

„Nem tudjuk pontosan, mi okozza, csak sejtések vannak. A méhész csak azt látja, hogy a méhek egyszerűen eltűnnek a kaptárból, tetemek sincsenek, csak üres fészek. Feltételezik, hogy a permetezésként használt vegyszerek zavarják meg a tájékozódásukat, és nem találnak vissza, de a varroa atka, más néven ázsiai méhakta, valamint a klímaváltozás is okozhatja. A jelenséget Európa-szerte sokan tapasztalják” – magyarázta a méhész. Megjegyezte: az atkafertőzés az idén nem okozott komoly gondot, a kezelések rendben lezajlottak. A cél most az, hogy a méhek egészségesen, erősen vészeljék át a telet, és tavasszal újra teljes értékű családokkal indulhasson a szezon.

A mézpiac az év első két harmadában döcögött: tavasszal és nyáron gyenge kereslet és alacsony árak jellemezték. „Egész nyáron alacsonyak voltak az árak, sokáig senkinek sem kellett a méz, még nagybaniban sem. Most őszre viszont megmozdult a piac” – jegyezte meg.

A nagybani árak például az akácméz esetében tavasszal 18–20 lej körül voltak kilogrammonként, most 23–25 lejre emelkedtek. A bio akácméz ára pedig jelenleg 28 lej körül mozog, míg tavasszal alig különbözött a hagyományostól. A kiskereskedelmi kiszerelésben az akácméz kilója a tavaszi 40 lej helyett már 45 lej körül található. A vegyes virágméz nagybani ára szintén nőtt: a korábbi 8–9 lej/kg helyett most 12 lej körül mozog, a bió változat pedig itt is valamivel többet ér, 13 lejt kínálnak érte.

Tehát jelenleg az árakban érezhető a különbség a bio és a nem bio mézek között. „Most érezhető, hogy a bio termékek terén a piac végre elismeri a többletmunkát és a tisztább termelést” – jegyzi meg Lajos Ferenc.

A mézfogyasztás enyhén nőtt, a helyi vásárlók pedig egyre tudatosabban keresik a közvetlenül a termelőtől származó mézeket. A csíkpálfalvi bioméhész mindezt annak is tulajdonítja, hogy sikeresen működik a rövid ellátási lánc (REL) elnevezésű program, ami a termelő és a vásárló közötti lehető legrövidebb útvonalon igyekszik eljuttatni a terméket a fogyasztóhoz. A REL lényegében fenntarthatóbb és tudatosabb értékesítési megoldás, ami biztosítja a fogyasztók számára, hogy közvetlenül helyi termelőktől vásároljanak minőségi termékeket, támogatva ezzel a helyi termelői közösségek munkáját.

A jövőt illetően Lajos Ferenc legfőbb kívánsága, hogy „a méhek jól teleljenek ki és egészségesek maradjanak, hogy erős családokkal tudjunk indulni tavasszal”. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a méhészet komoly szakmai kihívás is, ezért elengedhetetlen a folyamatos tanulás. Ezért télvíz idején, amikor a méhészetekben kevesebb a tennivaló, a tapasztalatcserére fektetik a hangsúlyt. Szakmai körökben jelenleg a már említett elnéptelenedési szindróma (CCD) okoz gondot, ezért erre a problémára igyekeznek választ, megoldást találni, miként lehetne ezt megelőzni.

Végezetül a jövővel kapcsolatban megjegyezte: az év végi sok csapadékot a méhészek jó jelnek tekintik, hisz „a régiek azt mondták, ha sok hó vagy eső van késő ősszel, télen, akkor tavasszal sok lesz az akác. Most sokat esett, úgyhogy bízunk benne, hogy jövőre jobb évünk lesz.”