A hétvégén színes forgatag töltötte be a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás parkot: a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés szervezésében Mézédes Napot tartottak. Amint a név is sejteti: a rendezvényen minden a mézről és a méhekről szólt.

Két év kihagyás után ismét a megszokott helyszínen, a Molnár Józsiás parkban várták szombaton a látogatókat a Mézédes Nap szervezői. A több száz érdeklődőt megmozgató eseményt a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés a székelyföldi mézlovagrenddel és a Háromszéki Méhészegyesülettel közösen hívta életre, középpontba állítva a mézet és annak szervezetre gyakorolt jótékony hatásait.

Az első Mézédes napot 2021-ben tartották meg, nagy sikerrel. Az ötletgazda, Szigyártó-Szőcs Emese, a Tegyünk Kézdiszékért mozgalom aktív tagja, ekkor indította útjára a hagyományt. Egy évvel később a programot Fortyogófürdőre vitték, a hőlégballon-fesztivál kísérőrendezvényeként, ám – ahogyan Tóth László szervező fogalmazott – ez kevésbé volt szerencsés választás.

Hozzátette: „A céhes városban régóta hagyomány a mézeskalács-készítés, ezért is lett a mézeskalács szív az esemény fő szimbóluma”. Kézdivásárhely híres mézespogácsa-készítő mesterei közül kiemelkedett Hahn Jakab, aki a múlt század elején telepedett le a városban, a Kósa család, manapság pedig Farkas Gábor, Kocsis Katalin és Szántó József – a családjaikkal együtt – foglalkoznak ezzel a mesterséggel.

A program ünnepélyes felvonulással indult, amelyen felső-háromszéki népzenészek, a mézlovagrend tagjai, valamint óvodások és kisiskolások vettek részt. A körmenet a parkból indult, a Gábor Áron teret érintette, majd visszatért kiindulópontjára. A megnyitón a Benedek Elek Református Óvoda apróságai léptek fel (felkészítő pedagógusaik: Kovács Gyöngyike és Léva Emőke), majd több előadás következett: Dimény Attila, az Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője a mézeskalács-készítés múltjáról beszélt, dr. Tarcali Mária főorvos a méz gyógyászati jelentőségét ismertette, Lukács Attila nagymester a mézlovagrendet mutatta be, míg Deák Mihály, a Háromszéki Méhészegyesület elnöke a méhészet titkaiba avatta be a hallgatóságot. A mézespogácsa-díszítés fortélyait Szántó Józseftől lehetett ellesni, a gyerekeket a Zöld Nap Egyesület önkéntesei és a városi könyvtár munkatársai szórakoztatták.

A Zöld Nap sátra kézműves-foglalkozásokkal, ügyességi játékokkal, kvízekkel és színezőkkel várta a résztvevőket. A helyi középiskolák, az Apor Péter Szaklíceum és a Gábor Áron Szakképző Líceum diákjai is bemutatkoztak, szakács- és pincérszakos tanulóik tevékenyen bekapcsolódtak a rendezvénybe.

A színpadi műsorban Páll Hanna és Bartók Bíborka népdalokat énekeltek, a Kisvirág tánccsoport és a kézdialbisi gyermekek néptáncot adtak elő, míg a csernátoni Pakó András Férfi Dalkör férfihangjaival varázsolta el a közönséget.

A nap folyamán mindenki megízlelhette a különféle virágok nektárjából származó mézeket, amelyeket meg is vásárolhattak a standoknál. A kínálatban szerepeltek mézes italok, krémmézek, méhpempő, propolisz, lépes méz, viasz és más méhészeti termékek is. A park egyik legnépszerűbb fotóhelyszíne a hatalmas mézeskalács szív volt, amely előtt kicsik és nagyok egyaránt szívesen pózoltak.

Vegyes évet zárnak a méhészek

Deák Mihály, a Háromszéki Méhészegyesület elnöke a Maszol érdeklődésére elmondta: a méhészek mögött eléggé vegyes év van, az időjárás szeszélyei, különösen a tavaszi fagyok és a hosszan tartó esőzések, jelentősen befolyásolták a méhészek munkáját és a mézhozamot.

A szakember kiemelte: az akácvirágzást gyakorlatilag teljesen elvitte a fagy, így 2025-ben országos szinten sem sikerült akácmézet gyűjteni. Hasonlóan károsodott a gyümölcsfák virágzása, így a barack és más gyümölcsök termése sem hozta a várt nektármennyiséget. A repcevirágzásra az esős, hűvös idő tett keresztbe: bár a növény bőségesen virágzott, a méhek nem tudtak megfelelően kijárni.

Pozitívumként említette, hogy a nyári kaszálókon bőséges virágkínálat volt, így vegyes virágmézből megfelelő mennyiség termett. A napraforgó szintén tartalék lehetőséget kínált: bár a térségben korábban ritkábban fordult elő, mára egyre nagyobb területeken termesztik. Ez hosszabb távon új távlatokat nyithat a méhészek számára, hasonlóan ahhoz, ahogy néhány évtizede a repce is fokozatosan teret nyert.

Deák Mihály szerint a méhészet gazdaságos működtetésének egyik kulcsa a vándoroltatás: azok a méhészek, akik több térségbe is el tudják vinni családjaikat, változatosabb és bővebb mézhozamra számíthatnak. Ez az év ugyanakkor ismét bebizonyította, mennyire kiszolgáltatott a méhészet az időjárási körülményeknek, és milyen fontos az alkalmazkodás a természeti változásokhoz.