Nyáry Krisztián irodalomtörténészt és Cserna-Szabó Andrást írót látta vendégül a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt péntek délután. A két vendéget a bolt 15. születésnapja alkalmából hívták meg a kincses városba. A beszélgetést követően mindkét meghívott a könyveit dedikálta.

Kinizsi Zoltán, a beszélgetés moderátora földrajzi kérdéssel indított: mi történt Szentesen – hiszen mindkét meghívottja kötődik a városhoz. Cserna-Szabó András azt válaszolta, egyrészt a drámatagozat, másrészt a vízilabda különbözteti meg Szentest a többi várostól, Nyáry Krisztián meg azt, hogy ő ugyan nem ott született, de oda akart kerülni egy iskola miatt. A vízipólónak is sokat köszönhet, mondta, mert a sportos srácok mellett nem volt esélye a lányoknál, de hogy kompenzálja a hátrányát, kénytelen volt verbálisan felvenni a versenyt velük, így aztán gyakorolhatta a nyelvi készségeit.

Nyáry Krisztián a könyvei kapcsán elmondta, a barátai szórakoztatására kezdett el írni, ezek a történetek egyébként is érdekelték hobbiként. Írásai először a Facebookon jelent meg, és annak ellenére, hogy ott állítólag három mondatnák nem olvastak el többet az emberek, a bejegyzései meglehetősen elterjedtek. Véleménye szerint az időzítés is jó volt, akkoriban sokan fordultak a múlt felé az adott politikai-szociológiai állapotok, hangulat miatt.

Elmondta, a történelem egyrészt a nagy folyamatokat, másrészt az egyéni emberi sorsokat illető, ő pedig az utóbbival foglalkozott. Arról is beszélt, utóbbi könyve kapcsán sokan felkeresték őt. A Facebooknak köszönhetően az is előfordul, hogy egy bejegyzésre egy órán belül reagál valaki, akinek köze van a történet szereplőjéhez, hiszen az írásait sokan olvassák, hamar eljutnak az emberekhez.

Nyáry elmondta, új könyvéhez, az Igazi hősökhöz 33 személyiséget választott ki, akiknek a történetével azt akarta megmutatni, hogy számára kik is a hősök. Könyvéből jelen pillanatban a kedvence, mondta, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, aki a háború alatt és után több ezer gyereket mentett meg. Az írást folytatja, ősszel elkészül a második rész, tette hozzá.

A korábban kialakult vita kapcsán, amely Kölcsey Ferenc homoszexualitására vonatkozott, Nyáry Krisztián elmondta, tudta, hogy ha megírja, akkor meg fogja bánni, de ha nem, akkor még inkább. Különböző teóriák alakultak ki arra vonatkozóan, hogy kibe lehetett szerelmes, a levelei azonban meglehetősen beszédesek voltak. Azt Nyáry nem állította, hogy homoszexuális volt Kölcsey, csak azt, hogy szerelmet táplált egy ízben egy férfi iránt. A vita abban áll, mondta, hogy volt-e a szerelmének erotikus tartalma, az azonban biztos, hogy Kölcsey korában mást jelentett a szerelem, mint amit ma.

Esszéírással, gasztroblog-írásával, regényekkel-novellákkal egyaránt foglalkozik Cserna-Szabó András, aki egyébként Kolozsvárhoz is kötődik, a nagyapját Lucian Blaga tanította még. Nagyapja 1914-ben született Kolozsváron, itt is nőtt fel, majd az egyetem elvégzése után újságíró lett az Ellenzéknél. 1944-ben hagyta el Erdélyt Cserna-Szabó akkor egyéves apjával. Kolozsvár az író számára misztikum volt, de nem sokat deríthetett ki a városról, mert nagyapja nem akart beszélni ezekről az évekről. Idővel járogatott Kolozsvárra, és egy ízben így is döntött, hogy itt fejezi be egy könyvét, mondta.

Nyáry Krisztián márciustól a Magvető Kiadó igazgatója. Kinizsi Zoltán kérdésére, hogy miként látja a jövőt, Nyáry elmondta, magyar irodalom az elmúlt ötszáz évben mindig volt, és van rá esély, hogy ezután is lesz. A könyvkiadás persze nincs jó bőrben, de nem azért, mert az emberek nem fogyasztanak irodalmi szövegeket – bár ilyen tendencia is van – hanem mert másképp olvasnak. Nem tudjuk, hogyan alakítja át a digitális formátum az olvasást, jelentette ki.

Beszélt arról is, hetven kortárs szerző van, akinek szerződése van a Magvetővel, akik közül tizenhatnak komoly kolozsvári kötődése van. A jövőben is figyelni fognak arra, mondta, hogy mi történik ebben a városban.

Ha rajta múlna az irodalomoktatás, fejtette ki Nyáry Krisztián egy a közönségből érkező kérdésre, egyrészt szakítana a kronologikus tanítással, hiszen nehéz korszakokon kell átesni, míg eljutunk a kortársig, másrészt szerinte el kell fogadni adottságnak, hogy az új generációknak a digitális eszközök elsődlegesek, így ezeket kell használni. Fontos ugyanakkor, mondta, hogy a magyar költészet legjobbjaival zene és ének formájában találkoznak, és az is, hogy a versírás oktatását visszahozzák, a négyszáz éves magyar hagyományhoz híven.