„Nyáry Krisztián tényként kezeli, hogy a Himnusz szerzője egy férfi iránt érzett lángoló szerelmet, noha a korabeli szokás- és nyelvhasználat alapján ez egyáltalán nem bizonyítható (...). A férfiak közötti csók többször felmerül különböző reformkori levelezésekben, ami azonban nem azt jelenti, hogy a szereplők melegek voltak" - írja a hvg.hu-n megjelent cikkében Szendi Nóra.

Az irodalomtörténész arra reagált, hogy korábban az Így szerettek ők szerzője a hvg.hu-nak adott interjújában a következőket mondta Kölcsey Ferencről:  "Legalábbis szerelmet érzett egy férfi iránt. Minden Kölcsey-monográfiát elolvastam, és látszik, hogy mindenki kerülgeti ezt a témát. A szerelmi életéről például olyan kétértelmű félmondatokat lehet olvasni, hogy a „Szemere Pálhoz való viszonya még a szentimentálisnál is több volt".

Szendi szerint Nyáry csak feltételez, és amíg nincsenek bizonyítékok, addig feltételezések is maradnak. Azt is megjegyzi: benne is felmerült, hogy Kölcsey "talán valóban a férfiakhoz vonzódott". Ám emlékeztetett arra, hogy Berzsenyi Dániel is kapott csókot, de nem  volt nem meleg.  Az irodalomtörténész szerint az egy beavatás lehetett. "A csók tehát nagy lelkek összetalálkozását jelentette, mély barátságokat pecsételt meg" – írta.

Szendi arra is emlékeztetett, hogy Kölcsey korszakában szentimentális klisékből, fordulatokból építkeznek a levelek. "Szemere Pál – olykor Kállay Ferenc is, Kölcsey másik állítólagos viszonzatlan szerelme – éppúgy a barátság forró csókjait küldözgeti Kölcseynek, mint Kölcsey neki, és „Édesemnek", sőt, „Édes enyémnek", „Szeretettnek" szólítja őt" – idézi fel az irodalomtörténész.