Miért szerették a magyar írók a színésznőket?

Vasárnap este és hétfőn délelőtt tartott előadást Kolozsváron Nyáry Krisztián irodalomtörténész új könyvéből, az Így szerettek ők második részéből szemelgetve. Két színművész, Kántor Melinda és Váta Lóránd csatlakozott hozzá, mintegy színesítve az írók és színésznők közti szerelmi történetek hangulatát.

A Bulgakov téli kertjében szervezett esemény természetesen teltházas volt, így egy-egy mulatságos pillanatban hangos nevetés csendült fel a helyiség különböző pontjain. A jelenlévők Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc és Déry Tibor szerelmi kalandjaiba nyerhettek betekintést, azon írók kapcsolataiba, akik valamilyen okból kifolyólag színésznőkbe szerettek bele. Az irodalomtörténész elmondta, maga sem tudja, a magyar irodalom képviselői miért vonzódtak annyira a színházakban csodált asszonyokhoz.

Az előadás végén Nyáry Krisztián kifejtette, felderítetlen szerelmi szál bőven akad még, de két természetes határa van annak, hogy kikkel foglalkozik: egyrészt nem halad tovább a huszadik század hetvenes éveinél, mert nem akar kortárs érzékenységet sérteni, az általa leírt történetek szereplői már nem élnek. A másik határ nagyjából a 19. század eleje, a felvilágosodás, mert ez az a korszak, amely után a társas kapcsolatok valamelyest hasonlítanak a mi társadalmunk kultúrájához.

„Nagyon nehéz egy barokk-kori szerelmi történetet megérteni, a motivációkat, az érzelmeket – fogalmazott. – Sokkal közelebb van hozzánk, mint megérthető ember, Csokonai Vitéz Mihály, mint Balassi Bálint akár hozzá mérve”.

Elmondta azt is, már feltárt történeteket ír meg, amelyek, ha kevésbé ismertek is a közönség számára, irodalomtudományi körökben nem számítanak titoknak. Az ő szerepe, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárja ezeket az ismereteket, ennek pedig megvan a maga további haszna is: időről-időre előfordul, hogy egy szerző családtagja, vagy örököse, hagyatékának gondozója jelentkezik, és akár nem ismert fényképet, információt juttat el hozzá.

Kimaradt?