A Digitéka - Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból. A cikkek korabeli írásmódján nem változtatunk. Az alábbi cikk a Magyar Polgárban jelent meg 119 évvel ezelőtt, 1901. február 26-án, és a buddhizmus korabeli európai terjedéséről szól.

TÁRCZA
Egy magyar buddhista.
​Irta: E. Osiky Aladár

Mióta a nagy német bölcsész, Schopenhauer, annyi szeretettel irt a buddha-vallásról, azóta Európa legműveltebb köreiben, az úgynevezett felső tízezrek között, divatba jött az indusok ősrégi hite. Ma már jóformán minden művelt embernek vannak némi fogalmai a buddha vallásról, sőt Párisban már buddhista felekezet is alakult s Európaszerte – habár csekély mértékben – buddhista propagandát észlelhetünk. Néhány év óta Magyarországon is vannak Buddha vallásának hívei. Alig nehányan akadtak ugyan, kik Gótamo Buddha vallásához szegődtek s e kevesek között is talán csak egy volt, ki egész nyíltan az indusok hitéhez tartozónak vallotta magát. Ez az egy férfi Hollósy József volt.

Ez a mindenesetre originális férfiú 1898-ban hunyt el Máramaros-Szigeten.

Meghalt, elfeledték. Munkái azonban emlékezetét megtartják közöttünk, kik életét és munkásságát ismerjük.

A XIX. századot, mint tudjuk, épen az exact tudományok óriási haladása teszi nevezetessé, napról napra kiélesiti amaz ellentétet, mely a régi keresztény hagyományos felfogás és a természettudományok bámulatos eredményei között a »Mégis mozog a föld« idejétől mindig fennállott.

A felvilágosodás elementáris erővel tör magának utat napjainkban s a művelt emberiség hovatovább kezd kinőni abból a szűk ruházatból, melyet a merev vallási dogmák reá szabtak. Az igazság után kutató, öntudatra ébredő elme nem éri be többé a hit felfoghatatlan dogmáival, hanem mindennek okát és az okok végokát kutatja és folytonos törekvésben van e vallási tanokat a tapasztalati tények alapján megmagyarázni, s ekként a vallásos meggyőződést a tudományos igazságokkal összhangzásba hozni. S ma már, midőn a máglya és a börtön nem fenyegeti többé a szabad tudományos kutatás bajnokait, s az emberi szellem szabadon gyújthatja fel a világosság fáklyáit minden téren: az emberiséget fogva tartó vakhit is mindinkább engedni kénytelen a józan ész és fáradhatlan buvárlatok követelményeinek.

A teremtő emberi szellem sok rejtély kulcsát megtalálta és sok rejtély megfejtésére helyes uton halad. Darwin, Moleschott, Renan és a többi nagy szellemek által kijelölt uton az emberi elme kérlelhetetlenül vonja egymásután a maga itélőszéke elé a megmagyarázhatatlan kérdéseket, megdolgozva átalakítva azokat a tapasztalati igazságok műhelyében. A vallásos meggyőződésnek és a tudományos igazságoknak kiegyenlítési munkája tehát lankadatlanul folyik és nem lehetetlen, hogy e munka évszázadok múltán az emberi művelődés történetében páratlan szellemi forradalomra fog még vezetni, a mely hivatva lesz az emberiség egész lelki  életét átalakítani s e téren az annyira óhajtott nyugalmat meghozni.

Az eszmék eme forrongása idején tehát nem csoda, ha a művelt európai nemzeteknél a figyelem más vallások, különösen pedig a buddhizmus felé fordul, mely szelíd erkölcstanával és mély filozófiájával nagy megnyugvással tölti el az ember lelkét, a kik nem elégedetlenkednek a földi dolgokkal, nem félnek a haláltól, hanem rendíthetetlen buzgalommal igyekeznek a legfőbb jó, a »Nirvána« felé.

»Az erkölcsi nagyságban lehetetlen magasabbra emelkedni, mint a buddhaizmus«, mondá Paul Janet.

A buddhaizmusnak azonban már elterjedésében is magasztos szelídség dereng, s habár a téritgetést megvetendő dolognak tartja, mégis az emberiség csaknem egy harmadánál terjedt el, minden vér nélkül és maradt fenn évezredek óta.

A buddhista vallással és annak alapját képező filozófiával már régebben is foglalkoztak Európában, azonban csak a XIX. sz. óta kezdenek annak nagyobb figyelmet szentelni az európai bölcselők is.