Május 10. a madarak és fák napja, amely mintegy százéves hagyományra tekint vissza: a Föld napjának testvérünnepét először 1902-ben ünnepelték meg Chernel István ornitológus javaslatára. Tíz dokumentumfilmet ajánlunk az alkalomra.

A májust sokan az év legszebb hónapjaként tartják számon – a hangos madárdal és a friss falomb, a növekedő fű és a virágba boruló kaszálók, legelők és hegyoldalak kétségkívül alátámasztják ezt. Ugyanakkor a klímaváltozás az egyik legégetőbb kérdésként szalad a nyomunkban, a mezőgazdaságnak hatalmas reformokon kell keresztülmennie és egyre több információval rendelkezünk az élővilágról – ennek szellemében készült el ez az alábbi, pusztán szórakozáson túlmutató lista is.

1. A polip (La Pieuvre, 1928)

Igazi különlegességnek számít Jean Painlevé francia biológus, dokumentumfilm-rendező rövid némafilmje a múlt század elejéről. Painlevé korai ismeretterjesztő céllal készült filmjei még nem voltak műfaji szempontból kiforrottak – eleinte a biológusok közössége is vonakodva fogadta a munkáit, mivel nem tartották a filmezést komoly eszköznek. A víz alatti világot bemutató filmjei – így az első három, amely a nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált 1927-28 között – elsősorban a szürrealisták, főként Eisenstein és Buñuel elismerését vívták ki a kezdetektől fogva. A filmeket főként párizsi moziklubokban és avantgárd mozgóképszínházakban vetítették, átmeneti stílust képviselve az ismeretterjesztés és a művészfilm között, amelybe belefértek a szürrealista és pszichoanalitikus vonatkozások is. A polipról szóló rövidfilmjét sekély vízben, tengerparton és akváriumban filmezte, mivel eleinte nem tudott víz alatti kamerával dolgozni, viszont így is különös, intim viszonyt tud létesíteni a néző és a közelről felvett hunyorgó polip között – szemeit az emberéhez hasonlítja. Később, A csikóhal című 15 perces filmjének készítése során a filmtörténetben először használt víz alatti kamerát, 1934-ben.

2. Méz-királynő (Honeyland, Medena zemja, 2019)

Tamara Kotevska és Ljubomor Stefanov észak-macedóniai filmes duó drámai dokumentumfilmjét két Oscarra is jelölték a 2019-es listán: a legjobb dokumentumfilm és a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, miután a Sundance filmfesztiválon három díjat is elvitt 2019-ben. A szerzők eredetileg a Bregalnica folyó régiójáról szerettek volna forgatni, amikor megismerkedtek a környéken Bekirlija településen Hatidzével, egy 55 éves méhésszel, aki vadtartásban, organikus módon végezte munkáját. A macedóniai török asszony életének mozzanatai mellett nyomon követhetjük a „fele mézet nekem, fele mézet nekik” elvét követő, a méheket egyenrangú felekként kezelő méhészkedés részeit, illetve azt a konfliktust, amit a nomád lakókocsis életformát követő, sokgyerekes Hussein érkezése okoz a területen. A túlélési szabályok megszegésével a profit miatt méhészetbe kezdő család viselkedése megpecsételi a hely sorsát – a mikrotörténeten keresztül ember és természet különválaszthatatlanságát tapasztalhatja meg a néző pozitív és negatív szempontból egyaránt.

3. Kolibrik világa (Hummingbirds: Jeweled Messengers, 2012)

Nincs olyan, aki ne hallotta-látta volna már David Attenborough biológus ikonikus narrációját valamelyik televíziós természetfilmben – elsősorban a BBC által készült, kiváló technológiával és látványosan filmezett alkotásokról beszélünk, amikor rá gondolunk. Az idén (éppen május 8-án!) 96. évét töltötte a neves tudós, aki mintegy 50 évet felölelő természetfilm-sorozatos karrierje alatt képes volt a világgal megszerettetni az élővilágot. Egyszerre megnyugtató és kíváncsi hangján állat-és növényvilágért rajongó generációk nőttek fel. Szinte bármelyik filmjét be lehetne illeszteni ide, azonban ez a kolibrikről szóló különálló alkotás azért különleges, mert ezek a lélegzetelállítóan pici és gyors madarak csak az két amerikai kontinensen találhatók meg, így európai szemmel figyelve még inkább szokatlan drágaköveknek hatnak, amint azt az angol cím is jelzi. A kolibrik különleges, főként a trópusi növényekkel együtt kialakult evolúciójuk nyomán izgalmasak – némely hosszú, görbe üregű virágot csak egy ugyanolyan hosszú, görbe csőrű kolibri képes beporozni, amikor nektárt szív belőle. A legkisebb kolibri (a méhkolibri, kubai nevén zunzuncito) alig nagyobb egy dongónál – 2 grammot sem nyom és másodpercenként 80-at ver a szárnyával repülés közben.

4. Klímaváltozás Romániában (Climate Change in Romania, 2021)

A német közszolgálati Deutsche Welle változatos, főként aktuális társadalmi kérdéseket feszegető filmjei között a Romániában zajló klímaváltozásról is találhatunk anyagot. A Ceaușescu-korszak reminiszcenciája, a hetvenes-nyolcvanas évek agresszív dél-romániai mezőgazdasági folyamatai (mint a tavak lecsapolása és a Duna-menti erdők kivágása) képezik ma Olténia klímakatasztrófáját: rendszeres homokviharok keletkeznek a kiszáradt vidékeken, amelyek akár egészen Bukarestig is eljutnak. Octavian Berceanu jogász és természetvédelemmel foglalkozó szakember Dan Popescu erdőmérnökkel karöltve megpróbálják a helyieket bevonni egy erdősítési projektbe – nehéz dolguk van az emberek évtizedek alatt megszilárdult beidegződéseivel szemben, de nem adják fel.

5. Becsüld meg a Földet (Kiss the Ground, 2020)

A magyar, illetve román felirattal a Netflixen is elérhető Kiss the Groundról el lehet ugyan mondani, hogy sztárokkal villog és viszonylag korszerűtlen vizuális eszközökkel szemléltet, azonban üzenete és pragmatikus, megoldásokat kínáló hozzáállása kárpótolja mindezt. Joshua és Rebecca Tickell filmje „nem csupán egy dokumentumfilmet takar, hanem egy 2013-as alapítású, kaliforniai székhelyű nonprofit szervezetet is, amely már Tickellék 2019-es The Earthing Movie című filmjében is felbukkan. A szervezet és a film is egy olyan ökológiai szemléletű mezőgazdaságot promotál, amely a monokulturális termelés helyett a biodiverzitást, a mesterséges talajjavítás helyett pedig az élőállatok bevonását helyezi előtérbe” – olvashatjuk a Filmtetten. Bár a sztori amerikai, a klímaváltozás globális jelenség: a romániai klímaváltozás globális kontextusban elsősorban az európai élelmezés szempontjából válik égetően fontossá, különös tekintettel az orosz-ukrán háború okozta élelmiszerválságra. A Kiss the Ground olyan megoldásokat mutat be a talajerózió megfékezésére, a talaj minőségének feljavítására és a regeneratív mezőgazdaság bevezetésére, amelyet mindenki itthon kezdhet el annak érdekében, hogy a közeljövőben is – nyersen fogalmazva – legyen mit enni.

6. Vad Románia (România Sălbatică, 2021)

A tavalyi TIFF sztárja volt a Vad Románia, Dan Dinu és Cosmin Dumitrache tíz év alatt készült filmje, amely az ország kiemelkedő és különleges régióinak (pl. Dobrudzsa, Fogarasi-havasok, Duna-delta) élővilágát és tájait mutatják be, lélegzetelállító kamerabeállításokkal és drónfelvételekkel (pl. szirti sas-fészket is láthatunk közelről!). Az évtizednyi munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis a filmes-fotográfus páros három Gopo-díjat is elvitt az öt jelölésből a 2022-es gálán, nevezetesen a legjobb dokumentumfilm, a legjobb eredeti filmzene és legjobb hang kategóriákból. Május 10-én bejelentették, hogy a várva-várt streaming-szolgáltatások közül a film megtekinthető lesz az HBO Max alkalmazáson május 12-től, háromrészes sorozatként, amelynek a második és harmadik epizódját május 19-én, illetve 26-án fogják közvetíteni.

7. A gombák lenyűgöző világa (Fantastic Fungi, 2019)

A szintén netflixes Fantastic Fungi arra vállalkozik, hogy bebizonyítsa: ahol vannak gombák, van élet, van halál, és van megújulás, hiszen a földkerekséget áthuzalozó micéliumhálózatuk mindent beterít, még azt is, amire nem is gondolnánk. A mikológus (gombabiológus), kitines sejtfalú élőlények kutatója, Paul Stamets megszállottan és hatalmas lelkesedéssel beszél a gombák „királyságáról”: a micéliumhálózat jóval nagyobb és sokkal fontosabb, mint a föld feletti, általunk is ismert és alkalomszerűen begyűjtött termőtest. Ez a hálózat egyszerre hasonlít az emberi idegpályákhoz azáltal, hogy elektromos impulzusokkal kommunikál, valamint az internethez is, mivel a micéliumokon keresztül a fák közötti kommunikáció is létrejön – ez elsősorban a fák tápanyagcseréjére vonatkozik, illetve így érzékelik, hogy melyikük egymásnak rokona, csemetéje, hol vannak kártevők. A gombák kulcsfontosságú szerepet játszanak minden lebontásában, így az elhalt fák elkorhasztásában is, tehát az ökoszisztéma fenntartásának tetemes részét a vállukon viselik. Az emberek évezredeken át fogyasztották a gombákat különböző célokkal és ez ma sincsen másképp: Stamets nemcsak az ökoszisztémában elfoglalt helyüket kutatja, hanem gyógyhatásukat is, legyen az az immunrendszerre gyakorolt hatásuk, vagy a forradalmi legalizálási hullám kellős közepén a varázsgombák mint a depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz szindróma ellenszerei.

8. Intelligens fák (Intelligent Trees, 2016)

Miért nem kell kivágni vagy eltávolítani az öreg fákat és tuskókat? És miért állnak el egymástól több szomszédos fa esetében a vastag ágak? Semmiképp nem hagyható ki az említett micéliumrendszer után a fák hálózatos kommunikációjáról és rokoni szálairól szóló kutatásokat bemutató film, az Intelligens fák. Ha azt mondjuk, hogy a fák éreznek, vannak baráti viszonyaik, ismerik gyerekeiket és táplálják őket, illetve többek puszta oxigéngyáraknál vagy feldolgozásra váró faanyagnál, nem biztos, hogy kivívjuk a szkeptikus közönség tetszését, sőt, tudománytalannak hangzana. Ezeket a kijelentéseket erősíti meg, tudománytalanságukat cáfolva Peter Wohlleben német erdész és Suzanne Simard, a British Columbia-i Egyetem kutatója, akik évtizedek megfigyelései, kutatásai és laborvizsgálatai alapján beszélnek a fákról ebben a dokumentumfilmben, amelynek szlogenjévé vált a „wood wide web” kifejezés. Wohlleben A fák titkos élete című könyvében nagyobb terjedelemben is beszél a témáról – úgy gondolja, hogy ha a nyelv, amelyen beszélünk róluk, nem érzelemmentes, mint a tudomány nyelve, akkor közelebb kerülünk hozzájuk és képesek leszünk jobban megérteni az élővilágot, megszemélyesülésük által könnyebben tudunk párhuzamot vonni saját életünk és az övék között.

9. Ember és természet – védett területek a Csíki-havasokban és a Csíki-medencében (2020)

„A természeti és kulturális örökségnek köszönhetően mára a Csíki-medence és Csíki-havasok részévé vált az Európai Unió Natura 2000 hálózatának. A filmből megtudhatjuk, hogy mi teszi különlegessé ezt a vidéket, melyek voltak azok a lépések, amelyek a terület kijelöléséhez vezettek és hogyan vélekednek a helyi lakosok és szakemberek a Natura 2000 területekről. A tiszta vizek, az egészséges erdők, a vadvirágos kaszálók mindannyiunk közös vagyona, egy olyan tőke, amelynek egyre nagyobb az értéke változó világunkban. Ezeket csak a helyi közösségekkel, a területek fenntartóival együttműködésben lehet és érdemes megőrizni. A dokumentumfilm „A Csíki-havasok (ROSCI0323), és a Csíki-medence és Csíki-havasok (ROSPA0034) Natura 2000 területek egységes kezelési tervének elkészítése” című projekt keretén belül valósult meg” – olvashatjuk a filmleírásban. A dokumentumfilmet a Pogány-havas Kistérségi Társulás készítette, amely öt község és Hargita Megye Tanácsa révén jött létre, céljuk a térségi lakosság életminőségének javítása a környezeti értékek és a hagyományok tiszteletben tartásával. A Csíki-havasok és Csíki-medence élőhelymegőrzési területek (pl. madárvédelem szempontjából), amely kiegészül egy, a hegyi kaszálók védelmét és a hagyományos gazdálkodás fennmaradását segítő projekttel is.

10. Egy délután a legelőn Sáfián Lászlóval

Lassú, alapos és hosszú beszélgetés, élő felvétel és egy nagyon régi tudás: Sáfián Lászlóról, a hajdúsámsoni juhpásztorról több anyag is készült már, többek között kiváló riportot közölt vele a Válaszonline 2021-ben. Molnár Zsolt etnoökológus-botanikus, az MTA kutatója olyan hagyományos ökológiai tudásformákat kutat, mint például az ősi pásztortudás: milyen formában járultak és járulnak hozzá a pásztorok a természetvédelemhez, hogyan gyógyították a beteg állatokat, milyen legeltetési technikákat alkalmaztak és alkalmaznak az ökoszisztéma egyensúlyban tartása érdekében, és milyen tájspecifikus (pl. puszta) módszereket használnak? A kelet-európai birkaexport és a fejetlen túllegeltetés korában itt is az egyensúlyról van szó: mit érünk el, ha az állatokkal és a talajjal, növényzettel együttműködve gazdálkodunk, de közben megtartjuk, illetve népszerűsítjük azokat az elveket, amelyeket évszázadok során tapasztalatból és intuitívan tanultak meg a juhászok. Ezekre a kérdésekre ad választ a maga módján ez a film a Hortobágyon.