Kedden tartotta Moszkvában évértékelő beszédét Vlagyimir Putyin orosz elnök, amelyet nagy érdeklődéssel várt mindenki, különös tekintettel arra, hogy egy nappal előtte Joe Biden amerikai elnök váratlanul bukkant fel Kijevben. A várakozásokkal ellentétben az orosz elnök beszéde különösebb meglepetést nem tartogatott, sokkal inkább a tavaly február 24-én, azaz a csaknem egy éve indított Ukrajna elleni offenzíva kezdete óta már megszokott putyini diskurzusok regiszterében zajlott. A teljes beszédről itt írtunk részletesen.

A mintegy 1 óra és 45 perces beszéd egy bizonyos pontjánál viszont mindenki felkapta a fejét. Történt ugyanis, hogy szónoklata végéhez közeledve, Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy Oroszország felfüggeszti részvételét az új START egyezményben, gyorsan hozzátéve, hogy ez nem azt jelenti, hogy országa egyoldalúan kivonul ebből a mechanizmusból, de egyelőre beszünteti az együttműködést az amerikai féllel.

Mit is fed pontosan a START? Az angol Strategic Arms Reduction Treaty rövidítése, ami magyarul legtalálóbban stratégiai fegyvercsökkentő egyezményként fordítható, és amelyet jelenlegi formájában még 2010-ben írt alá a világ két vezető atomhatalma, az Egyesült Államok és Oroszország. Ez amúgy le is járt 2020-ban, de egy évvel később, a mindmáig egyetlen hivatalos Biden–Putyin találkozón a felek megegyeztek, hogy további öt évvel meghosszabbítják érvényességét. Az egyezmény egyébként a felek által birtokolható stratégiai (interkontinentális ballisztikus rakéták által hordozható) nukleáris robbanófejek számát 1550-ben határozza meg, ugyanakkor előírja, hogy az amerikaiak és az oroszok kölcsönösen ellenőrizhetik egymás stratégiai arzenálját, erre vonatkozóan pedig időszakos adatcserére is sor kerül a két fél között.

Mi következik tehát Putyin keddi bejelentése után? Küszöbön áll esetleg egy újabb, a hidegháború „fénykorát” idéző atomfegyverkezési verseny? Esetleg az emberiség egy lépéssel közelebb került a nukleáris apokalipszishez?

Kétségtelenül aggodalomra okot adó kilátások, de érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy milyen változások is következhetnek be érdemben e téren a keddi moszkvai elnöki beszéd elhangzása előtti helyzethez képest. Putyin nem fenyegetett a stratégiai arzenál kapacitásának növelésével, azt azonban kilátásba helyezte, hogy amennyiben Amerika újabb atomfegyverek tesztelésébe kezdene, akkor Oroszország is hasonlóképp fog cselekedni. Indoklása szerint azért döntött az egyezmény egyoldalú felfüggesztése mellett, mert az USA és a Nyugat egyértelmű célja, hogy Oroszország „stratégiai vereséget” szenvedjen Ukrajnában. Putyin elmondta, hogy ukrajnai drónok már megkíséreltek támadást végrehajtani olyan stratégiai jelentőségű oroszországi légi bázisok ellen, ahol atomfegyver hordozására alkalmas repülőgépek állomásoztak. Burkoltan utalt arra, hogy ezen támadások hátterében az amerikai hírszerzés állhat, ezért a továbbiakban az orosz fél nem engedi, hogy amerikai vizsgálóbizottságok látogassák az oroszországi stratégiai bázisokat és felfüggeszti a nukleáris arzenálra vonatkozó időszakos adatcserét is.

Anthony J. Blinken amerikai külügyminiszter szinte azonnal reagált Putyin kijelentéseire, „felelőtlennek” nevezve azokat, de kiemelte, hogy az Egyesült Államok továbbra is felelősségteljesen és a legnagyobb körültekintéssel fog eljárni ebben az ügyben, függetlenül az orosz fél barátságtalan lépésétől. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szintén elítélte Putyin döntését, mondván, eme bejelentés nyomán a világ egy veszélyesebb hely lett.

Egyes szakértők szerint viszont nem árt némileg árnyalni ezt a bejelentést, annál is inkább, hogy az orosz–ukrán konfliktus kezdetétől ennél keményebb fenyegetések is elhangzottak az atomfegyverek esetleges bevetésére vonatkozóan, de ezek – szerencsére – megmaradtak a kardcsörtetés szintjén. A Reuters újságírója, Guy Faulconbridge szerint Putyin valójában arra célzott, hogy bár egy konvencionális fegyverekkel vívott háborúban esetleg alulmaradhat a Nyugattal szemben, attól még mindig képes egymaga a világon évtizedek óta fennálló egyensúlyt megborítani, ami a nukleáris fegyvereket illeti, visszahozva ezzel a hidegháborús idők bizonytalanságát, amennyiben a nyugati országok továbbra is fegyvereket küldenek Ukrajnának. Ezt a véleményt látszik alátámasztani az orosz külügyminisztérium azon közleménye, amely néhány órával Putyin évértékelőjét követően jelent meg, és amelyben hosszan taglalják, hogy az előállt helyzet nem „visszafordíthatatlan”, de az amerikai félnek is meg kell tennie a szükséges lépéseket a helyzet stabilizálására.

Jon Wolfstahl, aki Barack Obama nemzetbiztonsági tanácsadójaként tevékenykedett 2014 és 2017 között, a The Guardian lapnak nyilatkozva szintén nyugalomra int, de azt kihangsúlyozza, hogy amennyiben Putyin valóban komolyan gondolja, hogy Oroszország szünetelteti a nukleáris arzenálra vonatkozó adatok közlését, akkor ez egy merőben új helyzetet eredményezhet, ugyanis az atomfegyverekre vonatkozó valamilyen fajta kölcsönös biztonsági és ellenőrzési egyezmény 1972 óta érvényben volt a két szuperhatalom között. Andrij Baklitszkij, aki az ENSZ mellett működő stratégiai és tömegpusztító fegyvereket felügyelő bizottság szakértője, úgy látja, hogy bár a felfüggesztés nem egyenértékű a kilépéssel, de az idő múlásával nagyon hasonló helyzet léphet fel. A New York Times elemzésében David A. Sanger rávilágít arra, hogy a lényegi állapoton a keddi bejelentés sem változtat érdemben. Mindezt azzal indokolja, hogy a valóságban a START egyezmény kapcsán még az ukrajnai fegyveres konfliktus kirobbanása előtt egyfajta patthelyzet alakult ki. A koronavírus ideje alatt az amerikai és az orosz küldöttségek nem utazhattak be egymás országaiba, a korlátozások feloldását követő évben, azaz 2021-ben az oroszok arra hivatkozva tagadták meg az amerikai küldöttség belépését, hogy az Egyesült Államok hasonlóan cselekedett velük szemben. Ezt követte volna egy egyiptomi találkozó, amelyet az utolsó pillanatban lefújtak, utána pedig kitört az ukrajnai háború. Sanger hangsúlyozza, hogy a fegyveres konfliktus kirobbanása óta Amerika és Oroszország között gyakorlatilag nem létezik diplomáciai kapcsolat, a két fél közötti bizalomindex pedig a nulla körül stagnál. Ilyen körülmények között nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az elkövetkező három évben – a START jelenlegi formájában 2026-ig van érvényben – sikerül tető alá hozni egy teljesen új egyezményt.

Másik fontos vetülete a dolognak, hogy a START csak a közepes és nagy hatótávolságú, már említett stratégiai nukleáris fegyverekre terjed ki, viszont nem vonatkozik a taktikai fegyverekre, amelyek sokkal inkább reális fenyegetést jelentenek egy, az ukrajnaihoz hasonló lokális konfliktus esetén. Ezek bevetését amúgy már Vlagyimir Putyin, Dimitrij Medvegyev, valamint több orosz parlamenti képviselő és megmondóember is kilátásba helyezte különböző kontextusban. A taktikai atomfegyverek kisebb töltetek ugyan, de nem hivatalos adatok szerint Oroszország mintegy 2000 ilyen eszközzel rendelkezik, míg Amerika készlete mindössze néhány száz darabot számlál. Végül, de nem utolsósorban azt is figyelembe kell venni, hogy egy ilyen egyezmény nem sokat ér Kína nélkül, amely az utóbbi időben látványos fegyverkezésbe és hadseregének fejlesztésébe kezdett. A Pentagon becslése szerint az elkövetkező bő évtizedben a távol-keleti ország atomarzenáljának mérete el fogja érni az Egyesült Államokét és Oroszországét, ezért igencsak indokolt lenne most már egy háromoldalú egyezmény létrehozásán gondolkodni. Más kérdés, hogy Kína egyelőre semmilyen hajlandóságot nem mutat a csatlakozásra, már ha egyáltalán sor került érdemi tárgyalásokra ez ügyben.

A nyugati politikusok és a szakértők többsége is általánosságban nyugalomra intenek, és az is elképzelhető, hogy Putyin egyrészt kedden inkább „hazabeszélt”, másrészt ez a megnyilvánulása egy újabb blöff, amellyel igyekszik (vissza)lépéskényszerbe hozni a nyugati – elsősorban az Egyesült Államok – vezetőit, remélve, hogy legalább néhány repedést okozhat a NATO-blokk falán. Bármi legyen is a motiváció, remélhetőleg csak egy újabb, a kapkodás miatt elrontott STARTról van szó, mert ellenkező esetben a következmények igencsak beláthatatlanok.