Megszólalt a héten a Kárpáti Igaz Szóban Varga Brigitta és beszámolt arról, hogy húsvét közeledtével ismét megmutatkozott a partiumi és a kárpátaljai magyar közösségek összetartozása. Ennek kézzel fogható megnyilvánulása volt az, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeteiben összegyűjtött 5,5 tonna tartós élelmiszer-felajánlás utolsó kétszáz adománycsomagját Bogdán Szabolcs János püspök és munkatársai adták át Kárpátalján Nagydobrony, Kisgejőc, Nagygejőc és Korláthelmec rászorulóinak.

A tudósításból az is kiderült, a partiumi kálvinistáknak a feltámadás ünnepe előtti jószolgálati útja egy olyan évek óta bővülő program része volt, amely mára már az egész püspökség átfogó szolgálatává nemesedett. Ez nemcsak konkrét segítségnyújtást jelent, hanem lelki közelséget is a nehéz helyzetben élők számára.

„Most már mondhatni, hogy teljesen benne van a gyűjtési kultúránkban, a segítségnyújtási kultúránkban az, hogy évente többször, de különösen az ünnepek környékén Kárpátalja felé nyílik ki nemcsak a szívünk, hanem a pénztárcánk is, és adományokat gyűjtünk az itteni rászorulók számára.

Fontosnak tartottuk azt, hogy jöjjünk el személyesen. Nem először vagyunk egyébként Kárpátalján Királyhágómellék képviseletében, de fontosnak tartjuk, hogy jöjjünk el, mondjuk el az itteni testvéreknek, hogy nem vagytok egyedül, hogy ott vagyunk mellettetek, imádkozunk érettetek folyamatosan és egyfajta lelki bátorítást, lelki biztatást szeretnénk átadni, erősíteni az itt élő testvéreket, mert úgy látjuk, szükség van erre is. És ezt nem lehet csak úgy megtenni, ha eljövünk személyesen és egymás szemébe nézünk, kezet fogunk, megöleljük egymást. Talán ez fontosabb még az anyagi segítségnyújtásnál is.”

Az ungvári magyar televíziós csatorna, a TV21 Kárpáti Szemle című műsorának nyilatkozott március utolsó napján Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a vele készített itt elérhető, tegnapelőtt sugárzott interjúból származik az idézetem.

Amint arra utalt is a református főpap, az egyházkerületében élő hívek megkülönböztetett, nagyon is konkrétumokban megnyilvánuló odafigyelése a Kárpátalján élő kálvinistákra nem előzménytelen, sőt nem is esetleges. Maga is már többször járt az Ung és a Latorca meg a Felső-Tisza mentén és vitte házhoz a munkatársaival együtt a legelesettebb nemzettársaink számára azoknak a partiumiaknak az adományait, akik számára a Példabeszédek könyvének intése, miszerint „A bőkezű adakozó bővelkedik, s aki másokat felüdít, maga is felüdül” – gyakorlati életformává lett, mert hiszik és vallják: a jóság visszaszáll az adakozóra.

Amikor például 2023 augusztusában, szintén személyesen nyújtotta át Beregszászban azt a 3,4 millió forint értékű adományt, amivel a református egyházkerület segítette a Kárpátaljai Református Egyház ingyenkonyháit, az átadón Bogdán püspök már kiemelte:

„Mi a Partiumban, Romániában sorstársainknak érezzük a kárpátaljai magyarságot. Ezért nem volt kérdés számunkra, hogy segíteni kell. Nemcsak a háború kirobbanása óta segítünk, már előtte is segítettünk egy-egy alkalommal. A háború mindezt intenzívebbé tette.”

„Mindezek tartós élelmiszereket tartalmaznak, amelyek gyülekezeteink egyéni felajánlásai, valamint perselypénzekből gyűlt össze. Mi a kommunizmus bukása után nagyon sok segítséget kaptunk külföldről, megtapasztaltuk azt, hogy milyen a szeretet kifejezési formája ilyen módon. Örömmel tölt el minket, hogy ekképpen is segíthetünk. Adományokat gyűjtöttünk nemcsak Kárpátaljának, hanem a török–szír földrengés károsultjainak is, örömmel segítünk, hiszen ezáltal mi is többé válunk” – mondta el akkor.

„A húsvéti időszakban különösen fontos üzenet, hogy a kárpátaljai közösségek nincsenek egyedül” – fogalmazott a héten a Kárpáti Igaz Szó cikkszerzője annak a riportjának a felvezetőjében, amelyben ismertette, azt követően, hogy az adventi időszakban összegyűjtött több száz kilogrammnyi tartós élelmiszer és egyéb adomány már az év első hónapjaiban megérkezett Kárpátaljára, a szállítmányok utolsó részét most, a partiumi egyházkerület képviseletében Bogdán Szabolcs János püspök, Dénes István Lukács lelkészi főjegyző és Ghitea-Szabó József Levente missziói előadótanácsos személyesen hozták el a kedvezményezettekhez.

Szintén ebből a prológusból tudjuk meg, hogy velük együtt érkeztek ide a mindenkori együttműködő partner, a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai, köztük Katona Viktória ügyvezető igazgató is, továbbá tájékoztat bennünket ennek az emlékezetes március végi látogatásnak a részleteiről is. Eszerint a delegáció elsőként Zán Fábián Sándor püspöknél tett látogatást, majd Nagydobronyban, Kisgejőcön, Korláthelmecen és Nagygejőcön adta át az adománycsomagokat. A küldöttség tagjai a négy településen felkerestek több családot is, hogy nekik személyesen nyújtsák át a küldeményeket.

Varga Brigitta mindenekelőtt a nagyváradi püspököt szólaltatja meg, akinek hitvalló szavai egyúttal felidézik a testvéri egymásra találás kezdeti mozzanatait:

„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Ez a bibliai ige vezetett bennünket, amikor gyűjtéseket indítottunk a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben kárpátaljai testvéreink számára.

Ez a fajta szeretetakció már a háború előtt elkezdődött: ha jól számoltuk útközben idejövet, 2017-ben gyűjtöttünk először Királyhágómelléken a Magyar Református Szeretetszolgálat megkeresésére.

 Akkor kezdetben két egyházmegyénk kapcsolódott be az akcióba: a Bihari és a Somlyói Egyházmegye. Én akkor a Somlyói esperese voltam, a bihari esperes pedig a mostani egyházkerületi főjegyzőnk.”

Ezt követően rögzíti a kolléganő a nagyváradi egyháznagy által elmondottak alapján, hogy az elmúlt évek során a kezdeményezés fokozatosan bővült, és egyre több gyülekezet kapcsolódott be a segítségnyújtásba. A tapasztalatok azt mutatták, nemcsak az anyagi támogatás, hanem a folyamatos odafigyelés és a lelki jelenlét is kiemelkedően fontos a kárpátaljai magyar közösségek számára.

„Így indult el tehát Királyhágómelléken a gyűjtés Kárpátalja javára, elsősorban szegénykonyhák, szociális intézmények és oktatási intézmények támogatására – fogalmazott most Bogdán Szabolcs János, majd hozzátette: Hisszük, hogy Isten Lelke munkálta ki bennünk ezt a nyitottságot, és ennek köszönhetően a kezdeményezés egyre inkább növekedett.” Persze azt se hallgatja el, hogy 2022 februárjában teljesen új helyzet teremtődött, hiszen „amikor kitört az ukrán–orosz háború, ez a szeretetszolgálati és segítségnyújtási akció még nagyobb lendületet kapott.”

Szintet lépni ez ügyben 2022 októberében sikerült, miután ekkor Bogdán Szabolcs János krasznai lelkészt, a Szilágysomlyói Református Egyházmegye esperesét választotta meg az egyházkerület püspökévé. A konkrétumokra kitérve ő így összegzett:

„Miután püspökké választottak, az egész egyházkerületet bevontuk ebbe a szolgálatba. Együttműködési megállapodást kötöttünk a szeretetszolgálattal, így a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is részévé vált a Magyar Református Egyház szeretetszolgálati közösségének.

A háborús helyzet tovább erősítette az összefogás szükségességét, és még inkább ráirányította a figyelmet a rendszeres segítségnyújtás fontosságára. Az egyházkerület számára ez mára nem alkalmi kezdeményezés, hanem tudatosan felépített, folyamatos szolgálattá vált.”

Azzal szembesülve, hogy az orosz agresszió nyomán a támogatás iránti igény egyre nagyobb lett, a már szóbahozott, két évvel ezelőtti, a szeretetszolgálattal kötött együttműködési megállapodás révén a diakóniai szolgálat valóban még hatékonyabbá vált. Erről nyilatkozva a Kárpáti Igaz Szónak Katona Viktória lelkipásztor, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezetője hangsúlyozta: „a Kárpát-medencei magyarságot támogató szolgálat a kölcsönösségen alapul. Ez a harmadik alkalom, hogy a kétszázezer királyhágómelléki református adományát közösen juttatjuk el Kárpátaljára. Mi láncszemként működünk: összegyűjtjük, előkészítjük és célba juttatjuk az adományokat.”

 Vele egyetértésben nyilatkozták a munka dandárját végző munkatársai is: „A helyiek egyre több nehézséggel szembesülnek, ezért a kézzel fogható adományok és a személyes találkozások fontos támogatást jelentenek. Ezek az adományok nemcsak az anyagi szükségleteket enyhítik, hanem megerősítik a kárpátaljai közösséget abban, hogy nincsenek egyedül a nehéz időkben.”

Ismertetésünk végéhez közeledve, hadd mondjam el, Királyhágómellék református püspöke, nemcsak azokat a magvas gondolatait fogalmazta meg a kárpátaljai egyetlen magyar napilap számára, amit az ungvári magyar tévé számára is fontosnak tartott elmondani, s amelyeket az olvasó már ismeri. Ezek mellett külön kitért arra, a látogatással lelki táplálékot is kívántak nyújtani, mert, mint hangsúlyozta: „Szeretnénk kifejezni, hogy mellettük állunk, folyamatosan imádkozunk értük, és lelki bátorítást, megerősítést kívánunk nyújtani.”

Zárásképpen következzen két olyan vallomás a cikkből, melyek mindegyike tovább árnyalja az eddig megismerteket. Az egyik, a már hivatkozott szeretetszolgálati „napszámoshoz”, Katona Viktóriához fűződik, aki e szavakkal vázolta missziós munkájuk lényegét:

„Tulajdonképpen „postás” szerepet töltünk be: ránk bízzák az adományok összegyűjtését és a csomagok elkészítését. Mi magunk is elmegyünk az adományokért, majd részt veszünk annak megszervezésében, hogy itt, Kárpátalján mely egyházközségeket és gyülekezeteket látogassa meg a püspök úr és az egyházkerület küldöttsége.

Számunkra külön öröm, hogy egyfajta láncszemként működhetünk ebben a rendszerben, és összeköthetjük egymással az egyházkerületeket, a református közösségeket, így közösen élhetjük meg, hogy valóban egy test tagjai vagyunk.”

A másik konfessziót Nagy István korláthelmeci és kisgejőci lelkipásztor, az Ungi Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője tette. Ő azt követően, hogy kifejtette, a kárpátaljai gyülekezetek mindennapjait a háborús helyzet jelentősen megváltoztatta, mert sok család szétszakadt, az idősek gyakran magukra maradtak, és ebben a helyzetben a helyi közösségek számára különösen nagy jelentőséggel bír minden olyan támogatás, amely nemcsak anyagi segítséget, hanem reményt és lelki megerősítést is nyújt – számszerűsített is:

„Kisgejőc egy mintegy 200–250 lelkes gyülekezet. A nyugdíjasaink száma körülbelül hetven fő, közülük a mai napon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület támogatásával 57-en részesülnek segítségben. Korláthelmecen a gyülekezet létszáma nagyjából 70 fő, ott 32 gyülekezeti tagunk kap ugyanilyen támogatást.”