Megszólalt a héten a lendvai Népújságban Horváth Ferenc, a ljubljanai parlament múlt vasárnap nagy fölénnyel újraválasztott magyar képviselője és Már megmutattam, hogy mindkét színezetű kormánnyal tudok együttműködni s közösségért címmel interjút adott a muravidéki magyarok egyetlen sajtóterméke lapigazgatójának.

A Tomka Tiborral folytatott beszélgetésben a politikus annak apropóján, hogy a március 22-i szlovéniai országgyűlési választások részeként a két őshonos nemzeti közösség, a magyar és az olasz is megválasztotta nemzetiségi parlamenti képviselőit, a magyarok pedig magas részvételi adatok mellett újra őt választották meg törvényhozónak, értékelte saját sikerét és a titkosszolgálati botrányok befolyásolta általános választások után kialakult országos helyzetet, majd kitért arra, mit tart fontosnak a következő mandátumában nemzetiségi szempontból?

2018 májusában, amikor Muravidék magyarságának emblematikus alakja, Göncz László író, történész, művelődéspolitikus abból az alkalomból, hogy tíz év törvényhozói múlttal a háta mögött már nem kívánt indulni egy újabb képviselői mandátumért az akkor közelgő szlovéniai előrehozott országgyűlési választáson, nemcsak megvonta egy évtizedes parlamenti munkájának mérlegét, hanem megfogalmazta politikai krédóját is.

Ebben hangsúlyosan kitért arra, hogy abban a 90 fős törvényhozásban, ahol a képviselőket részben közvetlenül, részben pedig listás szavazatok alapján választják, és amelynek összetétele meglehetősen heterogén, a két őshonos kisebbség, a magyarok és olaszok egy-egy, a törvény által garantált mandátuma csak első látásra nem nyom sokat a latban. A realitás viszont az, hogy súlyuk, tekintélyük sokkal nagyobb a megelőlegezhetőnél. Annak az okát, hogy ez miért van így Göncz László ekképp világította meg:

„Úgy gondolom, elsősorban a nemzetiségi képviselő magatartási formája a fontos ebből a szempontból. Nagyon fontos mérlegelni, egyensúlyozni úgy, hogy az alapküldetés szempontjából elfogadható legyen a képviselői tevékenység. Nem szabad túlságosan belemerülni a pártpolitikai dolgokba – bármelyik oldalról is nézve –, mert ez hosszú távon biztosan nem lehet eredményes, tompítja a nemzetiségi képviselő hatékonyságát. Ez különösképpen Szlovéniában igaz, mert különös státusza van a nemzetiségi képviselőnek, ugyanis egy plusz nemzetiségi jogról beszélhetünk.

Más országokban pártvonalakon kerülnek a kisebbségi képviselők a parlamentbe, ott természetesen más a helyzet is. A különleges helyzetre tekintettel úgy gondolom, hogy a nemzetiségi képviselőnek nem szabad magát túlságosan exponálni általános dolgokban, az aktivitás, a jelenlét azonban szükséges ezen a téren is. Fontos, hogy a nemzetiségi képviselő ne legyen kirívó, ne akarja meghatározni az ülések menetrendjét, mert ez előbb vagy utóbb negatív fogadtatást kap mind a képviselőtársak, mind a média részéről. Úgy gondolom, az elmúlt tíz évben olasz kollegámmal sikerült egy olyan légkört kialakítanunk, ahol a státuszunkhoz egyfajta tisztesség, megbecsülés járt. Valahol a parlament szürkeállományaként, lelkiismereteként tartottak bennünket számon, mert mindenki tudta, hogy a kérdésekhez racionálisan, európai keretekben gondolkozva állunk hozzá.”

Hitvallása kifejtése mellett üzent is utódjának, ezt pedig nem is titkoltan útravalónak szánta:

„Alapvető dolog, hogy pártpolitikai szempontból maradjon minél inkább független. Természetesen mindenki vonzódik a lelkében a pártpolitikai paletta egyik vagy másik oldalához, de ezt nemzetiségi képviselőként vissza kell fogni. A kormánnyal a nemzetiségi képviselőnek együtt kell működnie egy bizonyos szintig, de véleményem szerint például koalíciós megállapodást már nem szabad kötnie. Természetesen köthet külön szerződést a kormánnyal, de ez ne legyen része a koalíciós szerződésnek, mert ez olyan megkötést jelentene, ami alól már nehezen lehetne kibújni. Szerencsésnek látnám, ha az új képviselő is próbálkozna a nemzetiségi törvénnyel, hátha mégis sikerülne.”

Közbevetőleg és persze azért is, hogy helyesen lehessen értelmezni a Göncz László által elmondott bölcs szavakat, feltétlenül be kell avatnom az olvasót abba, hogy miben egyedülálló a szlovén választási rendszer, ahol az 1991-es függetlenség elnyerése óta most tízedik alkalommal került sor ilyen jellegű megmérettetésre.

Szlovéniában az országgyűlés 90 képviselőből áll, 88 képviselő az úgynevezett általános választójog szerint kerül kiválasztásra, míg egy-egy képviselőt a különleges nemzetiségi választási jog alapján, pozitív diszkriminációval választ az olasz, illetve a magyar nemzeti közösség. Az általános választási listára hivatalból kerülnek fel a választópolgárok, míg a két őshonos kisebbség képviselőjére a külön vezetett nemzetiségi választói névjegyzéken szereplő állampolgárok voksolhatnak, akiknek előzetesen regisztrálni kell magukat.

Göncz utódja akkor az a Horváth Ferenc lendvai alpolgármester lett, aki egyben a szlovéniai magyarok érdekvédelmi szervezetének, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke is volt. Most, hogy a maszolban részletekre terjedően nemrég bemutatott botrányos külföldi hírszerzői beavatkozás gyanújának árnyékában megrendezett március 22-i általános választásokkal egy időben megtartott nemzetiségi megmérettetésen történt újraválasztásával maga is immár a harmadik mandátumát megkezdheti, – a magyar honatya a lendvai hetilapban egyszerre vállalkozott helyzetértékelésre és a jövőbeli terveinek a felvázolására.

A közvetlenül a választások után adott interjújában, melynek bemutatására ezúttal vállalkozom, Horváth kiemelte: ha összeáll egy bármilyen összetételű kormánykoalíció, reménykedik abban, hogy a következő négy évben a két nemzetiségi (a magyar és az olasz) képviselő is jelentős szerepet kaphat. Mert úgy látja, sok minden függ attól, hogy a leendő kormány milyen megértéssel fog hozzáállni a nemzetiségi kérdésekhez, és hogy ne pártpolitikai kérdésnek lássák majd a nemzeti közösségekhez való viszonyulást.

Értelemszerűen a dialógus indító kérdése arra vonatkozik, hogy az 1972-ben született Horváth Ferenc, aki magyar- és földrajztanár képesítésű, és akinek vetélytársa az 1979-ben született Horvat Tomi közlekedéslogisztikai technikus, a lendvai magyar önkormányzat elnöke volt, hogyan értékeli a magas arányú győzelemmel járó eredményét? (A régi/új képviselő a szavazatok 72,71 százalékát szerezte meg, ellenfelére pedig a polgárok 27,29 százaléka szavazott)

Természetesen első szava a köszöneté, majd elmondja: számára már csak azért is elégtételt jelent a közössége részéről a választásról választásra növekvő támogatottsága, mert korábban meg kellett tapasztalnia egyesek gáncsoskodását, hisz őt 2023 januárjában az akkori ellenfelei egy puccsal távolították el a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) éléről:

„Először is meg szeretném köszönni az állampolgároknak, akik elmentek szavazni, hiszen a nemzetiségi szavazáson arányaiban többen vettek részt, mint az általános választásokon, és természetesen külön megköszönném azoknak is, akik engem választottak. Mindenképpen felemelő érzés egy ilyen arányú győzelem, különösképpen, ha úgy tekintek rá, hogy ez a harmadik választási győzelmem, és mind arányaiban, mind szavazatszámban folyamatos növekedést mutat az eredményem. Hatalmas bizalmat kaptam a választópolgároktól, ami természetesen nagy felelősséget is jelent, de ez alól sohasem menekültem, és mindent megteszek, hogy megfelelő módon képviseljem a magyarságot, illetve az egész térséget a fővárosban.

Nekem ez a győzelem az összefogásról, és nem a kizárásról szólt, és különösen Lendva Községben mutatkozott ez meg, hiszen a választópolgárok nem támogatták a Lendvai Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség hét tanácstagjának a döntését, amikor engem kizártak a muravidéki közösségi munkából. Bízom benne, hogy azok a tenni akaró emberek, akiknek tényleg fontos a muravidéki magyar közösség, összefognak, összefogunk. Ilyen nehéz helyzetben, mint a globális válság, a körülöttünk lévő háborúk, amelyek utolérik Szlovéniát és a Muravidéket, nagyon fontos lesz, hogy félre tudjuk tenni a nézeteltéréseinket, és egységesen lépjünk fel mind Ljubljana, mind Budapest felé.”

Ezt követően előbb azért is kifejezi örömét, hogy az olasz közösség is az eddig képviselőt választotta újra Felice Ziza személyében, akivel kiválóan együtt tudott korábban működni: „Minden kérdésben természetesen nem egyeztek az érdekeink és nem is fognak egyezni teljesen, de nem tudtak bennünket megbontani, egységesen tudtunk fellépni. Képviselőként és emberként is nagyon tisztelem az olasz kollégát, és örülök neki, hogy ismét ő lesz a társam.” Ezután következik a véleménye, arról, miként látja az általános választásokon kialakult bizonytalan szlovéniai helyzetet.

Úgy látja, ebben a különleges helyzetben, amikor csak relatív győztes a mostani kormánypárt, a Robert Golob vezette balközép Szabadság Mozgalom, és a parlamenti küszöböt átlépő hét párt közötti erőviszonyok meglepően alakultak, az új kormány megalakításáig biztosan rögös út vezet.

„Egyelőre úgy tűnik, nem lesz könnyű, de véleményem szerint csak megegyeznek. – fogalmaz, majd hozzáteszi: Nyilvánvalóan az én szavazóim között is voltak baloldaliak és jobboldaliak is, én pedig az elmúlt két mandátumban megmutattam, hogy mindkettő színezetű kormánnyal jól tudok együttműködni a közösség érdekében, és továbbra is az lesz az elvem, hogy senkit sem zárok ki. Nyilvánvalóan, ha összeáll egy kormánykoalíció, akkor reménykedem abban, hogy jelentős szerepet kap majd a két nemzetiségi képviselő is, hogy tudjuk folytatni azokat a projekteket, amelyek az utóbbi mandátumban egy kicsit megrekedtek. Sok minden függ attól, ki lesz a miniszterelnök, kik lesznek a miniszterek és milyen megértéssel állnak majd a nemzetiségi kérdésekhez, hogy nem pártpolitikai kérdésnek látják majd a közösségeinket.”

Abban a különleges helyzetben, ami a szlovén törvényhozás magyar és olasz képviselőjét sajátos státusa miatt mindenkor hozza, óriási kihívás és egyben történelmi felelősség, hogy ez a kisebbségi parlamenti frakció továbbra sem szeretne a mérleg nyelve lenni vagy pedig a két szavazatot adva, akár ő döntsön kormánykoalícióról. Most pedig, amikor a múlt vasárnapi voksoláson a kormánypárt 28,63 százalékos eredménnyel az első helyen végezve 29 parlamenti mandátumot nyert, de riválisa, a Janez Janša vezette Szlovén Demokrata alig egy paraszthajszállal lemaradva tőle, a 28 parlamenti mandátumot jelentő 27,95 százalékos arányt ért el, a két őshonos szlovéniai közösség képviselője, így Horváth Ferenc is példátlanul nehéz helyzetben, vitathatatlanul válaszút elé került.

Íme mint mond az érintett arról, hogy akarnak-e vagy sem a mérleg nyelvévé válni:

„Őszintén, erről még nem gondolkoztunk. Volt már rá példa a múltban. Nem szeretném, ha ilyen előfordulna. Most mindenki egy picit hátradől, valaki csalódottan, valaki jó érzéssel, de nyilvánvalóan már mindenki fejében motoszkál, hogyan tovább. Az olasz kollégámmal mindenképpen jó pozícióban vagyunk, hiszen nem nekünk kell megtenni az első lépéseket ezen a téren.”

Természetesen a Tomka-Horváth dialógus meg nem kerülhető kérdése az is, hogy az újraválasztott képviselő mit tart fontosnak a következő mandátumában nemzetiségi szempontból?

A válasza aligha igényel különösebb kommentárt:

„Nehéz megmondani, ahogy már mondtam, minden a felálló kormánykoalíciótól, a miniszterektől függ. Nyilvánvalóan az önkormányzataink, intézeteink költségvetése növelésének napirenden kell lennie. Meggyőződésem szerint átfogó regionális projektekre, vidékfejlesztésre lesz szükségünk, így bízom abban, hogy a MURABA projekt, amelynek jómagam voltam a megálmodója, ebben a mandátumban teljes pénzügyi konstrukcióval el tud indulni, vagyis legalább abban a pénzügyi összegben.

Meggyőződésem szerint az MMÖNK-nál is vannak jó projektek, amelyeknek szüksége lenne pluszforrásokra. A törvényhozás terén mindenképpen foglalkozni kell a kétnyelvű oktatás, a nyelvhasználat kérdésével. Mindenre nyitott vagyok. A közeljövőben meg szeretném látogatni az intézményvezetőket is, illetve egy olyan programot meghirdetni, amely az aktív párbeszéd révén – mindenkit belevonva, akár a szlovén ajkúakat is – detektálja a problémákat, javaslatokat. A legfontosabb az összefogás a magyarsághon belül, illetve a régión belül is. Csak közösen tudunk eredményeket elérni, különösképpen most, amikor kevesebb képviselőnk lesz a Muravidékről.”