Évtizedek óta titkosított svájci akták nyílhatnak meg Josef Mengeléről, Auschwitz hírhedt orvosáról. A „Halál Angyala” soha nem állt bíróság elé, és annak ellenére, hogy nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben ellene, mégis visszajöhetett Európába a szökése után.

Évtizedek óta kísértő kérdésre adhatnak választ a svájci titkosszolgálat eddig szigorúan őrzött dokumentumai: járt-e Josef Mengele, Auschwitz hírhedt orvosa Svájcban azután, hogy már nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben ellene? A svájci Szövetségi Hírszerző Szolgálat most jelezte, hogy hozzáférést ad a régóta lezárt iratokhoz, igaz, egyelőre nem közölték, pontosan mikor és milyen feltételekkel történhet meg a betekintés. 

A döntés azért keltett nagy figyelmet, mert a Mengele-aktákat korábban 2071-ig titkosították. A hivatalos indoklás szerint nemzetbiztonsági okokból, valamint a tágabb család védelme érdekében. Történészek azonban évek óta azt állítják: egy demokratikus államban nehezen védhető, hogy a második világháború egyik legismertebb náci háborús bűnösével kapcsolatos dokumentumokat ennyi időre elzárják a nyilvánosság elől.

Josef Mengele neve Auschwitz legsötétebb fejezeteihez kötődik. A Waffen-SS orvosaként a náci megszállás alatt álló Lengyelországban működő megsemmisítő táborban szolgált, ahol részt vett a foglyok kiválogatásában: eldöntötte, kiket küldenek azonnal a gázkamrákba, és kiket tartanak életben kényszermunkára vagy kísérletekre. Auschwitzban mintegy 1,1 millió ember halt meg, köztük körülbelül egymillió zsidó. Mengele különösen kegyetlen hírnevét azoknak az orvosi kísérleteknek köszönhette, amelyeket elsősorban gyermekeken és ikerpárokon végzett.

Kapcsolódó

A holokauszt áldozataira emlékeznek világszerte január 27-én

A dátum a náci német Auschwitz–Birkenau koncentrációs és megsemmisítő tábor 1945. január 27-i felszabadításának évfordulója.

emléknap holokauszt holokauszt emléknap koncentrációs tábor Auschwitz auschwitz-birkenaui náci haláltábor

A háború után azonban, sok más náci vezetőhöz hasonlóan, Mengele is eltűnt. Egyenruhát és nevet cserélt, hamis személyazonossággal jutott menekülőúthoz. A genovai svájci konzulátuson a Vöröskereszt utazási dokumentumait kapta meg, amelyek eredetileg a háború miatt hontalanná vált vagy otthonukat vesztett emberek megsegítésére szolgáltak. Ezekkel az iratokkal menekült Dél-Amerikába 1949-ben. A Vöröskereszt később bocsánatot kért amiatt, hogy náci háborús bűnösök is hozzájutottak ilyen dokumentumokhoz.

Mengele svájci kapcsolata azonban nem merült ki ebben. Régóta ismert tény, hogy 1956-ban fiával, Rolffal együtt síelni járt a svájci Alpokban. Hivatalosan ezután Dél-Amerikában élt, előbb Argentínában, majd Paraguayban és Brazíliában. Csakhogy több történészben felmerült a gyanú: visszatérhetett-e később Európába, sőt Svájcba, miután 1959-ben már nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene?

Osztrák hírszerzési figyelmeztetés

Regula Bochsler svájci történész, aki Svájc lehetséges tranzitország-szerepét kutatta a menekülő nácik útvonalain, különös nyomokra bukkant. 1961 júniusában az osztrák hírszerzés figyelmeztette a svájci hatóságokat, hogy Mengele álnéven utazhat, és akár svájci területen is tartózkodhat. Ugyanekkor Mengele felesége lakást bérelt Zürichben, és állandó tartózkodási engedélyért folyamodott. A lakásválasztás önmagában is kérdéseket vetett fel.

Nem elegáns negyedben, hanem egy szerény külvárosban volt, miközben a Mengele családnak lett volna pénze jóval előkelőbb ingatlanra is. A helyszínnek azonban volt egy stratégiai előnye: közel feküdt a nemzetközi repülőtérhez. A zürichi rendőrségi iratok szerint a lakást 1961-ben megfigyelés alá helyezték. A rendőrök még azt is feljegyezték, hogy Mengele felesége Volkswagenjével közlekedett, mellette egy azonosítatlan férfival. A döntő kérdés azóta is ugyanaz: vajon ez a férfi Josef Mengele volt?

Ha Mengele valóban Svájcban tartózkodott 1961-ben, elfogása már nem pusztán helyi rendőrségi ügy lett volna, hanem a svájci szövetségi hatóságok feladata. Bochsler ezért 2019-ben kérte a szövetségi iratok megnyitását, de elutasították. Nem ő volt az egyetlen. 2025-ben Gérard Wettstein történész is próbálkozott, szintén sikertelenül. Wettstein végül bíróság elé vitte az ügyet. A költséges jogi eljáráshoz közösségi finanszírozást indított, és néhány nap alatt 18 ezer svájci frankot gyűjtött össze. Ekkor változott meg a svájci titkosszolgálat álláspontja. A hivatal közölte, hogy a kérelmező betekinthet az aktába, de csak később meghatározandó feltételek és követelmények mellett.

Ez a megfogalmazás sokak szerint óvatosságra ad okot. Wettstein attól tart, hogy a nyilvánosság elé kerülő dokumentumok jelentős része kitakarva jelenik majd meg. Bochsler szintén bizalmatlan, és azt kérdezi: ha nincs mit rejtegetni, miért kellett ilyen sokáig zárva tartani a Mengele-aktákat? Mengele története azért is táplálta a találgatásokat, mert soha nem állt bíróság elé. 1979-ben halt meg Brazíliában, hamis név alatt temették el. A pletykák azonban tovább éltek. Holttestét 1985-ben exhumálták, és csak 1992-ben erősítette meg DNS-vizsgálat, hogy valóban őt temették el.

Észak-Erdélytől Auschwitzig: magyar zsidó sorsok Mengele kezében

Mengele története nem távoli, kizárólag német vagy lengyelországi fejezet a holokauszt történetében: közvetlenül összekapcsolódik az erdélyi magyar zsidóság tragédiájával is. Észak-Erdélyt a második bécsi döntés után Magyarországhoz csatolták, és a térség zsidósága 1944 tavaszán a magyar közigazgatás, csendőrség és a német SS együttműködésében végrehajtott gettósítás és deportálás áldozatává vált. A Yad Vashem által közölt történeti összefoglaló szerint Észak-Erdély a magyarországi zsidóellenes művelet II. zónájához tartozott, a deportálások pedig 1944. május 15-én indultak meg. 

A végső mérleg döbbenetes: Észak-Erdély gettóiból és gyűjtőhelyeiről 45 vonattal 131 639 zsidót hurcoltak el, túlnyomórészt Auschwitz-Birkenauba. Auschwitz rámpáján az erdélyi deportáltak ugyanabba a halálgépezetbe érkeztek, amelynek egyik legismertebb arca Josef Mengele lett. Az SS-orvosok feladata az volt, hogy a beérkező transzportokból kiválogassák a munkaképesnek ítélt foglyokat, míg a gyerekeket, időseket, betegeket és kisgyermekes anyákat rendszerint azonnal a gázkamrákba küldték. 

Mengele különösen a gyermekek, ikrek és testi sajátossággal élő foglyok iránt érdeklődött, és amikor nem ő végezte a szelekciót, gyakran akkor is megjelent a rámpán, hogy kísérleti alanyokat keressen. Az erdélyi kötődés egyik legismertebb példája Nyiszli Miklós, a Szilágysomlyón született, Nagyváradon élő zsidó orvos, akit Auschwitzban Mengele kényszerített boncolásokra és orvosi munkára. Nyiszli későbbi visszaemlékezése, a „Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban”, a tábor belső működésének egyik legmegrázóbb magyar nyelvű tanúságtétele lett.