Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban Lajos P. János és beszámolt a felvidéki magyar párt új vezetésének arról a csütörtöki sajtóértekezletéről, amelyen a Magyar Szövetség élén álló triumvirátus, Gubík László elnök valamint Őry Péter, illetve Csenger Tibor alelnökök reagáltak a kulturális tárcának a szlovák nyelvtörvény szigorítását célzó terveire.

Úgy ítélték meg, felesleges a nyelvtörvény kiterjesztése, ehelyett a minisztériumnak inkább a hivatali nyelvhasználatról kellene törvényt készíteni, továbbá az államnyelvtörvény eltörlését szorgalmazni. A pártelnök külön kiemelte: a beharangozott változások és a bírságok jelentős emelése az 1990-es években tapasztalt feszült szlovák-magyar légkörét hozhatják vissza. Az ügyben felhatalmazás nélkül eljáró, a pártfegyelemre fittyet hányó Gyimesi György magánakciójáról pedig elmondta: nem tudtak a politikus tervezett találkozójáról Šimkovičová kulturális miniszterrel, sem annak eredményeit nem ismerik.

Ehhez nem kevés iróniával hozzátette: örül, hogy Gyimesi révén a „csicseri alapszervezetük bejutott” a minisztériumba. Egyúttal „értékelte" a  tárcavezető asszonynak méretes virágcsokorral kedveskedő Gyimesi gesztusát is: „hogyha egy olyan komoly kérdést, mint az államnyelvtörvény szigorításának a megakadályozását el lehet érni egy-két csokor virággal, akkor én nagyon szívesen küldök akár, minden héten egy» vlecska «(vlecska=pótkocsi, a szlovák vlečka „magyarított” változata – szerk. megj.) rózsát a kulturális minisztériumba.”

„A nyelvtörvény Martina Šimkovičováék által előirányzott és a szlovák nyelv „megvédésének” szándékával indokolt szigorítása egyszerre nevetséges és felháborító fejlemény. Nevetséges, mert valami avas szagú, idejétmúlt érzetet kelt. Mintha valamikor a 90-es évek legsötétebb bugyraiban vagy az első Fico-kormány magyarfóbiás korszakában lennénk, amikor is a szlovák „nemzetvédelemmel” való bűvészkedés a politikai témák sorában előkelő helyet foglalt el.

 Hogy valaki 2024-ben (poszt)nacionalista módon ilyesmikhez nyúl, azon keserűen lehet hahotázni, lévén, hogy mutatja azt a szellemellenes irányt, ami Šimkovičová és az SNS (Szlovák Nemzeti Párt – szerk. megj.), meg hát akár a kormány jó része számára elfogadható. Ez még akkor is igaz, ha nyugtázzuk, hogy egyelőre nem hallani közvetlenül magyarellenes hangokat a törvényszigorítás körül.  Annyiban pedig felháborító, hogy amiképp a kormány sok egyéb rendelkezése, úgy a nyelvtörvénnyel való babrálás is önsorsrontó. Többek között azért, mert a mindenkori szlovák állam mindmáig adós egy többnyelvű, többnemzetiségű, befogadó társadalmi koncepció bemutatásával, majd működtetésével. Ellenben az egynyelvűség nemzetállami logikájából kijutott már rendesen mindenkinek, transzgenerációsan növelve a kollektív frusztrációt.”

Ezekkel a szavakkal kommentálta A nyelv- és kisebbségellenes nyelvtörvényi izmozás című véleménycikkében minap az Új Szóban Vataščin Péter etnológus, publicista, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa azt, hogy „a szlovák kulturális és művelődési szféra módszeres széttrancsírozásában” jeleskedők, mindenekelőtt a Szlovák Nemzeti Párt kezére jutott pozsonyi kulturális minisztérium arról adott tájékoztatást, hogy szigorítaná a nyelvhasználat felügyeletét, és a jogszabály megszegéséért kiszabható bírság nagyságát is emelnék. A nacionalista-populista Martina Šimkovičová által vezetett tárca a módosítás szükségességét azzal indokolta, hogy a felügyeleti hatóság hatásköre korlátozott, a kiszabható bírságok mértéke pedig alacsony, így ugyanazok a személyek ismételten megsértik ugyanazokat a törvényeket. 

Hadd tegyem ehhez hozzá: Šimkovičová, a hírességek pletykaműsorának házigazdájaként népszerűséget szerzett egykori tévés szerkesztőből lett  a Fico-kormány művelődésügyi minisztere, akit a Markiza televíziótól 2015 nyarán azért rúgtak ki, mert gyűlöletkeltő tartalmakat tett közzé a háborús menekültekről, és akinek ezévi országos felháborodást és tiltakozást kiváltó kultúraellenes ámokfutásáról nemrég magam is beszámoltam a Maszol olvasóinak.

Lássuk ezek után a hét közepén megtartott sajtótájékoztatóját a felvidéki magyar párt teljesen megújult vezetésének, melyen az elnök és az alelnökök kifejtették álláspontjukat, annak az úgynevezett „államnyelv törvénynek” a friss szigorítási kezdeményezéséről, amely ma hatályos formájában is tizenöt éve megkeseríti a szlovákiai magyarok és a többi ottani kisebbség mindennapjait. Ugyanis a 2009-ben elfogadott, majd 2010-ben módosított jogszabály kimondta: a szóbeli és az írásbeli kommunikáció során használt nyelv a legtöbb nyilvános helyzetben és helyeken, az állami hivatalokban és intézményekben csak a szlovák lehet. Ennek nyomán aztán a magyar intézményeket, szervezeteket zaklató „nyelvcsendőrök” lepték el a Felvidéket, ellehetetlenítették a regionális magyar műsorszórást, eljárást is indítottak a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői ellen, mert reklámplakátjukon nem szerepelt szlovák felirat stb., stb. Sok esetben pedig embertelenül megalázó helyzeteket is teremtettek azzal, hogy például az egészségügyi intézmények visszaéltek a nyelvtörvénnyel, mert orvosok és nővérek a törvény értelmében nem beszéltek betegeikkel magyarul. Mi több, az is előfordult 2013-ban Érsekújváron, hogy egy fiatal lányt azért nem vizsgált meg az orvos, mert nem tudott szlovákul. „Nincs értelme a szigorításnak, azt sem értjük, hogy miért kellene kiterjeszteni ezt a szigorítást természetes személyekre is, és azt sem tartjuk indokoltnak, hogy növeljék a pénzbírságok összegét” – idézi helyszíni tudósításának elején Lajos P. János a Magyar Szövetség elnökének, pártja nevében kifejtett álláspontját, amihez Gubík hozzátette: „a szlovák nyelv védelme enélkül a szigorítás nélkül is megfelelő.” Ugyanakkor elmondta azt is: „A tervezett szigorítás kedvezőtlen és szükségtelen reflexeket idéz elő az 1990-es évekből”.

Ezt követően a pártelnök elmondta, azt elfogadják, hogy védeni kell a nyelvet az angol jövevényszavaktól, de szerinte ezt nem lehet törvénnyel tenni. „Azt javasoljuk a kulturális minisztériumnak, hogy olyan javaslatokon dolgozzon, amely az anyanyelvhasználatra – legyen az a szlovák nyelv vagy valamelyik kisebbség nyelve – motiválja az embereket” – fogalmazott. Arról is szólt, a törvénytervezet szövegét ugyan még nem ismerik, de örülnek annak, hogy állítólag a módosítási javaslatok nem érinti majd a kisebbségi nyelvek használatát. Azt azonban elengedhetetlennek tartják, hogy a javaslat kidolgozása során a kulturális tárca egyeztessen Horony Ákos kisebbségügyi kormánybiztossal. 

Ezek után Gubík arra tért ki, hogy a nyelvtörvény szigorítása a 2010 után kialakult, „viszonylag jó szlovák-magyar viszonyt is ronthatná.” Egyúttal rámutatott: „De azért is érthetetlen lenne számára a nyelvtörvény magyarok számára hátrányos módosítása, mert a Magyar Szövetség korábbi elnöke éppen a jelenlegi kormánykoalíció köztársaságielnök-jelöltjét, Peter Pellegrinit támogatta a második fordulóban. A jó viszony megőrzése, még kedvezőbbé tétele szempontjából sem tartjuk szerencsésnek a nyelvtörvény szigorítását” – mondta. 

A folytatásban megtudhatjuk, hogy a Magyar Szövetség az államnyelv védelme helyett  a hivatali nyelv használatát szabályozná. Ennek a javaslatnak a részletezésére Őry Péter alelnök vállalkozott, aki nem ismeretlen e rovat olvasói számára, hiszen e helyen már évekkel ezelőtt megírtam: ő 2006 óta Csallóközcsütörtök polgármestere, emellett pedig annak a Pro Civis Polgári Társulásnak a vezetője, aki a szlovákiai jogszabályok magyar nyelven való elérhetőségét biztosító Törvénytár.sk és Önkormányzás.sk portál működtetésében jeleskedik.

Íme, miként számol be az Új Szó munkatársa az Őry által elővezetettekről: „Egyébként pedig a Magyar Szövetség szerint az államnyelvtörvényre a jelenlegi formájában nincs is szükség. Őry Péter alelnök a párt 2021-ben elkészített nyelvtörvényjavaslatát ajánlotta kulturális minisztérium figyelmébe. „Nem az államnak van nyelve, hanem az állampolgároknak” – figyelmeztet Őry. Szerinte a hivatali érintkezésekben használt nyelvek kérdését kellene szabályozni, példaként több uniós tagállam gyakorlatát említette. „Érdemes megnézni a szlovén gyakorlatot. A hivatali nyelv a szlovén, de ahol magyar vagy olasz nemzeti közösség is él, ott a szlovén mellett a magyar vagy az olasz is hivatalos nyelv, és ugyanolyan ranggal és erővel bír, mint a szlovén” – magyarázta Őry. Szerinte ez egyébként Csehszlovákiában a forradalom után bevezetett nyelvhasználati törvény sem államnyelvről, hanem hivatali nyelvről beszélt, az államnyelv fogalmát csak a Mečiar-korszakban elfogadott nyelvtörvény vezette be.” 

Természetesen nagy figyelmet kapott a sajtótájékoztatón, hogy előző nap a Magyar Szövetség vezetéséből önként távozott, homofób és  ruszofil ex-pártalelnök Gyimesi György egymásra talált Šimkovičová miniszter- asszonnyal és megegyeztek abban, hogy  – amint azt a Bumm portál hírül adta – „együtt fogják megóvni a nemzeti kisebbségeket az amerikanizmusoktól". Azzal, hogy öntörvényű szlovákiai „ketyegő bomba”, minden előzetes egyeztetés nélkül, a nemzeti párti barátja, Taraba környezetvédelmi miniszter társaságában hatalmas virágcsokorral a kezében felkereste a kulturális minisztert és egyeztetett vele a nyelvtörvény küszöbön álló módosításáról, orvul hátba döfve őket, gyakorlatilag semmibe vette saját pártjának vezetését. Hogy pedig a megalázásuk még teljesebb legyen, NYELVTÖRVÉNY ÜGYBEN NINCS OK A PÁNIKRA. A MINISZTER ASSZONY MEGHALLGATTA A MAGYAROK ÉRVEIT. címmel, egy kiáltvánnyal felérő kioktató Facebook-bejegyzéssel döngölte földbe annak a magyar pártnak a vezetőit, amelynek három héttel ezelőtt még a második embere volt.

Úgy vélem nem fölösleges az általa közzétettekből szó szerint is idézni: „Lehet sajtózni, pánikot, hisztériát kelteni és lehet virágcsokorral a kézben találkozó keretében egyeztetni. Én magam ez utóbbit választottam, eredményesen, amikor Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter, és egyben kedves barátom társaságában felkerestem Martina Šimkovičová kulturális miniszter asszonyt, akivel a készülő nyelvtörvény-módosításról egyeztettünk.

 A kulturális minisztérium finomít a tárcaközi egyeztetésre szánt jogszabály-tervezeten, hogy ne érintse negatívan a magyarokat, ellenben kellő védelmet nyújtson az egyre szélesebb körben terjedő angol hatással szemben. Ha partnerként viszonyulunk a közszereplőkhöz, bennünket is partnerként kezelnek.”

 A kínos magyarázkodásra kényszerült Gubik Lászlónak be kellett ismernie, hogy a párt semmit sem tud Gyimesi e kezdeményezéséről. A kapott pofon után csak annyit tehetett, hogy megpróbált az irónia fegyverével visszavágni. „Rendkívül örülünk a párt vezetésében, ha a helyiek aktívak, és ha a csicseri helyi szervezet annyira aktív, hogy a kulturális minisztériumban is kaput nyitnak előtte, akkor mi ezt díjazzuk” – utalt Gubík arra, hogy Gyimesi a párt egy kis település helyi szervezetének a tagja. Majd rádöbbent, hogy tőle, pártelnökként a gúnyolódásnál több is elvárható. Ezért a nemtetszésnek is hangot adott, de ezt oly óvatoskodva, „kisfiúsan” tette meg, amitől az őt lejáratni akaró és tudó Gyimesi aligha fog lemondani az életelemévé vált örökös zavarkeltéstől és különutasságról: „Gyimesi Györggyel való utolsó egyeztetésünk során abban maradtunk, hogy a nagypolitikában megszerzett tapasztalatait és kapcsolatait bátran használja a közösségünk érdekében, és bízom benne, hogy ez a párt érdekeivel és a politikai irányvonalával találkozni lesz a jövőben. Ebben most látok kilengéseket” – mondta Gubík. Gyimesi tárgyalásaihoz még annyit fűzött hozzá, ami önként adta a cikkcímet is: „hogyha egy olyan komoly kérdést, mint az államnyelvtörvény szigorításának a megakadályozását el lehet érni egy-két csokor virággal, akkor én nagyon szívesen küldök akár minden héten egy» vlecska «rózsát a kulturális minisztériumba.”