A holokauszt után újjáépülő európai zsidó közösségek ismét egyre kevésbé érzik magukat biztonságban saját országaikban. Joseph Puder úgy véli, a jobboldali, baloldali és iszlamista antiszemitizmus együttes erősödése újabb kivándorlási hullámot indíthat el Izrael felé.  

A németországi zsidók már évekkel ezelőtt figyelmeztettek az erősödő antiszemitizmusra, ám aggodalmaikat többnyire félresöpörték. Egy neves izraelita úgy látja, a berlini terrortámadás azt bizonyítja, hogy az iszlamista erőszak előbb-utóbb minden olyan közösséget célba vesz, amely nem illeszkedik a szélsőséges vallási világképbe. Joseph Puder, az Amerika és Izrael közötti vallásközi együttműködést segítő (Interfaith Taskforce for America and Israel) szevezet alapítója és igazgatója keserű történelmi iróniára hívta fel a figyelmet a Jerusalem News Syndicate oldalán megjelent véleménycikkében. 

Németország és Európa jelentős része a holokauszt során elpusztította saját, hazájához hű zsidó lakosságát, miközben napjainkban olyan, többnyire nem integrálódott muszlim közösségekkel küzd, amelyek egy része elutasítja az európai társadalmak demokratikus értékeit és életformáját. A hatmillió meggyilkolt zsidó után ma becslések szerint mindössze 1,3 millióan élnek Európában, és Puder attól tart, hogy közülük is egyre többen választják majd Izraelt.

Az európai antiszemitizmus nem egyetlen politikai vagy vallási irányzatból táplálkozik, hiszen a szélsőjobboldali gyűlölet mellett a radikális baloldalon és az iszlamista mozgalmakban is erőteljesen jelen van. A baloldali és iszlamista csoportok alkalmi együttműködését gyakran „vörös-zöld szövetségként” emlegetik, amelyben a vörös a szélsőbaloldalt, a zöld pedig az iszlamista mozgalmakat jelöli. E két tábor társadalomképe és politikai céljai alig egyeztethetők össze, Puder szerint azonban Izraellel és a zsidósággal szembeni ellenségesség mégis közös platformot teremt közöttük.

A szerző éles ellentétet lát a német zsidóság történelmi teljesítménye és a jelenlegi integrációs válság következményei között. A náci hatalomátvétel előtt a németországi zsidók számarányukat messze meghaladó mértékben járultak hozzá az ország tudományos, gazdasági, művészeti, orvosi és sportéletéhez, Nobel-díjaikkal pedig nemzetközi tekintélyt szereztek Németországnak. Angela Merkel kancellársága idején ezzel szemben közel-keleti muszlim migránsok milliói érkeztek az országba, akik közül sokan nem tudtak vagy nem akartak alkalmazkodni a befogadó társadalom normáihoz. Puder megítélése szerint az ellenőrizetlen bevándorlás következményei között az antiszemitizmus terjedése, a terrorfenyegetés és a szexuális bűncselekmények számának növekedése egyaránt megjelent.

A probléma súlyosságát tragikus módon mutatta meg a berlini támadás

A német állampolgárságú, libanoni származású Abdul Ballout egy furgonnal a Pride rendezvény közelében összegyűlt tömegbe hajtott, majd bozótvágó késsel támadt az emberekre. Egy lengyel nő életét vesztette, huszonkilencen pedig megsérültek. A huszonegy éves elkövetőt, aki korábban kapcsolatot keresett az Iszlám Állammal, csaknem egynapos hajtóvadászat után rendőrök lőtték le.

A berlini merénylet nem előzmények nélkül következett be, mivel a német biztonsági szervek már évek óta az iszlamista terrorveszély erősödésére figyelmeztettek. Julika Enslin Németország 2020 utáni terrorfenyegetettségéről készített elemzésében arra jutott, hogy a Hamász 2023. október 7-i izraeli támadása után tovább nőtt a veszély, ám a radikalizálódás már ezt megelőzően is több súlyos merénylethez vezetett. Nancy Faeser korábbi német belügyminiszter szintén úgy fogalmazott, hogy október 7. után magasabbra emelkedett a fenyegetettség, noha az már korábban is komoly volt.

Kapcsolódó

Iráni eszkaláció európai következményekkel: célkeresztben a zsidó közösségek

Az antiszemitizmus Európában nem új jelenség, hanem történelmi mélységű probléma, amely különböző ideológiai köntösben időről időre újra felszínre tör.

antiszemitizmus palesztin iszlamisták antiszemita

A németországi zsidó közösségek már 2015-ben figyelmeztették Angela Merkelt arra, hogy a nagyszámú szíriai és közel-keleti migráns érkezése az antiszemitizmus újabb hullámát indíthatja el. Az akkori aggodalmakat sokan eltúlzottnak tartották, napjainkban azonban ismét vannak olyan német zsidók, akik személyes biztonságuk érdekében inkább elrejtik vallási hovatartozásukat. Ron Prosor, Izrael berlini nagykövete arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes zsidók már a német nagyvárosok tömegközlekedési eszközeitől is tartanak, mert félnek a radikalizálódott muszlimok támadásaitól. az izraeli diplomata bírálta azt is, hogy számos európai politikus szinte automatikusan ismétli a kétállami megoldás jelszavát, miközben ritkán teszik fel a kérdést, vajon a palesztin fél valóban kész-e békében együtt élni egy zsidó állammal. Korábban maga is támogatta Izrael 2005-ös egyoldalú gázai kivonulását, mert abban bízott, hogy az elősegítheti a békét, a 2023. október 7-i terrortámadás azonban alapvetően megváltoztatta a véleményét. Meggyőződése szerint Izraelnek továbbra is kezet kell nyújtania mindazoknak, akik valóban békében akarnak élni vele, ugyanakkor kizárólag egy katonailag erős és önmagát megvédeni képes zsidó állam teremthet tartós békét a térségben. A német vezetőknek ezért nemcsak Izraeltől kellene engedményeket követelniük, hanem azt is meg kellene kérdezniük a palesztinoktól, készek-e elfogadni a mellettük létező zsidó államot.

Puder különösen súlyos felelősséget tulajdonít azoknak az európai politikusoknak, akik gázai „népirtásról”, szándékos éheztetésről vagy palesztinok lemészárlásáról beszélnek. Véleménye szerint az ilyen kijelentések nem egyszerűen Izrael politikájának bírálatát jelentik, hanem hozzájárulnak az antiszemita indulatok felszításához, és felmentést adnak a zsidók elleni megfélemlítéshez. Akár az európai gyarmati múlt miatti bűntudat, akár a nagy létszámú muszlim közösségek megnyugtatása áll e retorika mögött, a következmény ugyanaz: egyre több európai zsidó érzi úgy, hogy nincs jövője a kontinensen.

A német tartományokat képviselő szövetségi felsőház, a Bundesrat időközben olyan törvényjavaslatot fogadott el, amely büntethetővé tenné Izrael létjogosultságának nyilvános tagadását vagy az ország megsemmisítésére irányuló felhívásokat, amennyiben azok antiszemita erőszakra ösztönözhetnek. A kezdeményezés most a Bundestag elé kerül, elfogadása azonban korántsem biztos, és jogi szakértők az alkotmányosságával kapcsolatban is kifogásokat fogalmaztak meg.

A Muszlim Testvériség és más iszlamista szervezetek a véleménycikk szerzője szerint tudatosan használják ki az európai társadalmak nyitottságát, miközben először a zsidó közösségeken próbálják ki megfélemlítő és térnyerést szolgáló módszereiket. A zsidók ebben az értelemben ismét a régi bányák kanárijainak szerepébe kerültek: ők érzékelik elsőként azt a veszélyt, amely később mindenki mást elérhet. A berlini Pride elleni támadás után különösen nehéz azt állítani, hogy az iszlamista erőszak kizárólag a zsidókat vagy Izrael támogatóit fenyegeti.

A nyugat-európai elit által támogatott multikulturalizmus és politikai korrektség nem vezetett a muszlim közösségek jelentős részének sikeres beilleszkedéséhez. Az oktatási rendszer és a média hosszú időn keresztül arra tanította a többségi társadalmat, hogy a kulturális különbségek bírálata önmagában gyanús vagy elfogadhatatlan, miközben egyre erősebb, a befogadó országok értékrendjétől elkülönülő közösségek alakultak ki. Amennyiben ez a folyamat folytatódik, nemcsak a zsidó élet válhat lehetetlenné Németországban és Európa más részein, hanem a kontinens társadalmi egysége és demokratikus jövője is veszélybe kerülhet. Az antiszemitizmus erősödése végül egyre több zsidót késztethet arra, hogy elhagyja azt a kontinenst, amely a huszadik században millióik temetőjévé vált - véli a az Amerika és Izrael közötti vallásközi együttműködést segítő szevezet alapítója és igazgatója. Izrael számukra nem csupán menedék, hanem egy olyan eleven zsidó állam, ahol többé nem kell mások jóindulatától függő kisebbségként élniük.