Miközben az Egyesült Államok nyomást gyakorol európai szövetségeseire annak érdekében, hogy leváljanak az orosz energiahordozókról, beleértve a nukleáris ipart is, a The New York Times szerint milliárdokat fizet Moszkvának az amerikai reaktorokban használt „olcsó” uránért.

Büntetésként az ukrajnai invázióért, az Egyesült Államok és Európa nagyrészt leállította az orosz fosszilis tüzelőanyagok vásárlását, és folyamatosan erősödő nyomás nehezedik az európai szövetségesekre annak érdekében, hogy váljanak le az orosz energiahordozókról, beleértve a nukleáris ipart is.

Ukrajna már egy ideje sürgeti, hogy a büntetőintézkedéseket terjesszék ki a Roszatomra, egy hete pedig jegyzéket intézett az Európai Unióhoz, amelyben konkrétan az orosz nukleáris energetikai konszern magyarországi atomreaktor-építési projektjének felülvizsgálatát sürgette. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök azzal érvelt, hogy a Roszatom a Putyin-rezsim része, és „támogatja az orosz terrorcselekményeket”. Brüsszeli források szerint az Európai Bizottság kidolgozás alatt álló tizenegyedik szankciócsomagja az orosz nukleáris ipart is sújthatja.

A Moszkva elleni büntetőintézkedések deklaratív célja eddig is az volt, hogy csökkentsék az orosz bevételeket, illetve gyengítsék az Ukrajnával harcoló ország hadi képességeit. Ennek ellenére az Egyesült Államok milliárdokat fizet a Roszatomnak, noha a vállalat szorosan összefonódik Oroszország katonai apparátusával – írja a The New York Times. A cikk megjegyzi, hogy egy évvel Ukrajna megszállása után az amerikai atomreaktorok – amelyek az Egyesült Államok kibocsátásmentes energiájának több mint felét termelik – még mindig jelentős mértékben támaszkodnak az olcsó orosz dúsított uránra. Konkrétan az amerikai vállalatok évente körülbelül egymilliárd dollárt fizetnek a Roszatomnak, és az orosz függőség csak nőni fog, ahogy az éghajlatváltozás miatt egyre nagyobb hangsúly kerül a karbonsemleges energiára.

Elsőre meglepőnek tűnhet, de az orosz import fenntartásának magyarázata rém egyszerű: egyetlen amerikai tulajdonú cég sem dúsít uránt kereskedelmi céllal. Miközben az USA és Európa nagyrészt leállította a fosszilis energiahordozók vásárlását az ukrajnai invázió miatti büntetésként, a nukleáris fűtőelemek Oroszországtól független ellátási láncának kiépítése éveket vesz igénybe – mutat rá az amerikai újság, hozzátéve, hogy ehhez nem mellesleg a jelenleginél lényegesen nagyobb állami forráskiutalásra volna szükség.

Az írásból kiderül, hogy miközben az amerikai politikusok előszeretettel emlegetik, hogy Oroszország az energiát geopolitikai fegyverként használva zsarolja a Nyugatot, úgy tűnik, a Biden-adminisztrációnak egyelőre terve sincs arra, hogy véget vessen a Moszkvától való függésnek. A cikkíró hozzáteszi, hogy miközben az USA két másik, a zöld átmenet szempontjából fontos területen is – a mikrocsipgyártást és az akkumulátorgyártásban nélkülözhetetlen ritkafémeket illetően – versenyhátrányban van, az urándúsításban korábban meglévő előnyét önszántából adta fel a hidegháború lezárása után.

1993-ban jött létre a Megatonnákból megawattok (Megatons to Megawatts) nevet viselő megállapodás, amelynek keretében az Egyesült Államok elkezdte felvásárolni Oroszországtól a hidegháborúban felhalmozott, majd leszerelt nukleáris fegyverekből származó radioaktív üzemanyagot. Washington így olcsón jutott fűtőelemekhez, Moszkva pedig készpénzhez. Az amerikai urándúsító létesítmények nem tudták felvenni a versenyt az olcsó orosz importtal, és rendre tönkrementek.

Ami a jövőt illeti, az Ohio állambeli Piketonban évek óta befejezésre vár egy korszerű urándúsító üzem, azonban a megnyitásához szükséges milliárdok valahol a bürokrácia útvesztőiben vesztegelnek. A létesítmény működtetője azt nyilatkozta a lapnak, hogy ha meg is kapják a kellő finanszírozást, több mint egy évtizedbe kerülhet, amíg képesek lesznek felvenni a versenyt a Roszatommal az előállított fűtőelemek mennyiségét illetően.

Románia szempontjából érdekes információ, hogy az új generációs kisméretű moduláris atomerőművek (small modular reactors, SMR) szintén orosz beszállítóra támaszkodnának. Üzemanyaguk a magas vizsgálati fokú alacsony dúsítású urán (HALEU) lesz, amelyet a legtöbb atomerőműben használt urántól eltérően nem 5, hanem 20 százalékig dúsítanak. Ilyen minőségű üzemanyagot jelenleg csak a TENEX, a Roszatom orosz atomenergiacég egyik leányvállalata állít elő kereskedelmi céllal.

A román energiaügyi minisztérium május végén jelentette be, hogy a Bukaresttől 90 kilométernyire lévő, Dâmbovița megyei Doicesti község egykori hőerőművének helyén építi meg az amerikai NuScale Európa első kisméretű moduláris atomreaktorát.