Alig élte túl a mandátumát az amerikai demokrácia – Donald Trump mérlege

2016 őszén a nyugati világ demokratikus közvéleményét az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon elég erős-e az amerikai demokrácia ahhoz, hogy túlélje Donald Trumpot? Négy évvel később megállapíthatjuk, hogy túlélte, de alig. Az alkotmányba az alapító atyák által beépített fékek és egyensúlyok rendszere meggátolta ugyan a hatalom önkényes kisajátítását, de kevesen múlott.

A keddi volt az utolsó napja a Fehér Házban Donald Trumpnak, aki szakítva az évszázados hagyománnyal, angolosan távozott az Ovális Irodából, nem vett részt utódja, a demokrata Joe Biden beiktatásán. Neje, Melania Trump szintén időnap előtt kiköltözött a Fehér Házból, és nem vezeti körbe az új first ladyt, Jill Bident, ahogyan azt a szokás megkövetelné.

Az utóbbi napokat szokatlan csend kísérte, de ez nem annak köszönhető, hogy a leköszönő elnök hirtelen jobb belátásra tért, hanem hogy a közösségi média moguljai – miután évekig tűrték a sokszor tűrhetetlen bejegyzéseit – úgy döntöttek, lekapcsolják Donald Trump profiljait. Az utolsó lökést a Capitolium lerohanása adta: a kísérlet a választásokon vesztes Donald Trump erőszakos úton történő hatalmon tartására.

Az öt ember halálát követelő január 6-ai fejleményeknek köszönhetően ma már a Republikánus Párt legtöbb vezetője is képes saját értékükön kezelni az elmúlt négy-öt év eseményeit, amit egyes elemzők, sőt Trump veje is az üzleti zsargonból vett ellenséges felvásárlásként vagy átvételként (hostile takeover) írtak le.

Ha valakinek még kételyei akadtak Trump szándékait illetően, azokat január 6-án szétoszlatta a leköszönő elnök legidősebb fia. „Ez már nem az ő Republikánus Pártjuk, ez Donald Trump Republikánus Pártja” – hergelte a tömeget Donald Trump Jr. egy nyilvános összejövetelen.

Donald Trump milliárdos üzletemberként és médiaszemélyiségként, a politikán kívülről érkezve nyerte meg a 2016-os republikánus előválasztást, miután sikerrel gerjesztette és lovagolta meg a gazdasági átalakulás veszteseinek félelmeit és reményeit.

Négy évvel ezelőtt sajátosan populista üzenettel költözött be a Fehér Házba. „2017. január 20-át úgy fogják számon tartani, mint a napot, amikor a nép ismét e nagyszerű nemzet urává vált” – mondta beiktatásakor. Egyúttal meghirdette az „Amerika mindenek előtt” (America first) doktrínát, amely belföldi viszonylatban vajmi keveset, nemzetközi téren pedig káoszt hozott.Fotó: Agerpres/EPA

A Trump-kormányzat mindjárt a legelején bevezetett egy új fogalmat, amely meghatározta az egész elnökséget. 2017 januárjában az új elnök szóvivője az első tájékoztatóján nyilvánvalóan hamis adatokkal szolgált a Trump beiktatásán jelen lévő tömeg nagyságát illetően, majd amikor ezzel szembesítették a Fehér Házat, Trump tanácsadója azzal védte meg kollégáját, hogy az nem hazudott, hanem mindössze „alternatív tényeket” közölt. A következő években Donald Trump következetesen „fake, fake, fake news”-nak nevezett minden olyan hírt vagy tényt, amit károsnak ítélt meg a saját megítélésére nézve.

Az elmúlt négy évben az amerikai elnök „alternatív tények” sokaságát szállította, fontos és súlytalan kérdésekben egyaránt. Megszólalásaiban következetesen igyekezett kisebbíteni a koronavírus veszélyét, akkor is, amikor a járvány már javában pusztított. A koronavírust a szezonális influenzához hasonlította, és kijelentette, hogy „egy perc alatt” el fog tűnni.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Trump vírustagadása nem volt teljesen önzetlen: számos vállalkozása miatt személyesen is ellenérdekelt volt a lezárásokban, mert tartott a munkanélküliség megugrásától – mint kiderült, helyesen.

Négy évvel korábban több millió új munkahelyet ígért, ami teljesült is, részben az előző, Obama-kormányzat idején beindult gazdasági talpraállásnak köszönhetően. A koronavírus-járvány azonban megfordította a trendet, szinte egyik napról a másikra több mint 20 millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban, megpecsételve a második mandátumára készülő Trump újraválasztási esélyeit. A pandémia nyilván nem írható az elnök számlájára, de az elnök hektikus járványkezelése, a szakértőkkel folytatott hadakozása, tudományellenes megnyilvánulásai kétségkívül rontottak a helyzeten.

Nemzetközi téren Trump az országok közötti együttműködést nacionalista versengéssel helyettesítette. Kilépett a párizsi klímaegyezményből, az iráni atomalkuból, Európában – személyes tanácsadója, Steve Bannon révén – támogatta a szélsőséges jobboldali erőket, a Brexitet.

Megfigyelők szerint egyes problémákra helyesen mutatott rá, viszont a megoldásai a legtöbb esetben halálra rémisztették a diplomatákat. Például, amikor az észak-koreai atomprogram ügyében „tüzet és vihart” ígért.

Az üzleti életből hozott – a határozott fellépésre és gyakran blöffre alapozó – megközelítése a diplomáciában nem működött. Hiába találkozott három alkalommal is Kim Dzsongunnal, az észak-koreai diktátort sem jópofáskodó beszólásokkal, sem fenyegetéssel nem tudta jobb belátásra bírni. Az eredmény: a phenjani rezsim rendelkezésére álló atomtöltetek száma az elmúlt négy évben megsokszorozódott, legújabb rakétái pedig már az Egyesült Államok területét és képesek elérni.

Vámháborúba kezdett Kínával – és kisebb intenzitással az Európai Unióval –, megfigyelők szerint vajmi kevés eredménnyel, ugyanis nem sikerült érezhetően csökkentenie az amerikai külkereskedelem deficitjét.

Az Iránnal kötött alku felrúgása is csak rontott a helyzeten. Az Egyesült Államok kivonulására és az amerikai szankciók újbóli bevezetésére válaszul a teheráni rezsim a többszörösére emelte a dúsított urán mennyiségét, és ma már a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szerint egyetlen technológiai lépésre van a fegyverekhez használatos urántól.

Elnöksége alatt az Egyesült Államok megszűnt Európa legfőbb szövetségesének lenni, és megingott a bizalom a NATO-n belül. Trump ugyanis kijelentette, hogy a kölcsönös védelmi kötelezettség megszűnik, ha a tagállamok nem járulnak hozzá a kiadásokhoz a vállalásaik arányában. Emmanuel Macron francia elnök egy éve „agyhalottnak” nevezte az észak-atlanti szövetséget.

Nemzetközi téren pozitív eredménye, hogy közvetítésével Izraelnek sikerült normalizálnia a kapcsolatait néhány arab országgal. Ugyanakkor a közel-keleti mérlege sem teljes mértékben pozitív, ugyanis Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként a régióban és azon túl is megosztónak bizonyult.

Donald Trump legsúlyosabb hagyatéka kétségkívül a hazai polgárháborús hangulat, a mély megosztottság és a belső terrorizmus előzménytelen erősödése, ami a Capitolium január 6-i lerohanásában is megnyilvánult.

Kapcsolódók

Kimaradt?