A svéd Aurora 26 hadgyakorlaton a háború egyik legkevésbé látható feladatát, a halottakról való gondoskodást is tesztelték. Hasonlóan komor forgatókönyvek alapján készülnek kórházak, önkormányzatok és polgári védelmi szervezetek Németországtól a Baltikumig.

Svédország 2024-es NATO-csatlakozása óta újjáépíti a „totális védelem” rendszerét, amelyben a hadsereg mellett az állami intézményeknek, az önkormányzatoknak, a vállalatoknak és a lakosságnak is szerep jut. Ennek egyik legmegrázóbb állomása volt az Aurora 26 hadgyakorlat. A 2026. április 27. és május 13. között megtartott műveletsorozatban 13 ország mintegy 18 ezer katonája vett részt. A gyakorlat egyik részében nem az ellenség feltartóztatását vagy a sebesültek mentését próbálták el, hanem azt, mi történik az elesettekkel. Több mint háromszáz katona és civil szakember több mint ötszáz bábuval, emberi súlyhoz közelítően megtöltött testzsákkal dolgozott.  Azonosítaniuk, nyilvántartásba venniük, elszállítaniuk, majd ideiglenesen eltemetniük kellett a halottakat. Ilyen nagyságrendű eljárást az 1950-es évek eleje óta nem gyakoroltak az országban  – számolt be az Euronews.

A forgatókönyvbe a teljes hivatali láncot bevonták: az adóhatóság kitalált személyazonosságokat rendelt a testzsákokhoz, így a halál megállapításától a nyilvántartásba vételig minden lépést végrehajthattak. Részt vett a sorozási hatóság, valamint a Svéd Egyház is, amely az ország nagy részén törvény alapján felel a temetkezésért. A gyakorlat kiterjedt a külföldi katonák hazájának értesítésére, illetve az ellenséges halottak adatainak a Nemzetközi Vöröskereszt útján történő továbbítására is. A sorokba rendezett testzsákok látványa még a katonákat is megrázta. A gyakorlatról készült, szakmailag lektorált tanulmányban egy katonai lelkész arról beszélt, hogy a háború halottai addig elvont fogalomnak tűntek, a zsákok sokasága azonban valóságossá tette a veszteséget. A próba hibákat is feltárt: egyes testzsákok elszakadtak, az azonosító címkék leestek, a személyzet fáradásával pedig egyre nehezebbé vált a méltóság megőrzése. Kiderült az is, hogy tömeges veszteségek esetén a békeidőben megszokott egészségügyi ellátás nem tartható fenn változtatások nélkül.

Talán még beszédesebb a svéd felkészülésnek az a hidegháborúból örökölt előírása, amely szerint a temetkezésért felelős szervezeteknek az adott terület lakossága mintegy öt százalékának megfelelő rendkívüli kapacitással kell tervezniük. Országos szinten ez hozzávetőleg félmillió ember csak Svédországban. A szám első hallásra megrendítő, de nem az Aurora 26 veszteségbecslése, és nem is egy közelgő háború áldozatainak hivatalos előrejelzése. Olyan polgári védelmi tervezési mutatóról van szó, amelynek segítségével a hatóságok rendkívüli helyzetre előre meghatározhatják a szükséges terület, szállítókapacitás és személyzet nagyságrendjét.

Ez már a háborús pszichózis?

A kifejezés azt sugallhatja, hogy az európai kormányok elvesztették realitásérzéküket, miközben az intézkedések többsége inkább az ukrajnai tapasztalatokra épülő kockázati tervezés. A háború lehetősége mégis beköltözött a hivatalok, kórházak és háztartások gondolkodásába. Ami 2021-ben túlzónak tűnt volna, ma már gyakorlatok, kézikönyvek és költségvetési tételek formájában jelenik meg. Németország katonai egészségügyi vezetése egy nagy intenzitású NATO és Oroszország közötti konfliktus esetére napi mintegy ezer sebesült katona ellátásával számol. A tervek szerint ehhez körülbelül 15 ezer ágyat kellene igénybe venni a civil kórházakban, miközben kórházvonatokkal, autóbuszokkal és légi szállítással vinnék hátra a sérülteket. Franciaországban az egészségügyi intézményeknek arra kellett felkészülniük, hogy egy jelentős európai katonai összecsapás során nagy számban fogadjanak francia és szövetséges sebesülteket. Lengyelországban a lakosság felkészítése már a hivatalos tájékoztatás részévé vált: az állami válság- és háborús útmutató a riasztások értelmezésétől az evakuáláson át egészen addig ismerteti a legfontosabb teendőket, hogy miként gondoskodhatnak az emberek átmenetileg saját magukról és családjukról.

Az északi és balti térségben mindezt nemzeti határokon átívelő tervezéssel egészítik ki. Németország, Lengyelország, Dánia, Izland, Norvégia, Finnország, Svédország, Észtország, Lettország és Litvánia 2026-ban megállapodott arról, hogy egy súlyos válság vagy fegyveres konfliktus esetére összehangolt terveket dolgoznak ki a civil lakosság más országokba történő kimenekítésére. Az együttműködés nemcsak az evakuációs útvonalak kijelölésére terjed ki, hanem a menekülők fogadására és nyilvántartásba vételére, valamint a gyermekek, az idősek és más veszélyeztetett csoportok védelmére is. A norvégiai Narvikban a Cold Response 2026 hadgyakorlat során már olyan helyzetet szimuláltak, amelyben egy Finnországban kitört háború sérültjeit Svédországon keresztül szállítják norvég kórházakba. A forgatókönyv tíz nap alatt mintegy 1200 ember kimenekítésével és ellátásával számolt, míg az egynapos gyakorlati próbán száz önkéntes alakította a sebesülteket.

Az Európai Unió felkészültségi stratégiája valamennyi tagállam polgárait arra ösztönzi, hogy legalább 72 órán át képesek legyenek külső segítség nélkül biztosítani alapvető szükségleteiket. Az ajánlás nemcsak háborúra, hanem áramszünetre, kibertámadásra, járványra és természeti katasztrófára is vonatkozik. A svéd testzsákok azonban olyan határt léptek át, amelyet néhány éve még aligha fogadott volna el a közvélemény. A következő nagy európai hadgyakorlaton már az lenne szokatlan, ha a forgatókönyvből kimaradnának a civil kórházak, az evakuált családok vagy éppen a temetkezési hivatalok – véli az Euronews.