Nagy-Britanniában igen szép számban dolgoznak erdélyi magyarok, akik számára a szigetország EU-ból való esetleges kilépése új helyzetet teremthet. A csütörtöki népszavazás előtt arról faggattuk őket, hogyan vélekednek a brexitről, és külföldi munkavállalóként éreztek-e a britek részéről az utóbbi időben ellenségeskedést.

A 42 éves nagybányai Kinga több mint hat éve él Cambridge-ben, ahol tolmácskodik, illetve magyartanár a hétvégi iskolában. Azok közé az erdélyi magyarok közé tartozik, akiket nagyon foglalkoztat a brexit. „Foglalkoztat, hiszen mindenki erről beszél, a riogatások napi szinten vannak, számokkal, statisztikákkal dobálózik a két tábor” – mondta a Maszolnak. Szerinte nem kellett volna népszavazást kiírni erről a kérdésről, mert annak ellenére, hogy a vitába gazdasági szakértőket is bevontak és nagyon sokat beszélnek a Brüsszeltől való függetlenedés kérdéséről, valójában a bevándorlókról szóló vitává alakult át a kampány. „Akkor már egyszerűbb lett volna a bevándorlókról tartani népszavazást, és annak tükrében hozni döntéseket kormányszinten” – magyarázta.

Kinga szerint a szigetország déli, délkeleti részébe, ahol jobbak az életkörülmények, az angolok toleránsabbak, elfogadóbbak, az anyagi helyzetüknek köszönhetően többet utaznak, kozmopolitábbak. Ám a szegényebb vidéken élők számára egyenesen ijesztő, hogy néhány év leforgása alatt egy-egy kisváros teljesen elveszítette a régi, brit jellegét. „Magam is jártam ilyen vidéken egy olyan kisvárosban, ahol mindenki litván volt, az iskolában 90 százalékban litván gyerekek voltak, az utcán alig hallani angol beszédet. Nos, az ott elő, meglehetősen szegény angolok a UKIP tagjai, EU-ellenesek és teljesen tájékozatlanok. Ők csak azt látják, hogy nem ismernek már arra az országra, ahol felnőttek” – mesélte.

Kinga Cambridge-ben nem érez bevándorló-ellenes hangulatot. Szavai szerint a patinás egyetemi városban szinte mindenki, „még a Toryk is” a bennmaradás mellett kampányolnak. „Mindössze egyszer volt egy vicces élményem. Azért volt vicces, mert a helyi, indiai kisbolt eladói - akik eddig törzsvendégként kezeltek - lettek feltűnően barátságtalanok, amikor magyarul hallottak beszelni. Az egész környéken ők - maguk is bevándorlók, bár talán nem első generációsok - voltak az egyetlenek, akik negatívabban viszonyultak hozzám. Erre állítólag az a magyarázat, hogy ők úgy érzik, "jogosan" élnek itt, hiszen a volt gyarmatokról érkeztek, míg "mi", visszaélve a fehér bőrünkkel, keresztény kultúránkkal, azonnal es kapzsi módon a brit jóleti rendszerre törunk...” – számolt be Kinga.

„Akkor is maradok, ha kilépnek”

A marosvásárhelyi Gyopár, 30 éves, egy éve dolgozik Nagy-Britanniában. A Farnborough nevű kisvárosban él. Egy takarítócégnél dolgozik, heti öt napot, napi nyolc órát. Hivatalosan tartózkodik a szigetországban, munkavállalási engedéllyel rendelkezik, a törvényes előírások szerint adózik, fizeti a társadalombiztosítást, a nyugdíjalapot, a munkanélküli hozzájárulást. „Ezért nem tartok annyira a negatív következményeitől annak, ha Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Természetesen nem szeretnénk, ha kilépne, mert úgy tudom, akkor csökkenne a bérem, meg egyéb nehézségek is támadnának” – magyarázta a lány.

A városkában inkább az unióban való maradásért kampányolnak, plakátokkal, szórólapokkal, hangosbemondókkal hirdették, hogy miért fontos Angliának az EU-ban maradni. „Amióta meggyilkolták a képviselőnőt, azóta nincs kampány, de tudjuk, hogy itt a brexit ellen fognak szavazni a legtöbben” – tette hozzá. Nemmel válaszolt arra a kérdésünkre, hogy ott-tartózkodása alatt észlelte-e idegengyűlöletet, vagy az idegenekkel szembeni bármilyen ellenségeskedést. „Itt megszokott volt mindig a vendégmunkások erős jelenléte, nem idegenkedik senki azoktól, akik máshonnan jönnek munkát vállalni” – mesélte. Hozzátette, ha a britek a kilépésre voksolnak, akkor is szeretne maradni, még abban az esetben is, ha nagyobb bürokráciával jár, vagy esetleg a mostaninál kevesebb anyagi haszonnal.

Azt mondja, elégedett a munkájával és a munkakörülményekkel, a kollégáival és a feletteseivel is. „Reggel bemegyünk a céghez, ahol megmondják, aznap hol van munka. Cégeknél, családi házaknál, irodákban, öregotthonban, városházán, hivatalokban takarítunk. Gépkocsival utazunk a helyszínre, egyszer használatos munkaruhát – kezeslábast, kesztyűt, fejfedőt, maszkot stb. – viselünk, jó minőségű tisztítószerekkel és eszközökkel dolgozunk. A munka előre meg van határozva, tudjuk, hogy mit kell pontosan csinálni” – magyarázta a marosvásárhelyi lány. A kliensek is elégedettek vele, illetve a csapatával, többször is nyilvános köszönetet kapott, megbízható, pontos, kedves, szeretetreméltó, mindig mosolyog – legtöbbször ezekkel a jelzőkkel illették. Érdeklődésünkre elmondta, a kisvárosban, ahol lakik az emberek kedvesek, mosolygósak, köszönnek egymásnak, az „idegennek” is. „Úgy kell elképzelni, mint otthon egy faluban, ahol az emberek közvetlenek egymással, érdeklődőek, őszinték” – írta le a vidéki angliai hangulatot Gyopár.

„Azért érezni lehetett a feszültséget”

Sankó sepsiszentgyörgyi, 33 éves és hat éve dolgozik az Egyesült Királyságban projektmenedzserként. A brexit miatt nem aggódik akkor sem, ha mellette szavaznak a britek, és akkor sem, ha ellene. A feszültséget azonban érezte az utóbbi időben. „Nemcsak a brexit-kampány ideje alatt, hanem már az azt megelőző években is érezhető és tapasztalható volt a külföldi munkaerő elleni hangulat. Ez egy bizonyos szintig racionálisan érthető is, de amíg a britek egy része saját hazájában nem képes biztosítani a munkaerőt, addig szükség lesz külföldi munkaerőre” – magyarázta a fiatalember.

Emese szatmári, 24 éves. 2013 szeptembere óta tanul és dolgozik elemző tanácsadóként a szigetországban. Véleménye szerint a legálisan munkát vállalókat nem érinti a britek esetleges kilépése az EU-ból. Az ő munkahelyén például már tudni, hogy ha vízumra lesz szükség, akkor megszerzik az alkalmazottaknak. Számos vitája volt már britekkel a bevándorlásról, szerinte a kilépéspártiak félreértések miatt a brexit hívei. „Sokukkal sikerült tisztázni a dolgokat, például, hogy a szociális juttatások nem alapból járnak mindenkinek, vagy hogy az egészségügyi rendszer nem miattunk van bajban, sőt rengeteg a külföldi munkaerő itt is” – magyarázta.

A 28 éves székelyföldi Szidónia négy éve dolgozik Angliában, jelenleg egy magánkórházban ápoló, és nem aggasztja különösebben a brexitről szóló népszavazás. „Ha a kilépéspártiak győznek, akkor gondolom munkavállalási engedélyt kell kérnem, de nem hiszem, hogy a brexit győz a népszavazáson” – jelentette ki. Hozzátette, a kampányt sem követte, már csak azért sem, mert amúgy is készül végleg hazatérni Romániába.

Akad olyan Angliában dolgozó erdélyi magyar is, akit szinte egyáltalán nem foglalkoztat a brexit. A 32 éves sepsiszentgyörgyi Anna másfél éve gyermekekre ügyel egy tehetős brit családnál. „Nem nagyon követtem én ezt az egészet, és nem is aggaszt, hogy mi várna rám, ha a kilépéspártiak győznek. Nyilván ebben az esetben változhatnak dolgok, de hogy milyen mértékben, azt én elképzelni sem tudom” – nyilatkozta lapunknak. Hozzátette: angliai tartózkodása alatt semmilyen ellenségeskedést nem érzett a helyiek részéről amiatt, hogy külföldi munkavállalóként tartózkodik az országban.