Azzal érvelnek, hogy az automatizálás, a robotika és a mesterséges intelligencia fejlődése nyomán a vállalatok megengedhetik maguknak, hogy több szabad időt biztosítsanak alkalmazottaiknak a fizetésük és juttatásaik csökkentése nélkül.

A demokrata párti Mark Takano a képviselőházban, a független, de általában a demokratákkal szavazó Bernie Sanders a szenátusban nyújtott be törvénytervezetet, amely 32 órára csökkentené a heti munkaórák számát a jelenlegi 40-ről.

A javaslat elfogadása azt jelentené, hogy aki napi nyolc órát dolgozik, annak egy nappal meghosszabodna a hétvégéje. Természetesen aki akar, dolgozhat többet, viszont a munkaadónak túlórát kell fizetnie a heti 32 órát meghaladó munkavégzésért.

Sanders szerint a munkaidő-csökkentést négy év alatt fokozatosan vezetnék be.

A javaslat kritikusai szerint a rövidebb munkahét sok vállalatot arra kényszerítene, hogy további munkaerőt vegyen fel, vagy csökkentse a termelékenységet. Csakhogy kutatások ennek éppen az ellenkezőjére utalnak.

Pár éve lefuttattak egy kísérleti programot, amelynek vezető kutatója, Juliet Shor részt vett múlt héten a Sanders által elnökölt meghallgatáson a szenátus egészségügyi, oktatási, munkaügyi és nyugdíjbizottságában. A Bostoni Egyetem szociológia professzora kiemelte: a kutatásban részt vevő 61 cég alkalmazottainak stresszszintje csökkent, jobban összpontosítottak a munkájukra, a cég bevételei pedig állandóak maradtak vagy egyenesen növekedtek. Vagyis a kevesebb munkaóra éppenséggel a termelékenység növekedéséhez vezetett.

Ebben egyébként nincs semmi meglepő egy másik kutatás következtetéseinek fényében. Néhány éve az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója, Huong Dinh annak járt utána, hogy a munka milyen hatással van a szervezetre. A nagyjából 8 000 munkavállaló részvételével elvégzett kutatásban nyomon követték az alanyok munkahelyen és otthon elvégzett munkáját, valamint fizikai és szellemi egészségét, ráadásul éveken át, így a szakértők sokat megtudtak a hosszú távú hatásokról is.

A szakértő kimutatta, hogy a sok munka - elsősorban a stressz és a fáradtság miatt – negatív hatással van az alkalmazottak teljesítményére. Az elemzés alapján az átlag számára a fordulópont valahol 39 óra tájékán van, de a nők – akik még napjainkban is sokszor egymaguk viszik a háztartást – átlagosan heti 34 órányi munkahelyen eltöltött idő után érzik a fizikai tüneteket.

Amerikai kommentárok szerint nem valószínű, hogy 32 órás munkahétre vonatkozó javaslat messzire jut a törvényalkotási folyamatban. Elindíthat ugyanakkor egy vitát, amely, ha nem is azonnal, eredményre vezethet. A jelenleg 40 órás munkahét maga is meglehetősen fiatal intézmény, még százéves sincs, és bevezetését megelőzően ugyanúgy istenkáromlásnak minősült.

Az ipari forradalom korában még másfélszer annyit dolgoztak a munkások, mint napjainkban: napi 9-10, heti átlagosan 60 órát. A cselédek ennél is többet robotoltak, hiszen nekik szó szerint reggeltől késő estig talpon kellett lenniük.

Nem sokkal az amerikai polgárháború után a National Labor Union nevű szervezet benyújtott egy törvényjavaslatot a nyolcórás munkanapról. Ez akkor sikertelennek bizonyult, de utat nyitott más kezdeményezéseknek. 1869-ben Ulysses S. Grant elnök elrendelte, hogy a szövetségi kormányzat alkalmazottai napi nyolc órát dolgozzanak. A versenyszférában jóval később, csak a századforduló után fogadták el a napi nyolcórás munkaidőt. 1917-ben beemelték az amerikai alkotmányba is.

Aztán 1925-ben nagy meglepetésre a sorozatgyártás kitalálója, Henry T. Ford bevezette az 5 napos, 40 órás munkahetet. A legenda szerint a döntés mögött önös érdek állt: Ford arra számított, hogy ha a munkásainak csak öt napig kell dolgozniuk, a szabadidejükben többet kirándulnak, nyilván autóval, ami növelheti az eladásokat. A fáma nem szól arról, hogy beváltak-e a számítások, mindenesetre 1940. október 26-tól minden egyesült államokbeli munkavállalóra kiterjesztették a Ford által bevezetett ötnapmunkahetet. Románia csaknem pontosan fél évszázaddal később, 1990 szeptemberével tért át a 40 órás munkahétre.

A javaslat bírálói elsősorban a termelékenység csökkenésétől tartanak, és azt hangoztatják, hogy a 32 órás munkahét többletköltségekkel járna a munkaadók számára, hiszen vagy túlórát kell fizetniük, hogy új alkalmazottakkal kell elvégeztetniük a kieső munkát.

Mark Takano válasza erre az, hogy miközben évtizedeken keresztül újabbnál újabb rekordokat döntött a termelékenység, a munkások bére stagnált. Másrészt hiba volna szerinte leszűkíteni a munkahét problémakörét a termelékenységre. „A lerövidített munkahét a munkavállalók számára életminőségi kérdés, amely a munkán túli területekre  is kiterjed; az egészségügyet, az oktatást és a gyermekgondozást egyaránt befolyásolja az, hogy az alkalmazottak hány órát töltenek munkával” – érvel az amerikai törvényhozó.