Ha Románia alkalmas a menekültek befogadására, akkor alkalmasnak kell lennie a schengeni csatlakozásra is, hiszen ez olyan, mintha futballmeccs közben hirtelen áttérnék a kézilabdaszabályokra –  véli Winkler Gyula. Az RMDSZ európai parlamenti képviselőjét a kötelező befogadási kvótákról és a várható fejleményekről kérdeztük.   

Mi várható az uniós belügyminiszterek hétfői tanácsán?

Annyit tudok, hogy létezik egy javaslat, amit az Európai Bizottság szeptember 9-én a Juncker-évértékelővel egy időben közzétett. Ebben a dokumentumban kötelező kvóták szerepelnek, és ott van a végén ez a 160 ezres menekültszám, amit el kell osztani a tagállamok között. Szerdán és csütörtökön elénk terjesztettek két jelentést, amiben szerepelt a kötelező kvótáknak a kérdésre, és ezt az Európai Parlament megszavazta.

Milyen arányban?

Nagyjából kétharmados többséget kaptak a jelentések, kb. 430-an szavaztak igennel, 180-an nemmel. Érdekes módon Klaus Johannisra államfőre és Victor Ponta miniszterelnökre – miszerint Románia számára elfogadhatatlan a kötelező befogadási kvóta – a romániai EP-képviselők közül csak mi ketten, Sógor Csaba kollégám és én „hallgattunk”. A román szociáldemokraták és a liberálisok megszavazták a kvótát annak ellenére, hogy a bukaresti vezetők ezt ellenzik.

Nem hördültek fel ezen az RMDSZ európai partnerei?

Szívem szerint egyetértek a kvóta-rendszerrel. De a szolidaritás legyen kétoldalú. Mi miért kapunk négy éve annyi pofont Schengen-ügyben? Ugyanazok, akik Romániát nem tartják méltónak arra, hogy integráljanak a határmentes övezetbe, most elvárják tőlünk a szolidaritást. A 180 nem szavazat amúgy a visegrádi államoktól jött, ott a néppártiak sem szavazták meg a kötelező kvótákat.

Végül volt egységes román álláspont az Európai Parlamentben?

Dehogy volt, sőt pártokon belül is óriási volt a fejetlenség és zavaros a kommunikáció. Csak mi, az RMDSZ képviseltük ugyanazt az álláspontot otthon és itt kinn. Kelemen Hunor szövetségi elnök bejelentette, hogy nem értünk egyet a kötelező kvótákkal, és mi ennek mentén tárgyaltunk és szavaztunk az Európai Parlamentben. Időnként tudni kell vállalni a szembemenést a saját politikai pártcsaládoddal. Ennek megvannak a szabályai. Én kedden délben - miután konzultáltam Kelemen Hunor szövetségi elnökkel - e-mailt küldtem Theodor Stolojannak, a román néppárti delegációvezetőnek és a minden néppárti kollégámnak, amiben elmagyaráztam az RMDSZ álláspontját. Ha emiatt feketelistára tesznek, akkor ez van. 

Nem mondható el ugyanez az egyenes beszéd a román pártokról, amelyek lapítottak. A pártelnökök meg sem szólaltak, de Klaus Johannis államfő, illetve Victor Ponta miniszterelnök véleményét is semmibe vették a román néppárti és szocialista EP-képviselők.

A néppártiak közül egy páran tartózkodtak, de a legtöbben megszavazták a kvótákat, a PSD-ben még nagyobb volt az összevisszaság: volt, aki megszavazta, volt, aki tartózkodott és akadt, aki meglapult és nem is szavazott. Amúgy ez a legújabb "divat", zűrös ügyekben inkább nem szavaznak, hogy aztán később ne pellengérezzék ki őket.  Ez nem normális magatartás, azért vannak ott, hogy véleményük legyen. Ezzel a román pártok nagyon leszerepeltek, mert kiderült, hogy mást mondanak Bukarestben, és másképpen szavaznak Brüsszelben.  

A csütörtöki szavazás óta azért valamilyen szinten finomodott egyes országok álláspontja. Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök például jelezte, hogy országa kész elfogadni a kötelező kvótát. Bulgáriából is ilyen hírek érkeznek. Vajon hétfőn nem marad-e egyedül Gabriel Oprea román belügyminiszter a "köszönöm, nem kérünk a kvótából" állásponttal?

Nem hiszem, hogy Oprea egyedül fog maradni, Magyarország, Szlovákia, Csehország eléggé határozottnak tűnik a kérdésben, és abban sem vagyok biztos, hogy Lengyelország kifarol. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy Románia egyértelműen elutasító álláspontra helyezkedik majd.  Ha Románia egy normális ország lenne, akkor a következő három nap alatt a román külügyminisztérium telefonvonalai izzanának.  

Elképzelhetőnek tartja, hogy a román elutasító álláspont mögött az áll, hogy Klaus Johannis Schengen-ügyben akar előrelépést kicsikarni?

Ha a helyében lennék, akkor én most tárgyalnék. S ha külügyminiszter lennék, akkor szintén tárgyalnék. De ha valaki megnézi, hogy hogyan szavaztak a romániai EP-képviselők azok után, hogy Johannis és Ponta úgy nyilatkozott, ahogy, akkor rájön arra, hogy nagyon nagy zűrzavar van. Hétfőn várhatóan megszületik egy egyezség, aminek az alkalmazása számomra óriási rejtély. El nem tudom képzeli, hogyan lehet majd Romániában elhelyezni olyan menekülteket, akik nem Romániába, hanem Svédországba vagy Németországba akarnak menni.

Románia az államfő bejelentése szerint 1705 menekültet tud befogadni. Egészen biztos vagyok, hogy az Unió támogatást fog biztosítani a befogadó kapacitást megnövelésére a kötelező kvótarendszerben szereplő 6351 menekültre. Tehát ez nem kellene, hogy gond legyen, van elég használaton kívül helyezett laktanya az országban. De nem hiszem, hogy van 6351 olyan migráns, aki Romániába akar jönni.

Nem is arról van szó, hogy nincs ahol elhelyezni ideig-óráig a menekülteket. Sokkal inkább arról, hogy az ide kerülő emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy az itteni civilizációs szint, életszínvonal köszönőviszonyban sincs azzal, amit Svédországban vagy teszem azt, Németországban várna rájuk. Nem így látja?

Szerintem az EU döntéshozói már tudják ezt. Tiszteletben tartom azt a német álláspontot, amivel a német választók el is egyetértenek, hogy a következő években 2-3 millió szíriai menekültet fogadnának be. De nálunk ez eddig nem is volt téma. Ugyanakkor, ha megnézzük például a Kolozsváron tanuló több ezer külföldi diák helyzetét, nem mondható el az, hogy elutasítjuk az idegeneket, nem fogadjuk be őket. Persze feszültséget kelteni nagyon könnyű, mint például a bukaresti mecset esetében is történt. Nagyon remélem, hogy egyesek nem vették ezt a fejükbe.

Az én véleményem és az RMDSZ álláspontja is az, hogy nem támogatjuk a kötelező kvótát. Ez egy olyan politikai álláspont, aminek nincs köze a szolidaritáshoz. Azt szeretném, ha az, aki elvárja tőlünk a támogatást ebben az ügyben, támogatna minket egy számunkra is fontos kérdésben.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt elnöke három egymás utáni évben elismerte, hogy Románia és Bulgária teljesítik a schengeni kritériumokat, de hozzáfűzte, hogy vannak politikai kritériumokat is. De a korrupcióra való hivatkozás csak kifogás. Minket azért nem engednek be négy éve a Schengen-övezetbe, mert Románia és Bulgária a kötelék a már Schengen-tagállam Görögország és az övezet többi állama között. Görögországban már két évvel ezelőtt volt 600 ezer illegális bevándorló. A schengeni csatlakozásunkat megvétózó államok úgy gondolták, hogy Románia és Bulgária belépésével a kötelezettségeit nem teljesítő Görögország szárazföldi csatlakozást kapott volna az Unió többi részéhez. Ezért nem léptünk mi be.

Kérdés, hogy akarunk-e mi most belépni, hiszen akkor a menekültek útvonala keletebbre tolódhat, hozzánk költözhet az a jelenség, aminek jelenleg Magyarország van kitéve.

A menekültáradat nem törődik a Schengen-határokkal. Itt elsősorban az embercsempészek szempontjait kell figyelembe venni: mennyibe kerülnek egyes útvonalak, illetve mennyire vannak megszervezve a csempészhálózatok egyes országokban. Bármennyire kárhoztatjuk is Bulgáriát és Romániát, még mindig könnyebb ma megszervezni Szerbián és Albánián keresztül egy embercsempész-hálózatot.  Azért is állítom, hogy nincs összefüggés a Schengen-tagság és a menekült-útvonalak között, mert a két leginkább exponált állam, Olaszország és Görögország esetében nem a Schengen-tagság, hanem a földrajzi elhelyezkedés miatt lett frontállam.

Mekkora valószínűsége van annak, hogy a kötelező kvótarendszerben rögzített számű menekültet elutasító államok ellen szankciókat alkalmazzanak?

Szerintem nem túl nagy. Az európai intézmények gyakran beszélnek szankciókról, de elég ritkán tudják ezeket alkalmazni. De ha mégis, akkor ez az élet része. Olyan, mint a kötelezettség megszegés. Állhat elő olyan helyzet, amelyikben tudom, hogy kötelezettség-megszegési eljárás indul az országom ellen, de mégis ezt vállalom, és ennek a következményeivel élni tudok, mert kitartok az álláspontom mellett. Nem a szankcióktól kell félni, a problémát az okozza, hogy a szabályrendszer, amely alapján ezeket kiszabják, nem válaszol a mai helyzetre. A Dublini Egyezmény 25 évvel ezelőtt született, 10 évvel ezelőtt vizsgálták felül. Akkor teljesen más volt a világ: örültünk az eurónak, dübörgött a gazdaság.

A héten Strasbourgban ülésezett az Európai Parlament. A városban, a környéken nem jelentek még meg a menekültek?

Még nem. Nyugaton két forró pont alakult ki egyelőre: München, amely elosztóközpont szerepet kapott, és a német-dán határ. Itt, Flensburg környékén él a németországi dán kisebbség, akikkel a FUEN-en keresztül szoros kapcsolatba kerültünk. Ők megállapodott, nyugodt polgári életet élnek évtizedek óta, ami a menekültek megjelenésével felborult. Hirtelen azzal szembesültek, hogy felfüggesztették a vonatjáratokat, lezárták az autópályákat, visszaállították a határellenőrzést. Amúgy a menekültek nem Dániába, hanem Svédországba akartak jutni. Íme, hogy ugyanaz a helyzet, ami Magyarországon van, megtörténhet sokkal nyugatabbra is.    

A Juncker-beszédnek is az volt az üzenete, hogy létre kell hozni egy teljesen új szabályrendszert a menekültek befogadására, mert a 25 évvel ezelőttiek teljesen idejét múltak. Majd ha ez már érvényben van, akkor beszélhetünk jogos szankciókról, ha valamelyik tagállam nem tartja tiszteletben. Azzal, ha Románia hétfőn bejelentené, hogy mégis befogadja a neki kiszabott számú menekültet, semmi sem változna.