1989-ben ugyan tettre kész fiatalember volt, mégis a rendszerváltás mellékalakja – közel két és fél évtizeddel később kulcsszerepe volt a Traian Băsescu leváltását célzó kísérletben (ami valódi váltás lehetett volna a román demokráciában), majd eltűnt a politikai porondról. Az önmagát Európa-pártiként meghatározó többség tavaly decemberben felkente az ország megmentőjévé, de küldetését csak akkor kezdheti el, ha az állampolgárokat sikerül meggyőznie arról, hogy jót tett neki az egy évtizedes politikamentesség. Deklaratív szinten egyelőre a nagyotmondásoknál és a reményeknél tartunk. Államfőjelölt-portré Crin Antonescuról.

Crin Antonescu 1959. szeptember 21-én született Tulceán, anyja tanítónő, apja román szakos tanár. 1978-ban megnyeri a történelem olimpiászt, 1979-ben másodikként jut be a Bukaresti Egyetem történelem-filozófia szakára, 1985-ben diplomázik. Ezt követően tanár Vaslui megyében, majd muzeológus szülővárosában. Itt éri a rendszerváltás is – Mircea Dinescu televíziós beszéde megihleti, este már Tulcea központjában szónokol 25 ezer ember előtt. 1992-től négy egymást követő képviselői mandátumot tölt ki, 1996–1997-ben ifjúsági és sportminiszter, 2008 és 2016 között szenátor, a felsőház elnökeként léphetett a felfüggesztett Traian Băsescu helyébe. 2009-ben a párt államfőjelöltje, de csak a Mircea Geoană mögött végez az első fordulóban.

Az országos politikába a szörnykoalícióként emlegetett Szociál Liberális Szövetség/Uniunea Social-Liberală (USL) megalapításával írja be a nevét: a Nemzeti Liberális Párt részéről Crin Antonescu és Eduard Hellvig, a Szociáldemokrata Párt részéről Victor Ponta és Liviu Dragnea rázott kezet, a pártszövetség 2012-ben csaknem 60 százalékos győzelmet ért el a parlamenti választásokon. A Traian Băsescu menesztésére tett kísérlettel pedig elérte azt, hogy ellentmondásos személlyé váljon. Nyilván ebben szerepe volt annak is, hogy erőteljes szónokként gyakran voltak ellentmondásos nyilatkozatai, karizmatikus, de nem mindig koherens üzenetei sokak szemében hiteltelenné tették.

Tények a „puccs” mögött

Crin Antonescuról azt tartják, hogy (Victor Pontával karöltve) példátlan támadást intézett a jogállami intézmények ellen – 2011 decemberében jelentette be, hogy elkészült a Traian Băsescu államfő felfüggesztéséről szóló dokumentum. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt, fontos tisztázni a tényeket. Crin Antonescu bírálói (akik egyébként nem róják fel ugyanezt Victor Pontának) abból indulnak ki, hogy az USL leváltotta a nép ügyvédjét (aki közel állt Traian Băsescuhoz), hogy ne legyen, aki megtámadja az alkotmánybíróságon a kormányuk által hozott sürgősségi rendeleteket. Ebben azért nincs meglepő, mert a kormányok általában hozzák a „saját” ombudsmanjukat, tehát törvénytelen cselekedet nem történt, legfeljebb a politikai etikett kívánná meg másként.

A történet folytatásaként a pártszövetség meghozta azt a sürgősségi rendeletet, amely szerint a taláros testülettől nem kérhető jogorvoslat a parlament által hozott határozatok ügyében, mindezt azért, hogy eltávolíthassák Roberta Anastasét. A PDL-s házelnököt egyébként az alsóház plénuma váltotta le, az alkotmánybíróság pedig ezt nem nyilvánította alaptörvénybe ütközőnek.

Másfelől pedig az említett sürgősségi kormányrendelet „csupán” azt mondja ki, hogy vissza kell térni ahhoz a 2010-es gyakorlathoz, amely szerint „a két ház valamelyik elnökének, egy parlamenti frakciónak vagy legalább 50 parlamenti képviselőnek vagy legalább 25 szenátornak a kérésére vizsgálódhat az alkotmánybíróság”. (A taláros testület azonban ezt elutasította.) 2012. július 6-án a parlament az alkotmány 95-ös cikkelye értelmében felfüggesztette tisztségéből Traian Băsescut, a szenátus elnökeként pedig Crin Antonescu lett az ügyvivő államfő. Az egykori besúgóból (Petrov) lett államfő, a Traian Băsescu felfüggesztésére tett kísérletet puccsként értelmezők arra mutatnak rá, hogy az USL-s kormány sürgősségi rendelettel úgy módosította a referendumtörvényt, hogy az államfő a népszavazáson résztvevők több mint felének a támogatásával, azaz egyszerű többséggel is leváltható legyen (ne kössék a szavazás sikerét a referendum érvényességéhez), elfeledve azt, hogy a küszöbbel épp Traian Băsescu játszadozott a taláros testület utólagos jóváhagyásával. Băsescu sikeres politikai manővereinek hatására a hazai közvélemény megosztottá vált: sokan Antonescuban és Pontában látták a jogállami intézmények esküdt ellenségeit. Kettejük, illetve Băsescu ténykedése a belpolitikai környezetre és Románia nemzetközi megítélésére egyaránt hatással volt.

Visszatérés vagy visszalépés?

A fenti történetet azért fontos ilyen részletekbe menően ismerni, mert a kormánykoalíció államfőjelöltjének tulajdonképpen azt róják fel a bírálói, hogy miért igyekezett kihasználni a politikai eszközöket (feszegetve az alkotmány határait is) annak érdekében, hogy menessze azt az államfőt, akinek tíz évét valóságos politikai viharok jellemezték. Nemcsak ellehetetlenítette a kormány működését, szakítva elődeinek párbeszédre törekvő magatartásával (amit egyébként az alkotmány követel meg az államfőtől), aktív szerepet vállalva a politikai játszmákban (nem egyszer feszültséget keltve a kormányban vagy a parlamentben, hogy aztán az azt elsimító elnök képében tetszeleghessen), hanem elnöksége idején az ügyészségek és a titkosszolgálatok egymással együttműködve politikai tisztogatásba kezdtek, amelynek a programját a Cotroceni-palotából hagyták jóvá. Ezt az államfőt igyekezett eltávolítani az Antonescu–Ponta páros, amelynek útjai 2014 márciusában váltak el – Victor Ponta ugyanis nem volt hajlandó Klaus Iohannist belügyminiszternek és miniszterelnök-helyettesnek is jelölni.

Kapcsolódó

Újra partiban a nagyotmondó országmentő, Crin Antonescu

Egy évtized után a naftalinból húzták elő és kenték fel az ország megmentőjévé Crin Antonescut.

államelnök-választás 2025 jelöltállítás Crin Antonescu elnökjelölt

A 2014 májusában tartott európai parlamenti választásokon a PNL Crin Antonescu vezetésével 14 százalékot ért el, ezért ő lemondott a pártelnöki tisztségről, és ezzel zöld utat kapott Klaus Iohannis tízéves mandátuma. Azt a Klaus Iohannist segítette hatalomra, akit élesen bírált, 2014-es győzelme után, ma már mondhatjuk, hogy Nostradamusként, kijelentve: „Meggondolatlanság minden reményünket egyetlen emberbe fektetni. Nem fogja tudni megoldani a társadalom problémáit. Lehet, ezt azért is mondom, mert tudom róla, hogy keveset beszél, és csak annyit gondolkodik, amennyit beszél”.

A napokban megjelent a közösségi médiában egy 2013-as interjú Andrei Pleșuval, ebben az ismert író, volt kulturális miniszter, arról beszél, hogy Crin Antonescu kiváló szónoki képességgel megáldott személy. (’89 decemberében a forradalmi hangulat hevében nyilvánosan szónokolt). Hangsúlyozta azonban, és ezt negatívumként rója fel neki, „semmi más nem jár a fejében, mint hogy az ország elnöke legyen”. Egyszer nekifutott, 2009-ben, akkor az első fordulóban harmadik lett, 20 százalék körüli teljesítménnyel. Második alkalommal, 2012-ben, a szenátus elnöki székéből katapultálta a Victor Pontával kötött érdekszövetség röpke egy hónapra a Cotroceni-palotába.

A harmadik próbálkozás tűnik a legbiztosabb vállalkozásnak, bár a PSD–PNL–RMDSZ támogatásban is megvan a rizikó. Antonescu neve ugyanis azt a turbulens időszakot jelenti, amikor már-már élhetetlen volt a hazai belpolitika. Személye sokak szemében összeforrott a régi rendszerrel és csak kevesekben él annak a reménye, hogy a korábbi tapasztalata és a párt harmadik vonalában való edzettsége képessé teszi az ország vezetésére. A hátránya egyébként épp ez a tízéves kihagyása – ennyi idő alatt nagyot változott a kampány dinamikája, neki pedig számot kell adnia a korábbi nyilatkozatai mellett arról is, hogy milyennek képzeli el azt az országot, amelynek az alakításából egy évtizedet hiányzott.

Politikai újrahasznosítás

Crin Antonescunak az elmúlt néhány hétben több olyan kijelentése volt, amelyek hozzák a georgescui mélységet. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy nem hisz a globális felmelegedésben, a klímaváltozást egyébként sem az emberi tevékenység okozza vagy a család fogalmának alkotmányos meghatározására vonatkozó referendummal kapcsolatos megállapítása: a családot egy férfinak és egy nőnek kell alkotnia és nem akar olyan Romániát, amelyben a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok versenyeznek abban, hogy ki hány felvonulást tart. 

Sorra vehetnénk ugyanakkor a tíz évvel ezelőtti nyilatkozatait is, amelyekben arról szól, hogy ne avatkozzon be senki Románia belügyeibe, 2012 júliusában, mielőtt az Európai Bizottság közzétette volna híres MCV-jelentését, a kettős mérce ellen emelte fel a hangját, mondván Románia nem az EU kísérleti egere, majd elismerte azt, hogy az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus kritériumai összhangban vannak a román állam kívánalmaival. De felidézhetjük azt a nyilatkozatát is, amelyben azt adja az EU-s politikusok értésére, hogy a romániai politikusok az európai intézmények partnerei és nem szolgái. 

Kijelentései nyilván értelmezhetők az Európai Unióval való szembenállásként, tíz év után azonban le kell porolnunk róla az akkori politikai érdekeket és érteni kell(ene) az akkori politikai klímát. Ha így viszonyulunk a „Székelyföld nem létezik Romániában” kijelentéshez, amely bár ma is negatív érzelmeket vált ki az erdélyi magyarokban, felidézhetjük, hogy abban az időszakban az is elhangzott, hogy „nincs erős Románia erős magyar közösség nélkül”, vagy az, hogy „senki sem lehet olyan ostoba, hogy más identitást, más nyelvet, más történelmet erőltessen másra”.

Ugyanakkor 10 évvel ezelőtt Crin Antonescu volt a kezdeményezője annak a törvénynek, amely szigorította a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek és szimbólumok betiltásáról, valamint a béke és az emberiesség elleni bűncselekményekben bűnös személyek kultuszának ápolásáról szóló 2022-es sürgősségi kormányrendeletet. Ez kétségkívül fontos része az ő politikai örökségének és jelentős előrelépés az emberi jogok védelme szempontjából, különösen egy olyan országban, mint a kommunista diktatúra után demokratizálódó Románia. Furcsa mód azonban Crin Antonescu néhány napja az Antena 3 műsorában a háborús bűnösnek nyilvánított Ion Antonescu marsalltól idézett.

Antonescu dilemmája

A koalíció államfőjelöltjére úgy tűnik, igaz az újrahasznosított politikusokra vonatkozó tézis: ők saját maguk legnagyobb ellenségei – emlékezzünk csak Mircea Geoană tavalyi kijelentéseire, amelyekkel sorozatosan adta a magas labdákat a politikai ellenfeleinek, illetve bírálóinak. Hullámzó politikai identitása azonban nemcsak hitelességét ássa alá, hanem megkérdőjelezi a politikai és társadalmi elköteleződéseinek a következetességét is. Ezért arról kell meggyőznie a választókat, hogy tíz év után politikája már nem a provokáció és az alkalmazkodás kettősségére épül. Ennek érdekében az elkövetkezendő egy hónapban világossá kell tennie, hogy melyek azok a korábbi álláspontjai, amelyeket a politikai tapasztalat vagy a megváltozott körülmények fényében felülvizsgált, és tudatosítja, hogy jelen politikai környezetben nem elég múltbeli eredményeire hivatkoznia. Bizonyítania kell, hogy nem taktikázik, hanem konzekvensen váltott irányt. Megújult politikai szereplő, nem pedig a múlt visszatérő árnya. Ellenkező esetben a politikai adok-kapokban hamar kiütik.