12 évvel ezelőtt kulcsszerepe volt Traian Băsescu leváltási kísérletében – Andrei Pleșu szerint a Cotroceni-palota mindig célként lebegett előtte. A katedrától dobbantott a politikába, volt ifjúsági és sportminiszter, majd egy valódi politikai szörnykoalíció keresztapja. A nagy kijelentések embere, de abban igaza volt 10 évvel ezelőtt, hogy Klaus Iohannis nem tudja teljesíteni államfői küldetését. Egy évtized után a naftalinból húzták elő és kenték fel az ország megmentőjévé. Crin Antonescu, az önmagát Európa-pártiként meghatározó többség közös államfőjelöltjének, útja és esélye a küldetése beteljesítésében.

Crin Antonescu 2012 július 10-e és augusztus 30-a között megnézte már, hogy merre nyílnak és nyikorognak az ajtók a Cotroceni-palotában. 2011 decemberében jelentette be, hogy elkészült a Traian Băsescu államfő hivatalából való felfüggesztéséről szóló dokumentum. Ennek előzménye, hogy a Nemzeti Liberális Párt részéről Crin Antonescu és Eduard Hellvig, a Szociáldemokrata Párt részéről Victor Ponta és Liviu Dragnea kezet rázott és megalapították a Szociál Liberális Szövetséget (Uniunea Social-Liberală), amely 2012-ben csaknem 60 százalékos győzelmet ért el a parlamenti választásokon – a házasság nem volt hosszú életű, 2014 márciusában szétszakad a szövetség, miután Victor Ponta nem volt hajnaldó Klaus Iohannist belügyminiszternek és miniszterelnök-helyettesnek is jelölni.

A 2014 májusában tartott európai parlamenti választásokon a PNL Crin Antonescu vezetésével 14 százalékot ért el, a pártelnök lemondott, és ezzel megnyitotta az utat Klaus Iohannis tízéves mandátuma előtt. Az előtt a Klaus Iohannis előtt, akit élesen bírált,  tíz évvel ezelőtti győzelme után, ma már mondhatjuk, hogy Nostradamusként, kijelentve: „Meggondolatlanság minden reményünket egyetlen emberbe fektetni. Nem fogja tudni megoldani a társadalom problémáit. Lehet, ezt azért is mondom, mert tudom róla, hogy keveset beszél, és csak annyit gondolkodik, amennyit beszél”.

Antonescu hőstette: a kudarcba fulladt menesztési kísérlet

Crin Antonescu 1959. szeptember 21-én született Tulceán, édesanyja tanítónő, édesapja román szakos tanár. 1978-ban megnyeri a történelem olimpiászt, 1979-ben másodikként jut be a Bukaresti Egyetem történelem-filozófia szakára, 1985-ben diplomázik. Ezt követően tanár Vaslui megyében, majd muzeológus szülővárosában. Itt éri a rendszerváltás is – Mircea Dinescu televíziós beszéde megihleti, este már Tulcea központjában szónokol 25 ezer ember előtt. 1992-től négy egymást követő képviselői mandátumot tölt ki, 1997-2000 között ifjúsági és sportminiszter, 2008 és 2016 között szenátor, a felsőház elnökeként léphetett a felfüggesztett Traian Băsescu helyébe. 2009-ben a párt államfőjelöltje, de csak a Mircea Geoană mögött végez az első fordulóban.

Az országos politikába a már említett USL megalapításával és a Traian Băsescu menesztésére tett kísérlettel írja be a nevét – 2012-ben járunk, az USL meneszti az Ungureanu-kormányt, Băsescu kénytelen kinevezni Victor Pontát miniszerelnöknek. 2012. július 6-án a parlament 256 igen szavazattal megszavazta az államfő felfüggesztését (ez volt a második alkalom, hogy Traian Băsescut felfüggesztette a parlament), de a népszavazás érvénytelen lett – azonban a szavazók 87,5 százaléka az államfő menesztésére szavazott, ami Antonescu szerint egyértelműen jelezte, hogy Băsescu elvesztette a legitimitását.

Az USL kísérletét egyébként kemény bírálat érte Nyugatról, Angela Merkel német kancellár például a jogállamiság elleni támadásnak minősítette azt. Crin Antonescu a Cotroceni-palotában, ideiglenes államfőként tartott első beszédében megpróbálta lebontani ezeket – hangsúlyozta Románia európai irányultságát, de elutasította az ország belügyeibe való beavatkozást.

Antonescu, a nagy szavak embere

„Románia nincs abban a helyzetben, hogy tesztelje és ellenőrizze a demokratikus értékek iránti elkötelezettségét. Mi nem vagyunk kísérleti egerek, a demokrácia alapjai Romániában már régóta léteznek” – üzente Crin Antonescu 2012 júliusában, mielőtt az Európai Bizottság közzétette volna híres MCV-jelentést. Egy nappal később azonban már elismerte, hogy az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus kritériumai összhangban vannak a román állam kívánalmaival. A România Liberă egyébként már 2012-ben összegyűjtötte Crin Antonescu, enyhén szólva, EU-ellenes kijelentéseit, amelyeket értelmezhetünk úgy is, és nyilván ez lesz majd az üzenet, hogy a kettős mérce ellen szólalt fel, Románia másodrendű tagállamként való kezelése ellen tiltakozott.

Emlékezetes a Jose Manuel Barroso EB-elnöknek való üzengetése is, amelyben kvázi rendreutasította az európai politikust: ne szóljon bele abba, amit Victor Ponta tesz. Vagy 2012 októberében az USL-jelöltek bemutatásakor tett kijelentése, amely Wilfried Martens ingerküszöbét is elérte. Crin Antonescu azt mondta: „Mi, akik a nép nevében és a népért vezetjük és vezetni fogjuk Romániát, az európai intézmények partnerei és nem szolgái lesznek.”

Egy másik alkalommal Antonescu így üzent, nem tudni kinek: „Románia nem akármilyen ország, Európa hetedik legnagyobb országa, kivételes geostratégiai helyzettel, energiaforrásokkal, kijátszható kártyákkal a kezében. A Romániát irányító embereknek tisztában kell lenniük ezekkel a dolgokkal.” (A sors fintora, hogy Crin Antonescu felesége Adina Vălean, az Európai Bizottság volt közlekedési biztosa, jelenlegi európai parlamenti képviselő, aki tavaly 280 ezer eurót vitt haza.)

A napokban megjelent a közösségi médiában egy 2013-as interjú Andrei Pleșuval, ebben az ismert író, volt kulturális miniszter, arról beszél, hogy Crin Antonescu kiváló szónoki képességgel megáldott személy. (Emlékezzünk csak arra, hogy ’89 decemberében a forradalmi hangulat hevében is nyilvánosan szónokolt). Hangsúlyozta azonban, és ezt negatívumként rója fel neki, „semmi más nem jár a fejében, mint hogy az ország elnöke legyen”.

Egyszer nekifutott, 2009-ben, akkor az első fordulóban harmadik lett, 20 százalék körüli teljesítménnyel. Második alkalommal, 2012-ben, a szenátus elnöki székéből katapultálta a Victor Pontával kötött érdekszövetség röpke egy hónapra a Cotroceni-palotába. A harmadik próbálkozás tűnik a legbiztosabb vállalkozásnak, bár a PSD-PNL-RMDSZ támogatásban is megvan a rizikófaktor.

Politikában soha ne mond, hogy soha

2013-ban, a PNL kongresszusán (ekkor már/még élt az USL), Crin Antonescu a jobboldali kollégáinak beszélt az ősellenféllel (értsd: PSD) való szövetség kockázatáról, illetve előnyeiről. „Ha a kényelem embere lennék, aki kényelmes megoldásokat akar, akkor soha nem lett volna bátorságom elétek állni, és a legnagyobb borzalomról beszélni, amit mi, liberálisok el tudunk képzelni, nevezetesen a Szociáldemokrata Párttal való hivatalos szövetségről. Tudom, hogy mekkora kockázatot vállaltam” – fogalmazott Crin Antonescu, mintegy utalva arra is, hogy a politikában a soha fogalma más értelmeket nyer. Emlékszünk ugye, a liberálisok egykori elnökéből lett államfőre, aki a PSD-t vörös pestisnek tartotta, összeházasítja pártját a szocdemekkel, majd a legtöbb szociáldemokrata minisztert nevezi ki.

Crin Antonescu egyébként nem az az ember, aki kétszer is meggondolja, hogy mit mond. 2017-ben azt nyilatkozta, akkor sem tér vissza a politikába, „ha Brătianu feltámad”, két évvel később a liberálisok európai parlamenti jelöltlistáján kért helyet magának (sikertelenül).

Most viszont a Cotroceni-palotában a sokak által a PNL sírásójának tartott újrahasznosítandó politikus lehet a következő „escu”. Az Antena 3 hírtelevíziónak arról beszélt, hogy számára a jelölés elfogadása lelkiismereti döntés, egyszerűen nincs más választása. „Nem gondoltam, hogy valaha is visszamegyek a politikába, mert nem gondoltam, hogy valami olyan drámai dolog fog történni Romániában, hogy szükség lesz rám. Nem akartam ezt, sajnálom, hogy megtörtént, szívesen javasoltam volna más megoldást, de egyet kellett értenem azokkal a kollégákkal, akik így döntöttek, ez az egyetlen dobásunk” – fogalmazott Crin Antonescu. Egyébként már az idei államfőválasztás első fordulója után elkezdett melegíteni. Olyan kijelentéseket tett, mint: „Az állampolgároknak fel kell ismerniük, hogy ha átadjuk az országot Georgescunak és Becalinak, akkor újra barlangokban fogunk élni”.

Antonescu az „escu” államfők sorában?

Crin Antonescu főnixmadárként való felemelkedését nem mindenki fogadta kitörő örömmel – ugyanakkor a közös jelölt győzelmének szurkolók is visszafogottan optimisták. Neve ugyanis egyszerre jelent egy igencsak turburens, már-már élhetetlen belpolitikai időszakot és egy olyant, amikor mind a PNL, mind pedig a PSD a csúcson volt. Neve egyszerre jelenti a régi rendszert (a kommunizmus idején szocializálódott, Băsescu-Ponta időszak) de azt a reményt is, hogy a korábbi tapasztalata és a párt harmadik vonalában való edzettsége képessé teszi az ország vezetésére. (Annál is inkább mert a jelenlegi állás szerint a másik két potenciális második fordulós, Nicușor Dan és Elena Lasconi kölcsönösen koptatja egymás nimbuszát.)

Kapcsolódó

Aláírták a koalíciós megállapodást, Crin Antonescu a közös államfőjelölt

A PSD, a PNL, az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek csoportja megállapodott abban, hogy Crin Antonescu volt liberális vezető lesz a közös államelnök-jelöltjük. 

államelnök-választás 2025 Crin Antonescu kormánykoalíció

A hátránya egyébként épp ez a tíz éves száműzetés – Călin Georgescu győzelme megmutatta, hogy mekkorát változott a kampány, a Mircea Geoană feltűnése szintén rávilágított arra, hogy egy, a hírtévék stúdióiból kiesett politikus könnyen beleszaladhat a pofonokba. Crin Antonescunak is minden bizonnyal számot kell adni a kampányban a már említett félreérthető nyilatkozatairól. Ugyanakkor szembe kell néznie azzal a valósággal is, hogy a mostani PNL és PSD már nem annyira népszerű a választók körében, mint amilyenek az USL idején voltak. (Idén a voksok 67 százaléka a PSD ellen szólt. ...)

Az RMDSZ támogatását is élvező Crin Antonescunak ugyanakkor az erdélyi magyarokhoz is kell szólnia, és meggyőzőbben, mint azt, az érdekvédelmi szervezet által (kimondva vagy kimondatlanul) támogatott elődei tették. És akkor még nem beszéltünk a diaszpóra meg- vagy visszahódításáról, amelynek kulcsszerepe lehet a győzelemben, ahogy a stabil kormányzásnak és az egységes Szociáldemokrata Pártnak is.